„Szeretnék klasszikus, lezárt / rendet vinni a pusztulásba; / remény a jóra: már kizárt. / Haljak meg úgy, hogy más ne lássa.” Ezen az ünnepi héten a 79 éve született Petri György gyönyörű versét ajánljuk.
„Az biztos, hogy soha egyetlen sort sem írtam morális kényszerből. Két dologban, a versírásban és a nemi életben nem tudnak morális kényszerek befolyásolni. Nem tartom magam morális lénynek, és verset írni csak akkor tudok, ha feláll az ihletem. Szóval a verseimet – akár jók, akár nem jók – sohasem megrendelésre írtam, még saját erkölcsi megrendelésemre sem.” (Alföldy Jenő (szerk.) Beszélgetések Petri Györggyel)
Petri György Kossuth- és József Attila-díjas költő, műfordító, újságíró, a Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja 1943. december 22-én született és 2000. július 16-án hunyt el.
PETRI GYÖRGY: ÁBRÁND
Szeretnék klasszikus, lezárt
rendet vinni a pusztulásba;
remény a jóra: már kizárt.
Haljak meg úgy, hogy más ne lássa.
Sors bona, nihil aliud.
Aki majd csontomat kiássa,
annak üzenem: ide jut
Isten mindegyik képe mása.
S mennyország azért nem lehet,
illetve nem szabad, hogy légyen,
mert a dögletes szeretet
velünk maradna mindenképpen,
visszája sem kell: a pokol
(abban volt-van-lesz némi részem
– deszka nyüszít a láncfűrészen) —
készületlen s mindenre készen
üldögélek a napsütésben:
jöjjön a megváltó sehol.
