Richard Morgan a Valós halál kultikus regényét jegyző szerzője több mint tíz év után tér vissza a sci-fi műfajához egy szakadék peremén tántorgó bolygó halálos krízisének lenyűgöző történetével. A Légszomj több mint egy lendületes történet, érzékeny, mindenkit érintő kérdéseket is felvet.
Elég nagy hír volt 2017-ben, amikor bejelentették, hogy Richard Morgan több mint tíz év után ismét sci-fi regényen dolgozik. A Légszomj végül 2018 végén jelent meg a nemzetközi piacokon, és a rajongók nagy örömére hatalmas kritikai sikert aratott. Többen is kiemelték, hogy Morgan sikerrel tért vissza ahhoz, amihez a legjobban ért: írt egy Marson játszódó, pörgős thrillert, aminek a lendülete és az akciójelenetei az Altered Carbon – Valós halál legjobb részeivel vetekszenek, és a világ is izgalmasra sikeredett. A Légszomj remek sci-fi a hagyományosabb fajtából, talán az év első hónapjainak az egyik legizgalmasabb megjelenése a műfajban.
Richard Morgan, a tudományos-fantasztikus noir Arthur C. Clarke-, Philip K. Dick- és John W. Campbell-díjas nagymestere, és a Netflix népszerű, Valós halál (Altered Carbon) című sorozatának kultikus regényalapját jegyző szerzője több mint tíz év után tér vissza a sci-fi műfajához egy szakadék peremén tántorgó bolygó halálos krízisének lenyűgöző történetével.
A Marson – ahol könyörtelen vállalati érdekek ütköznek egy alulról szerveződő függetlenségi mozgalommal, miközben a földi nagyhatalmak a profitért és a hatalomért küzdenek – él Hakan Veil volt verőember, aki a katonai szintű testkiegészítőjével két lábon járó gyilkológépnek számít. De neki már elege van a turbulens vörös bolygóból, és leghőbb vágya hazatérni a Földre. Egy földi felügyeleti szervezet pedig pontosan ezt ajánlja neki cserébe, ha testőrként vigyáz az ellenőrükre a látogatása során. Sima ügy egy olyan kemény alaknak, mint Veil… egészen addig, amíg csúnyán félre nem siklanak a dolgok.
Amikor Veil védence, Madison Madekwe elkezd utánajárni egy lottónyertes rejtélyes eltűnésének, az intrikák és gyilkosságok darázsfészkét bolygatja fel. És minél mélyebben vonódik be Veil ebbe a veszélyes játszmába, annál több rég eltemetett titok bukkan fel a Mars felszínére. Hirtelen nagy hatalmú ellenséges erők kísérlik meg őt bármi áron kiiktatni, Veil azonban éppen az ilyen helyzetekre reagál a leghatékonyabban. És a leghalálosabban.
A címre kattintva beleolvashatsz a könyvbe:
Richard Morgan: Légszomj
(részlet a regényből)
A Strip ott tornyosult körülöttem – ötszintes, gyarmatosítás korabeli homlokzatok karcos, antik nanobetonban, rég lejárt felújítási protokollokkal. Mára úgy lecsiszolta ezeket a felületeket a több évtizednyi szélvihar és por, hogy inkább korallszigetnek tűnnek az apályban, mint ember készítette épületeknek.
A COLIN építészei régen az összetömörítés hívei voltak – az alapkőzetbe vájt széles csatorna két oldalára húzták fel az egymásban tükröződő házsorokat. Az a csatorna hatvan méter széles, három kilométer hosszú, és éppen csak annyira tér el az egyenestől, hogy kihasználja a meglévő törésvonal geológiáját a Völgy fenekén. Egykor, régen hidroponikus kerteknek és ápolt szabadidőtereknek adott otthont az első telepesek idejében, teljes egészében üveg alatt. Parkok, velodromok, néhány kisebb amfiteátrum és egy sportpálya volt itt – sőt, állítólag vagy három úszómedence is. Ingyenesen.
Ezt képzeljétek el.
A tető mostanra eltűnt, ahogy a többi is. Lerombolták, kiszaggatták, eltakarították. Amit a helyén hagytak, az egy viharvert, teleszemetelt, elsüllyedt sugárút, tele talicskákkal és standokkal, amelyekből a lehető legolcsóbb termékeket akarják eladni a tömegeknek. Vegyétek-vigyétek, emberek, le ne maradjatok! Tavalyi, leértékelt kódolóeszközök, kétes eredetiségű ékszerek, hamis vagy lopott Marstechek – ezen az áron csak azok lehetnek – és gyorskaják, rengeteg, csilliárdnyi különböző wokban és serpenyőben gőzölögve. A széleken utcai vegyészek csellengenek a „Húsz Módszer, Amellyel Gyorsan Kiszabadulsz A Fejedből”-lel; a sarkokon utcafiúk és utcalányok ácsorognak, egyszerűbb megoldást kínálva ugyanarra a menekülésre. Azt hiszem, úgy is lehet mondani, hogy ez is egyfajta szabadidőtér. De a Stripet csak a szórakozásnak egy elég szegényes és csiricsáré kísértete lebegi be, amellyel nem szívesen futna össze az ember.
Richard Morgan: Légszomj, Fordító: Farkas Veronika, Agave Könyvek, 2020
