A szépség- és a meddőségipar visszásságairól is szól Sofi Oksanen új regénye, amelyben a finn írónő meglehetősen kritikus képet fest a nőket kizárólag fogyasztóként elfogadó, kizsákmányoló modern szépségiparról.
A szépség- és a meddőségipar visszáságairól is szól Sofi Oksanen Budapest Nagydíjas finn írónő Norma című új regénye.
A regény története szerint amikor anyja egy borzalmas balesetben szörnyet hal, Norma Ross teljesen magára marad. Kettejüket elszakíthatatlan kötelék, egy nagy titok fűzi örökre egymáshoz – Normában varázslatos dolgok működnek: sorsát meghatározza a hajában rejlő erő, mely áldás és átok egyszerre. Hajkoronája egy nap akár egy métert is nő, és képes érzékeli a környezetét, a hangulatokat, a szándékokat, a jót és a rosszat egyaránt. Pusztít és szeret, képes gyilkolni és bájolón simogatni. Norma és az anyja elrejtették a világ elől e képességet, ezzel védve Normát a „másság” kitaszítottságától és a világtól, mely szörnyszülöttnek tartaná. Anita halála után Norma fotókat és videofelvételeket talál, mely arról tanúskodik, hogy anyja messze többet tudott lánya megpróbáltatásairól, mint amennyit neki elárult.
Ahhoz, hogy Norma megtalálja a választ, ki a felelős anyja haláláért, munkát vállal ugyanabban a családi fodrászszalonban, ahol Anita is dolgozott. Idővel Norma előtt feltárulnak a maffiaszerűen működő família ügyletei, a hajkereskedelem, valamint a nemzetközi „csecsemőgyárak” és béranyahálózatok üzelmei. Norma a hazugságok és a paranoia hálójába fonódik, küzdenie kell a szabadságért – és az igazságért. Lenyűgöző, ahogy Oksanen, a rá oly jellemző eleganciával összesodorja a múltat és a jelent, s olvasóit bevezeti a lenyűgöző hősnő, Norma varázslatos világába. .
A regény alapja 2013-ban született meg, amikor úgy döntött, hogy egy rövid történetben megírja a Rapunzel című európai tündérmese posztmodern változatát. A magyarul Galambbegy néven is ismert mese egy toronyba zárt lányról szól, akinek mérhetetlenül hosszú haja egészen a földig ér az épület ablakából.
„Nagyon élveztem az írást, és egyszer csak azon kaptam magam, hogy már száz oldal meg volt a rövidnek szánt történetből” – mesélte Sofi Oksanen. Hozzáfűzte: a regény megírásában szerepet játszott az is, hogy mindig is nagyon izgatta a haj kultúrtörténete.
„Ha az embert érdekli például a művészettörténet, nem igazán tud megszökni a hajjal, a frizurával kapcsolatos kérdések elől” – fogalmazott az egyebek mellett Finlandia-díjjal (2008), Európai Könyvdíjjal (2010), az Északi Tanács Irodalmi Díjával (2010) és a Budapest Nagydíjjal (2014) is kitüntetett szerző.
A regényben Sofi Oksanen meglehetősen kritikus képet fest a nőket kizárólag fogyasztóként elfogadó, kizsákmányoló modern szépségiparról. „Szépségipar mindig is létezett, ugyanakkor a számok azt mutatják, hogy a technológiai fejlődésnek köszönhetően elképesztő mértékben növekedett az elmúlt években. Hatalmas üzlet lett a haj- és a meddőségipar, amelyek nagyon komoly etikai kérdéseket vetnek fel” – mutatott rá.
A finn írónő szerint noha nagyon sokan azt gondolják, semmi közük a hajhosszabbításhoz mint iparághoz, amikor megvesznek egy nőknek szóló lapot, televíziót néznek vagy interneteznek, rengeteg olyan nő képével találkoznak, akik nem a saját hajukat viselik. Mint fogalmazott, nem sok minden lepte meg a témával kapcsolatban, az viszont igen, amikor egy új tanulmányban azt olvasta, a hajhosszabbításban érintett nők 80 százaléka nem mondja el a párjának, hogy póthajat visel.
„Mindez egy nagyon is látható, ugyanakkor egyben egy láthatatlan kérdés, hiszen nem szívesen beszélünk róla” – fűzte hozzá Sofi Oksanen.
A Scolar Kiadó gondozásában megjelent Norma című regényt csütörtök este mutatták be a fővárosi Toldi Moziban, a szerzővel Valuska László beszélgetett.
