Írt prózaköteteket, néhány színdarabot, forgatókönyvet. Fordított drámát, angolból. Most teniszezni tanít, vagy legalábbis elmeséli, milyen az, amikor elmondhatja magáról, hogy „Már tizenöt évesen a világ legjobbja vagyok”. Maros András Semmi negyven című kötete a Magvető gondozásában jelenik meg.
„Családunk két részre szakad. Apám, anyám és a nővérem a kinyitott kanapén elnyúlva a higgadt, elegánsan teniszező, ápolt szakállú Borgnak drukkol, míg én, egyedül, a földön törökülésben ülve az ideggyenge McEnroe-ért szorítok.”
„Már tizenöt évesen a világ legjobbja vagyok”
George H. W. Bush hivatalos budapesti látogatása alatt a Vasas teniszpályáinál tartja napi futóedzését, együtt kocogunk. Körről körre lassul. Megkérdezem, fárad-e, hősködve azt mondja, nem. Hazugságon kapom az Egyesült Államok elnökét! A Fővárosi Tanács egyik osztályvezetőjét sikerül elsőre tökön lőnöm teniszlabdával, fagyi jár érte. Az idősebb csapattársakkal való pimaszkodásért viszont használt zokni jár – szájba. Misi, a pályamunkás lopott pólóban a slagnak kiásott gödörbe húzódik, ott iszogat, felszámolási eljárást indított saját magával szemben, jól áll az ügye. Cliff Richard belép a teniszcsarnokba fényes melegítőben, hajpántban. Ütök vele egy órácskát. Az ausztriai teniszversenyre kísérő szakvezető, miután eltéved Bécs belvárosában, megszólítja a helyieket: Guten Tag, Westbahnhof!
Különös figurák és helyzetek, elérhetetlen példaképek a 80-as, 90-es évek teniszvilágából. A rendszerváltás környéki Magyarország egy élsportoló tinédzser szemén keresztül. Epizódok egy a vasfüggöny mögül az USA-ba keveredett, álmodozó fiú mindennapjaiból.
Semmi negyven – nem jó állás, de még megfordítható…
ELŐSZÓ
Már tizenöt évesen a világ legjobb játékosa vagyok, hiszen legyőztem Tamás Gyulát, aki megverte Nagy Viktort, aki pár évvel később a horvát Goran Prpic ellen győzött, aki meg azt az Henri Leconte-ot múlta felül, aki jobbnak bizonyult Ivan Lendlnél. (Aki pedig John McEnroe-t verte meg, de ez a plusz már nem hiányzik.)
Eddigi könyveim mind a fantáziám szüleményei, ez az első, amelyik nem. A tenisztörténete(i)m. A meséléshez igénybe veszem néhány úr segítségét. John McEnroe, Ivan Lendl, Mats Wilander, Yannick Noah, Taróczy Balázs, Boris Becker, Stefan Edberg, Pete Sampras, Andre Agassi. Egykori példaképeim. Plusz Roger Federer. Ugyan mindannyian külön fejezetet kapnak, de ezúttal csak (bocs, fiúk!) asszisztensként fognak közreműködni. Az ő segítségükkel elevenítem fel különleges élményeimet, reményekkel teli, naiv ábrándozásaimat, a boldogságot jelentő pillanatokat, a mélységes csalódásaimat, a jelentéktelennek tűnő, mégis sorsdöntőnek bizonyuló apróságokat; azokat az epizódokat, melyek rávilágítanak, milyen következményekkel jár, ha valaki a szabálytalan utakat választja az agyonszabályozott kommunista világban. Történetek egy kis kelet-európai országból származó, a 80-as években, a nyugati világtól gyakorlatilag elzártan felnövő fiú életéből, aki az öröm mellé, amit a tenisz nyújt, kitörési lehetőséget is remél tőle, nyugati versenyeken szerepel, hírnevet szerez, hazahozza a kupákat, és zsebre vágja – valutában! – a pénzdíjakat. (Pontosabban azok 80%-át, mert 20%-ot kapásból lenyel a Magyar Tenisz Szövetség.)
Maros András 1971-ben született Budapesten. Író, drámaíró. Válogatott ifjúsági teniszező volt, az USA-ban járt egyetemre, teniszösztöndíjjal. Közgazdász végzettségű. 1996-ban óta rendszeresen publikál irodalmi folyóiratokban, heti- és napilapokban. Első kötete, a húsz novellát tartalmazó Puff 2001-ben jelent meg, a második 2003-ban, Neveket akarok hallani címmel. Limonádé című regénye 2008-ban látott napvilágot.
Gyanús mozgások című drámájának bemutatója a Pécsi Nemzeti Színházban volt a 2010/2011-es évadban. Ugyanezt a darabot később a Pesti Magyar Színház is műsorára tűzte, Hámori Ildikó főszereplésével. Hulladék című színművének színpadi ősbemutatóját a dunaújvárosi Bartók Kamaraszínházban tartották, 2011-ben. A Mérleghinta felolvasószínházi produkciója 2008-ban volt, a Pécsi Országos Színházi Találkozó keretében. Tracy Letts amerikai drámaíró Pulitzer- és Tony-díjas színművének fordítója (Augusztus Oklahomában). A darabból 2009-ben született előadás a Vígszínházban.
Írt filmforgatókönyveket: Overnight (2007, magyar-német-indiai játékfilm), Gumiember (2003, kisfilm).
