„A forma sosem utánzás, de mindig értelmezés” – vallotta India Frida Kahlo-ja, Amrita Sher-Gil Magyarországon nevelkedett, művészeti tanulmányait Párizsban végezte, majd Indiában élt.
A gyönyörű Amrita Sher-Gil tragikusan rövid, ám annál szenvedélyesebb, viharos életet élt. Európaiként és indiaiként mindkét kultúrához kapcsolódott, alkotásaiban a legmagasabb fokon ötvözte a modern európai festészetet a tradicionális indiai művészettel. Gauguini intenzitású művészetét rengeteg csodálatos festmény őrizte meg. Amritát joggal tekintik az indiai festészet megújítójának.
Édesanyja, Gottesmann Marie-Antoinett művészetkedvelő ifjú budapesti hölgy Londonban megismerkedett egy szikh hercegnővel, akinek meghívására társalkodónői szerepben 1911-ben Indiába látogatott. Ott hamar férjhez ment a rendkívül művelt és gazdag Imrano Sher-Gilhez. Budapesten, a Szilágyi Dezső tér 4. szám alatt született meg két kislányuk, 1913. január 30-án Amrita, egy évvel később Indria. A hol depressziós, hol hisztérikus rohamokat megélő, instabil idegállapotú édesanya elsősorban a művészeti oktatásukra fordított gondot.
A Magyarországon nevelkedett Amrita már kislánykorában csodálatos akvarelleket festett. Nagybátyja, a festőnek készülő, később híres indiológussá és keletkutatóvá, íróvá és orientológussá vált Baktay Ervin felfigyelt tehetségére és gyakran foglalkozott vele. Nyolc éves volt Amrita, amikor a család visszaköltözött Indiába, ahol egy fiatal olasz szobrász kezdte oktatni. Marie-Antoinette ekkoriban már elhidegült férjétől, az olasz fiatalemberrel kezdett viszonyt, aki miatt végül lányaival együtt Firenzébe, majd Párizsba költözött. Amrita jól járt a francia fővárossal; folytathatta művészeti tanulmányait: képzőművészeti akadémiára járt, képeivel díjakat nyert és élvezte a párizsi bohém életet. Húsz éves volt, amikor a Grand Salon először bemutatta egy képét.
Az 1930-as években szinte minden nyarat Magyarországon, a Dunakanyarban töltött. A különleges szépségű és rendkívüli festői tehetséggel megáldott huszonkét évesen visszatért Indiába, ötven olajképpel és sok száz vázlattal. Éppolyan elemi erővel érintették meg India színei, mint az ott tapasztalt mérhetetlen szegénység. „Csak Indiában tudok festeni. Máshol nem vagyok természetes, nincs kellő önbizalmam. Európa Picassóé, Matisse-é, Braque-é és másoké. India csak az enyém” – írta egy levelében. De festészetén a Magyarországon töltött gyerekkor is érezhető. Sűrűn haza is járt, szinte minden nyarat Magyarországon, a Dunakanyarban töltött, itt vette férjül (valóban így történet!) gyerekkori szerelmét, unokatestvérét, az ír-magyar származású Egán Viktort. Indiában telepedett le, ahova férje is követte. Időközben idegállapota válságosra fordult: búskomorság, depresszió vett erőt rajta. Elhatározták, hogy a mozgalmas városba, a ma Pakisztánhoz tartozó Lahórba költöznek. A Mallon béreltek többszintes lakást, a Sir Ganga Ram Mansions egyikében. Amrita műtermet rendezett be a felső szinten és festett, férje pedig rendelőt nyitott, orvosként praktizált.
Képeivel rendszeresen szerepelt a Grand Salon és a Salon des Tuileries kiállításain. Hatása a bengáli reneszánsz kiemelkedő alakjaiéhoz, így Rabindranath Tagoréhoz mérhető, alkotásaiban egyedi módon ötvözte az európai posztimpresszionizmus, mindenekelőtt Cézanne, Gauguin, Modigliani és az indiai festészet képi világát. „A művészet egyik funkciója az, hogy felszabadítsa a képzeletet” – írta Indian Art To-Day című cikkében.
Indiában Amrita az eredeti indiai festészet elfeledett múltját kutatta, hogy a művészet és az emberi lét közös gyökereit, egységüket visszakereső európai modernizmushoz hasonlóan megismerje, életre keltse és megújítsa azt. „A forma sosem utánzás, de mindig értelmezés” – írta Art and Appreciation című művében. Fő műfaja az életkép lett.
Amrita 1941-ben, alig huszonnyolc évesen halt meg. Holttestét az indiai hagyományok szerint másnap máglyán elégették, így ma sem tudni, mi okozta hirtelen halálát. Indiában a XX. század egyik legnagyobb festőjeként tisztelik. Sher-Gil festészeti stílusa egyedi módon ötvözi az európai posztimpresszionizmus, mindenekelőtt Cézanne, Gauguin, Modigliani, és az indiai festészet képi világát.
Baktay Ervin írta róla a szócikket a Művészeti Lexikonban: „Anyai részről magyar származású indiai festőnő, India modern, haladó festészetének úttörője. 1930-tól Párizsban tanult, s ekkor Cézanne és Gauguin művészete hatott rá. 1934-ben visszatért Indiába, és kialakította sajátos stílusát, amelyben India régi hagyományai a legjobb modern törekvésekkel párosultak. 1937-től egyre nagyobb hatása volt India fiatal művésznemzedékére. Műveinek nagy részét az indiai nemzeti múzeumban őrzik.”
Amrita Sher-Gil magyar-indiai festőművész születésének 100. évfordulója alkalmából a Ráth-villa kerítésén kiállítás látható az életéből. A molinókon montázsszerűen festményei, régi fotók, rajtuk például régi indiai kikötő, életének színterei: Budapest, Párizs és India.
