Milyennek látta politikusi pályafutását Szabad György történész, az első szabadon választott Országgyűlés elnöke?
Szabad Györggyel – a 19. századi magyar polgári átalakulás korának történetírójával, az első demokratikusan megválasztott Országgyűlés elnökével – 1991-1992-ben készítette a kötetbe rendezett beszélgetéseket egykori tanítványa, Pavlovits Miklós újságíró. Az interjúkból kirajzolódik egy közép-európai módra összetett emberi sors: a háborús hányattatások, az ötvenes-hetvenes évek bölcsészkari, levéltári, akadémiai élete, a történészviták, 1956 eseményei. Később a lakiteleki találkozó, az Ellenzéki Kerekasztal tárgyalások felidézése markáns képet ad a rendszerváltás körüli évek politikai, társadalmi zsongásáról. A beszélgetések a házelnöki évek kellős közepén zajlottak, így ezek megidézése is eleven, s nem mentes egyfajta feszültségtől sem: az aktív politikus döntéseinek értékelését a mérlegelő és távolságot tartó történész végzi el.
Szabad György történésznek, a rendszerváltás utáni első szabadon választott parlament elnökének visszaemlékezéseit összefogó kötete a mintegy másfél éve újraindított Tények és tanúk sorozatban jelent meg.
A Pavlovits Miklós 1991-ben és 1992-ben készített interjúit bőséges mellékletekkel közreadó, közel háromszáz oldalas Szabad György Aradtól az Országgyűlésig című munkáról szólva Kónya Imre, a történész-politikus egykori frakciótársa elmondta, hogy az 1980-as évek végén Szabad György volt az Ellenzéki Kerekasztal „főszereplője és meghatározó egyénisége”.
Mint mondta, gyakori formálója volt a gyakran kemény viták után megszülető konszenzusoknak és ő volt az, aki az MDF-en belül kimondta, hogy nem az állampárt valamelyik erőcsoportjának erősödésétől, hanem az ellenzék hatékony fellépésétől várhatják a demokratikus átalakulást. Eddigi életem legnagyobb ajándékának tekintem, hogy a rendszerváltozás két legnagyobb alakjának, Antall Józsefnek és Szabad Györgynek közvetlen unkatársa lehettem – fogalmazott Kónya Imre.
Pavlovits Miklós elmondta, hogy őt magát is meglepte, hogy a kilencvenes évek elején mennyire könnyen ráállt egykori egyetemi tanára, hogy magnószalagra vegyék visszaemlékezéseit. A mintegy harminc órányi beszélgetés során ő csupán „terelgető módon” kérdezett, a családtörténet és Szabad György tudományos életútja köré csoportosítva témáit.
Hozzátette: akkori elgondolása szerint ezt követően beszélték volna végig a tudós politikai pályafutását, azt, hogy „akarva, nem akarva, egyszer csak el kellett vállalnia” a parlamenti elnökséget; erre azonban már csak részben került sor, és az általa leírt és szerkesztett szöveg negyedszázadig Szabad György fiókjában maradt, s csak halála után merült fel ismét a kiadás gondolata.
