„Az ember szinte bárhol megtalálhatja a szépet, ha hajlandó meglátni, csak a mindennapi csatározások közepette olyan könnyű elfelejteni ezt a teljesen ingyenes luxust.” Cormoran Strike magándetektív és Robin Ellacott komoly gondok elé néz Robert Galbraith, azaz J. K. Rowling regényében.
Titokzatos csomag érkezik Robin Ellacott nevére, és rémülten fedezi fel, hogy egy nő levágott lába van benne.
Főnöke, Cormoran Strike magándetektív már nem lepődik meg ennyire, bár ő is megdöbben. Négy férfi is van a múltjában, akikről úgy gondolja, lehettek a feladók – és Strike nagyon jól tudja, hogy mindegyikük komoly, elmondhatatlan kegyetlenségre képes.
Míg a rendőrség arra a gyanúsítottra koncentrál, akiről Strike egyre biztosabban érzi, hogy nem ő a tettes, Cormoran és Robin a kezükbe veszik az ügyet, és elmerülnek a másik három gyanúsított sötét világában. Ám közben újabb, rettenetes bűntettek következnek, és egyre fogy az idő, hogy leleplezzék a gyilkost…
A Gonosz pálya pokolian okos bűnügyi regény, teli váratlan fordulatokkal, de egyben egy férfiről és egy nőről is szól, akik személyes és szakmai életükben is válaszúthoz érkeznek. Letehetetlen olvasmány.
J. K. Rowling, a Harry Potter-sorozat és az Átmeneti üresedés szerzőjének írói álneve. A Gonosz pálya a harmadik Cormoran Strike-regény. A Kakukkszó 2013-ban, A selyemhernyó pedig 2014-ben jelent meg. Robert Galbraith Cormoran Strike-regényeit a BBC One adaptálja televíziós sorozattá.
Robert Galbraith: Gonosz pálya
(részlet a regényből)
– Ellacott névre? – kérdezte Robin, amint hallótávolságba ért.
Egy adag elefántcsontszín kartonborítású, egyszer használatos fényképezőgépet várt, amit majd az esküvő utáni fogadáson osztanak szét ajándékként. Mostanában olyan rendszertelenül dolgozott, hogy úgy találta, az internetes megrendeléseit egyszerűbb az irodába kérnie, mint haza.
A futár bólintott, és a bukósisakját le se véve odanyújtotta neki a táblát. Robin aláírta és elvette tőle a hosszúkás csomagot. Jóval nehezebb volt, mint várta; ahogy a hóna alá csapta, az az érzése támadt, hogy csak egy, nagyobb dolog csúszkál benne ide-oda.
– Köszönöm! – mondta Robin, de a futár már hátat is fordított, és felült a motorjára. Miközben kinyitotta az ajtót, a lány még hallotta, hogy elhajt.
Felment az elromlott rácsos lift körül keringő vaslépcsőn, kopogott a cipősarka. Az üvegajtó megcsillant, amikor kinyitotta, sötéten meredt rá a gravírozott felirat: C. B. Strike, magánnyomozó.
Robin szándékosan jött túl korán. Jelenleg elárasztották őket az ügyek, és szerette volna behozni lemaradását a papírmunkával, mielőtt folytatnia kellene egy fiatal orosz erotikus táncosnő napi megfigyelését. A feje fölül nehéz lépteket hallott, és levonta a következtetést, hogy Strike még fent van a lakásában.
Letette a hosszúkás csomagot az asztalra, levette a kabátját, és a táskájával együtt felakasztotta az ajtó mögötti fogasra, felkapcsolta a lámpát, megtöltötte és bekapcsolta a vízmelegítőt, aztán az éles papírvágó késért nyúlt. Eszébe jutott, hogy Matthew egyszerűen nem volt hajlandó elhinni, hogy Jacques Burger rögbijátékos göndör hajkoronáját csodálta annyira, nem pedig Strike rövid, fanszőrszerű frizuráját; dühösen beledöfte a kést a csomag végébe, felhasította és feltépte a tetejét.
A dobozba egy levágott női lábat gyömöszöltek, a lábujjait hátrahajlítva, hogy beleférjen.
Robin sikolyát az ablak verte vissza. Elhátrált az asztaltól, úgy bámulta ott azt a rettentő valamit. Sima, karcsú, sápadt színű láb volt, végig is simított rajta az ujjával, ahogy feltépte a dobozt, és érezte, milyen gumiszerű a felülete.
Épp csak sikerült elhallgattatnia a sikolyát a szájára szorított kezével, amikor felpattant mellette az üvegajtó. A 190 centi magas Strike még az ingét se gombolta be, kilátszott a mellkasán az a majomszerűen sűrű, sötét szőr.
– Mi a…? A lány döbbent tekintetét követve ő is meglátta a lábat. Robin érezte, hogy Strike keze keményen ráfog a karjára, és kipenderíti az ajtó elé.
– Hogy érkezett?
– Futárral – felelte Robin, és hagyta, hogy a férfi felvezesse a lépcsőn. – Motoros futárral.
– Várjon itt! Hívom a rendőrséget.
Robin csak állt ott mozdulatlanul, ahogy Strike becsukta maga mögött az ajtót, és remegő szívvel hallgatta a lefelé tartó lépteket.
Epe tolult fel a torkába. Egy láb! Az előbb nyomtak a kezébe egy lábat! Szép nyugodtan felhozott magával egy lábat, egy női lábat, egy dobozban. Mégis kinek a lába? És hol a többi része? Odament a legközelebbi székhez (olcsó, fémlábú, párnázott műanyag szék volt) és leült, kezét még mindig elnémult szájára szorítva.
A csomag, most már emlékezett, név szerint neki szólt.
Közben Strike az irodája utcára néző ablakában állt, onnan figyelte a Denmark Streetet, látja-e valahol a futárt, miközben telefonját a fülére szorította. Amikor újra bement a belső irodába, hogy szemügyre vegye az asztalon heverő csomagot, el is érte a rendőrséget.
– Egy lábat? – ismételte Eric Wardle nyomozó a vonal másik végén. – Egy kibaszott lábat?
– Ráadásul még csak nem is az én méretem – felelte Strike, bár nem viccelt volna így, ha Robin is jelen van. A nadrágszára felhúzódott, kilátszott a fémrúd, ami a jobb bokájaként szolgált. Épp öltözött, amikor meghallotta a lány sikolyát.
Robert Galbraith: Gonosz pálya, fordító: Nagy Gergely, Gabo / Talentum, 2016
