„A nagy művészet útjai mindenütt azonosak, s az egyik megértése magával hozza a másik megbecsülését is” – vallotta Amrita Sher-Gil. A festőművész, apja, Umrao Sher-Gil szikh, nemesi származású filozófus és szenvedélyes fotográfus, és nagybátyja, Baktay Ervin neves India-kutató, festőművész egymásra kölcsönösen ható alkotó tevékenységein keresztül mutatja be a művészcsalád életét és Amrita művészi kiteljesedésének útját mutatják be Indiában.
Nemcsak az indiai és a magyar művészettörténetnek, hanem az egész emberiségnek közös kincse az Amrita Sher-Gil festészetében kicsúcsosodó művészcsalád különböző, de egymással szoros összefüggésben lévő művészeti ágakban és stílusokban végzett alkotótevékenysége.
A Liszt Intézet – Magyar Kulturális Központ, Delhi (Liszt Institute – Hungarian Cultural Center Delhi) és a Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeum együttműködésében megvalósuló évfordulós kiállítás Umrao Sher-Gil, Amrita és Baktay egymásra kölcsönösen ható alkotó tevékenységein keresztül mutatja be a művészcsalád életét és Amrita művészi kiteljesedésének útját.
Umrao Singh Sher-Gil Majithia (1870–1954) Pandzsábban, az Amritszar melletti Madzsithia faluban született egy szikh nemesi családba. Édesapja Surat Singh rádzsa volt, az indiai társadalom katonai-vallási kasztjába tartozott. A gorakhpuri régiót birtokló Majithia-család legidősebb fiaként a helyi hagyományoknak megfelelően fiatalon házasodott. Megözvegyült, majd 42 évesen feleségül vette Gottesmann Marie-Antoinette-et.
Az 1881-ben elhunyt édesapjától a családi birtoknak benáreszi és dumri részét örökölte, ebből tartotta el népes családját. Saját bevallása szerint nem volt túlságosan jó színérzéke, de rajzolni szeretett. Töprengő, filozofikus természete révén kora egyik elkötelezett filozófusa, filológusa vált belőle. Vallástörténettel is foglalkozott, melynek kapcsán szanszkrit, urdu és perzsa nyelvből is végzett fordításokat. Fiatal korában tolsztojánus eszméket kezdett el követni.
Amrita édesanyja Erdőbaktai Gottesmann Antónia avagy Marie-Antoinette (1881–1949), öntudatos, több nyelven beszélő, festészetet, zenét, azon belül is zongorát és operaéneklést tanult felső középosztálybeli modern nő volt.
Amrita Sher-Gil (1913–1941), magyar keresztnevén Dalma, 1913. január 30-án született Budapesten, a Szilágyi Dezső tér 4-es szám alatti házban. Szülei szikh rítus szerint, Lahórban kötöttek házasságot, de gyermekeik az Osztrák-Magyar Monarchia területén jöttek világra, római katolikusnak keresztelték őket. Az élete első nyolc évét Magyarországon töltő Amritának egy évvel később született meg a húga, Indira. 1916-ban abba a Dunaharasztiban lévő házba költöztek, amelyben egykor a nagybátyjuk, Baktay Ervin is született. Amrita első rajzfüzeteinek egyikét nagybátyától kapta, rajta Baktay saját kezű címzésével: „Shergil Amrita írásai és rajzai”.
Földi életének nem egészen három évtizede alatt az egyetemes modern művészet egyik kiemelkedő egyéniségévé fejlődött; hazájában művészi kifejezésmódját tekintve úttörőnek számított. Történelmi pillanat volt, amikor 1932-ben a párizsi Grand Salon első indiai festőként beválasztotta Amritát a kiállító művészei közé; a zsűri egyik tagja képének szemrevételezésekor úgy vélte, hogy „… neked már a bölcsőben is értened kellett a festészethez!”.
Baktay Ervin (1890–1963) 1910-től Münchenben, Hollósy Simon festőiskolájában tanult. Művészeti tanulmányai közben alkalma nyílt arra is, hogy a német indológiai szakirodalmat behatóan tanulmányozza.
India-kutatóként 1926–1929 között Indiában Kőrösi Csoma Sándor útját járta, felkereste Stein Aurél régész, felfedező expedíciós táborát, tapasztalásait az úgynevezett Keleti Levelekben, korabeli magyar hetilapokban osztotta meg a szélesebb közönséggel.
1946-tól 1958-ig a Hopp Ferenc alapította Kelet-Ázsiai Művészeti Múzeum munkatársa, az indiai osztály vezetője, az indiai gyűjtemény kurátora és az intézmény igazgató-helyettese lett, s ezzel párhuzamosan a budapesti egyetemen az indiai művészet történetének meghívott előadója is volt. 1956-57-ben az indiai kormány meghívására részt vett a Buddha születésének 2500. évfordulójára rendezett buddhista kongresszuson. 1958-ban jelent meg hatalmas ívű munkája, a három kötetes India művészete, amelyet németül is kiadtak.
Az Egy magyar-indiai művészcsalád – Mester és tanítvány című kiállítás tematikus egységei: Amrita Sher-Gil családfa; Amrita gyermekkora Magyarországon 1913–1920 ; Amrita gyermekkora Indiában 1921–1928; Amrita Párizsban és Magyarországon 1929–1934; Amrita Indiában 1935–1936; A mester és tanítványai hármassága; Az alkotás útján; A dolgok örök emlékezetéül
A Hopp Múzeum Baktay Ervin hagyatékából származó, többnyire Umrao Sher-Gil által készített fényképein keresztül mutatjuk be Amrita Sher-Gil mozgalmas életpályáját, kiegészítve néhány felvétellel az indiai Sher-Gil Archívum anyagából. A fényképeket egykoron a Sher-Gil család – a legtöbb esetben ez Baktay Ervin nővérét, Marie-Antoinette-et jelentette – küldte a Magyarországon élő rokonok számára. A főként Umrao Sher-Gil által készített önarcképek és családi portrék alkotta képegyüttes a család hétköznapi életébe is bepillantást enged. A fényképek 1889 és 1954 között több helyszínen: Lahórban, Budapesten, Dunaharasztiban és Párizsban készültek, s jól látható rajtuk az Umrao Sher-Gil önarcképeire, családi portré-fotográfiáira jellemző sajátos festői látásmód.
Umrao Sher-Gil és művészcsaládja a lélekről tanított. Egyszerre foglalkoztatta a családtagokat múlt – jelen – jövő. Minden művészi megnyilvánulásuk alapja, Umrao Sher-Gil életfilozófiájából ered, ami nem volt más, mint a Māṇḍūkya Upaniṣadban foglaltak szerinti létezésre törekvés.
A nyolc tematikai egységre tagolódó tárlaton Amrita ragyogó, innovatív egyénisége egyedülálló fotóanyag segítségével kel életre, de Amrita Sher-Gil lélek-festészetének fő családi inspirációs szálai, úgy mint édesapja fotóművészete és nagybátyja szerteágazó, tudományt népszerűsítő megnyilvánulásai is górcső alá kerülnek.
A kiállításban a 137 archív fotó mellett a Delhi National Gallery of Modern Art nagylelkű támogatásának és együttműködésének köszönhetően Amrita Sher-Gil nyolc eredeti festménye is megjelenik. A 2023-ban elhunyt unokaöcs, a kortárs művész Vivan Sundaram egy fotómontázsa és Pettendi Szabó Péter fotóművész szelfi pontja egészítik ki a bemutatott anyagot.
Az Egy magyar-indiai művészcsalád – Mester és tanítvány tárlatot két hónapon át látogatható Delhiben, onnan további két hónapra Kalkuttába érkezik, végül Mumbaiban láthatja majd a közönség. Kurátor: Bagi Judit (Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeum, Adattár).
