„A tudomány nagyon gyorsan megelőzött bennünket, és az emberek eltévedtek a gépesített dzsungelben.” Ray Bradbury 1950-ben megjelent műve a science fiction alapköve, ma is döbbenetesen friss és lenyűgöző.
Az emberiség a pusztulás szélén álló világát elhagyva a Marsra költözik. Az új kezdet reménye hívja, csakhogy ő magával hozza a régi félelmeit és vágyait is. Azonban a különös, új világ az ősi, kihalófélben lévő marslakókkal és a hatalmas, vörös-arany sivatagokkal teljesen megbabonázza, beleszivárog az álmaiba, és örökre megváltoztatja.
Az olvasó felújított kiadásban, új szerkesztésben tartja kezében a könyvet; a klasszikus történet mellett megtalálhatóak Bradbury további marsbéli krónikái is, melyek eredetileg folyóiratokban és más novelláskötetekben jelentek meg. Ezek közül számos most először olvasható magyarul.
A címre kattintva beleolvashatsz a könyvbe:
Ray Bradbury: Marsbéli krónikák (teljes változat)
(részlet a regényből)
Az emberek a Földről a Marsra utaztak.
Mentek, mert féltek, vagy mert nem féltek, mert boldogok vagy boldogtalanok voltak, mert Zarándok Atyáknak érezték magukat, vagy mert nem érezték magukat Zarándok Atyáknak. Mindenkinek volt valami indoka. Rossz feleséget vagy rossz munkát vagy rossz városokat hagytak ott; mentek, hogy találjanak valamit vagy, hogy otthagyjanak valamit, vagy hogy szerezzenek valamit, hogy kiássanak vagy eltemessenek valamit, vagy hogy békén hagyjanak valamit. Mentek kisded álmokkal és nagy álmokkal és álmok nélkül. Sok városban a kormány négyszínű plakátjain egy kéz mutatott felfelé: „MUNKA AZ ŰRBEN! NÉZD MEG A MARSOT!” És az emberek mentek, eleinte csak kevesen, egy-két tucat, mert a legtöbb valami betegséget érzett, még mielőtt a rakéta kiért volna az űrbe. Ez a betegség a magányosság volt, mert amikor az ember látja, hogy szülővárosa ököl nagyságúra zsugorodik, azután citrom, azután gombostűfej nagyságúra, és végül eltűnik a rakéta kiáramló lángcsóvájában, úgy érzi, hogy nem is született, nem is volt ott semmiféle város, nem is volt sehol, körös-körül csak az űr, semmi sem ismerős, csak csupa idegen ember.
Ray Bradbury: Marsbéli krónikák (teljes változat), fordítók: H. Kovács Mária, Török Krisztina, Pék Zoltán, Farkas Veronika, Gálla Nóra, Bosnyák Edit, Kuczka Péter; Agave Könyvek; 2020
