„A borítónak figyelemfelkeltőnek, de legalábbis érdekesnek kell lennie, ami nem árt, ha esetleg a történetről is elárul egy-két részletet.” Szabó Leventével, a Helikon Zsebkönyvek illusztrátorával Kibelbeck Mara beszélgetett.
A lelkes könyvolvasók jól ismerhetik Szabó Levente munkáit. A MOME tervezőgrafika szakán 2006-ban végzett fiatal grafikus-illusztrátor keze nyomát viseli például az Agave Könyvek gondozásában megjelent Amerikai istenek, az Őfelsége Sárkánya-sorozat, az Egyszervolt és A Babilóni Kék Dzsinn, az Ulpius által kiadott Battle Royale, vagy a Móra Kiadónál megjelent Békés Pál-mesekötet, a Lomtalanítás a Fehérlófia utcában.
Az idén útjára indított Helikon Zsebkönyvek elnevezésű sorozat kötetei nem csak méretben és árban érintik meg az embert, a borítók dizájnja is magával ragadó. A zsebkönyvek illusztrálására szabad kezet kapó művész szerint „A borítónak figyelemfelkeltőnek, de legalábbis érdekesnek kell lennie, ami nem árt, ha esetleg a történetről is elárul egy-két részletet. Ha a könyv elolvasása után még ad egy plusz értelmezést a grafika, az már hab a tortán.”
Csináltál már rajzfilmet és videoklipet, készítettél képregényeket és nem egy könyvborító pályázaton nyertél már. Most a Helikon Zsebkönyvek illusztrálását köszönhetik neked az olvasók. Mit tartottál szem előtt illusztrálás közben?
Már az első megbeszélésen egyértelmű volt, hogy nagyszabású feladatról van szó, sok címmel, amik témájukban ráadásul nagyon különböznek is egymástól. A feladat tehát egy olyan arculat kialakítása volt, ami erős, figyelemfelkeltő, de azonos és amiből tetszőleges számú könyv is jól néz ki egymás mellett. Számomra egyértelmű volt, hogy egy minimalista alapból kell kiindulni (vagy legalábbis a háló alapú tervből), mert különben a huszadik, harmincadik, sokadik borítónál már borulna minden elképzelés.
Szerencsére a Helikon kiadónak nagyon tetszettek a korábbi munkáim, ezért megbíztak bennem és szinte teljes szabadságot biztosítottak.
Ahhoz szoktunk hozzá, hogy a magas- ill. szépirodalomhoz a befelé forduló, rosszkedvű, világvége hangulatot társítsuk. Ezek a könyvborítók azonban vidám, életszerető, játékos kedvet nyújtó alkotások.
Nagyon örülök, ha ilyen hatást keltenek a borítóim! Az egy komoly feladat a grafikusnak, hogy a komor, drámai témákat is úgy ábrázolja, hogy azért kellemes legyen a szemnek.
A sorozat elkészült részeivel egyelőre elégedett vagyok, és mivel sikerült egy remek papírt választani a borítónak, így nagyon jó kézbe venni a könyveket.
Miben és hogyan befolyásolja a tervezést, a kreativitást az, hogy sorozatról van szó?
Elég sok mindenben. Egyik terven sem lehetett sokkal több vagy sokkal kevesebb grafikai elem, mint a többin, ez önmagában elég nagy megkötés. De a Kis herceg például más okból volt nehéz feladat, mert Saint-Exupéry rajzai annyira ikonikusak, hogy ahhoz nem lehetett hozzányúlni, de teljesen más grafikát sem lehetett hozzá készíteni. Illetve volt több más olyan terv is, ami az adott könyvhöz jól passzolt volna, de formailag nagyon kilógott volna a sorozatból.
Szóval nem volt nagyon egyszerű feladat.
Pont a Kis herceggel kapcsolatban merült fel bennem a kérdés: ha egy ismert irodalmi művet újrafordítanak, esély sincs rá, hogy ne cincálnák szét a kritikusok, egy új illusztráció esetében ez hogy áll?
Illusztrációk esetén nagyobb a szabadság, mert a legfontosabb műveket rengetegen illusztrálják, érdemes megnézni például a Harry Potter-sorozat borítóit, hogy területenként milyen borítókat kapott! Én szeretem a magyar kiadás Scholartól átvett US borítóit, de nagyon izgalmas, hogy például a svéd változat mennyivel sötétebb.
De a Kis herceg sok szempontból kivétel (talán csak Milne Micimackója fogható hozzá Ernest H. Shepard illusztrációival, de ott a Disney verzió sajnos felülírta az eredetit) mert a szerző rajzai annyira együtt élnek a szöveggel, hogy nem érdemes újat készíteni hozzá. Persze sokan megpróbálták, de többnyire csúfos kudarc lett a vége, mert hiába „szebb” a rajz, ha közben a lényeg elveszett. Én biztos, hogy nem vállalnám a feladatot.
Ezen kívül viszont nem jellemző, hogy az olvasók részéről gond lenne egy könyv új borítójával, vagy illusztrációjával kapcsolatban, hacsak nem sokkal rosszabb, mint egy korábbi kiadás.
A borítótervezés során melyek voltak a legfontosabb kiadói és tervezői szempontok?
A kiadó részéről az egyetlen kérés annyi volt, hogy a sorozat címe és a könyv ára egységesen jelenjen meg a borítón, illetve az alacsony ár miatt a fekete plusz egy szín volt a technikai megkötés.
Milyen szerinted a jó borító?
Csak azt tudom, hogy engem mi vesz rá, hogy levegyek egy könyvet a polcról. Legyen jó minőségű, legyen jó kézbe venni és azonnal sugalljon egy hangulatot, amit akár egy szóban le tudnék írni. A borítónak figyelemfelkeltőnek, de legalábbis érdekesnek kell lennie, ami nem árt, ha esetleg a történetről is elárul egy-két részletet.
Ha a könyv elolvasása után még ad egy plusz értelmezést a grafika, az már hab a tortán.
Noha közhely, hogy a belbecs számít, a külső az, amire elsősorban felfigyel a kor vásárlója. Egy zsebkönyv-sorozat esetében is így van?
Ez általános szabály és a sorozatra is vonatkozik, de a Helikon esetében kiváltképpen, mert annyira szélsőségesen különbözik a könyvek témája, hogy muszáj egyenként is erős borítókat készíteni hozzá.
Ha például egy húsz részes novellasorozat lenne, akkor persze könnyebb lenne egy általános arculat mögé bújni, mert úgyis tudják a vásárlók, hogy mit kapnak.
Egyáltalán mennyire hagyod befolyásolni magad a könyv írója, ill. a könyv mondanivalója által?
Ez azt hiszem, egy alapvető kérdés a grafikusok életében, és két külön táborra oszlunk. Van, akinek olyan markáns egyéni stílusa van, hogy „átsüt” minden munkáján és attól nem lehet semmivel sem eltéríteni – ha ügyes, akkor egy idő után pont emiatt keresik meg a megrendelők. És van a másik tábor, akik minden megrendelésre a lehető legjobb stílust keresik és széles palettán mozognak – ez praktikus, de így nehezebb egyéni karriert építeni.
Én az utóbbi két évben igyekszem az első csoportba átverekedni magam.
Van kedvenced a Helikon Zsebkönyvek között?
Igen, eddig Machiavelli Fejedelme a kedvencem, talán ott működnek legjobban a kitalált tervezési elvek és amennyire lehet stilizáltan jelenik meg az illusztráció. Itt nagyon passzolt a témához a kemény vizuális világ, de ezt persze nem lehet minden könyvre ennyire „sarkosan” ráhúzni.
A Helikon Zsebkönyvek borítóit nézegetve szinte mindegyiknél valamire felfigyeltem, megfogott, egyéniek mégis egységbe sorolhatók. Honnan tudod, hogy mikor jó az általad készített borító?
Nincs erre valódi recept, de egy idő után az ember érzi, hogy „van itt valami”, talán a 3D-s sztereogramokhoz tudnám hasonlítani, mert egyszer csak összeállnak az alkotóelemek. Amikor végre megvan a jó út, onnantól már csak játék a részletek kidolgozása.
Mi okozott nehézséget, illetve örömöt munka közben?
A legnehezebb dolgom az antik írókkal volt, mint Epikurosz, Plutarkhosz vagy Seneca. Ha megnézzük a korábban kiadott könyveket, szinte egytől-egyig az író szobra szerepel a borítón, esetleg egy klasszikus olajfestmény részlete, de ennél tovább nem nagyon merészkedett senki. Nem véletlenül, mert például Platón védőbeszédére nem könnyű egy frappáns választ adni, és akkor még nem beszéltünk arról kihívásról, hogy mit lehet az adott stílusban megoldani.
Cserébe nagyon jó volt, amikor sikerült ezeket is megoldani.
Az utóbbi évtizedben látványosan más, az aktuális divatot követő könyvborító-tervek is születtek a hazai könyvpiacon. Hogy látod a könyvborító tervezés helyzetét Magyarországon?
Vannak biztató jelek, de ezek inkább egyéni teljesítmények és nem általános minőségjavulás. Az a probléma, hogy kis ország vagyunk kis piaccal és kevés kivételtől eltekintve egyszerűen nem tudnak a kiadók rendes fizetést ajánlani a grafikusoknak. Ha viszont egy hónapban 5-10 borítót kell legyártani a megélhetéshez, akkor az a minőségen is meglátszik. Arról nem beszélve, hogy semmi egyébre nincsen pénz, mint az olcsó stock-fotókra.
Ez a baj.
Ezenkívül azt mondanám, hogy ott több bátor borító születik. Nem ijednek meg egy brutálisan egyszerű tervtől sem és a nyomdai megoldások sem merülnek ki a formalakk használatában. De emiatt részben az előző probléma okolható.
Milyen trendet érdemes követni?
Nehéz ezt elkerülni, de ha lehet akkor semmilyet. Sok területen és sok különböző stílusban kipróbáltam már magam, de végül az volt a legjobb, amikor elengedtem magam és csak a saját megérzéseim után mentem.
A te stílusod milyen hatások befolyásolják?
Szeretek kis méretű plakátokként tekinteni a könyvborítóra, ahol a grafikának, a betűnek és lehetőleg a mondanivalónak együtt kell működnie. Igyekszem más területekről (zene, filmek) inspirációt szerezni, mert nehéz figyelmen kívül hagyni, amikor rátalálsz egy kiváló grafikusra és átnézed az összes munkáját a weboldalán.
Többször nyilatkoztad, hogy „bármi, ami megjelenhet nyomtatásban az érdekel”. Miyen vonzerővel bírnak a nyomtatott termékek?
Könyveket és képeket gyűjtök, bár a legutóbbi költözésnél erősen elgondolkodtam, hogy ez mennyire ésszerű. Nekem egyszerűen öröm ránézni egy gazdag könyvespolcra, és erről nem fogok lemondani soha.
Kibelbeck Mara
