„A kultúrafinanszírozás 2013-as alakulása valós, kézzel fogható, számokra váltható kudarc – de az is lehet, hogy inkább az állami kultúrpolitika kudarca ez. Mi csak a hatását érezzük.” Szabó Tibor Benjamin, az Új Könyvpiac felelős szerkesztőjét kérdeztük a 2013-as évről.
Hagyományunk szerint minden év végén megkérünk néhány, az irodalommal és könyvkiadással foglalkozó szerző-publicistát, kiadóvezetőt, szerkesztőt, hogy értékelje az évet. Tavalyelőtt 2012 legjobb / legkellemesebb, illetve a legnehezebb / legkellemetlenebb pillanatairól kérdeztük a magyar könyvszakma résztvevőit. 2013-ban a Cultura Magazin felkérésére az egyik legismertebb könyvpiaccal és irodalommal foglalkozó folyóirat, az Új Könyvpiac felelős szerkesztője, Szabó Tibor Benjamin is bemutatta és véleményezte az évet.
Milyen személyes szakmai sikereket / kudarcokat könyvelhetsz el 2013-ra, és milyen szóval jellemeznéd 2013-at?
Az ÚKP csapata számára a 2013-as év több mint 400 sikert hozott (ennyi kiváló interjú, recenzió, könyvszakmai cikk jelent meg a nyolc sztenderd lapszámunkban), legnagyobb sikernek mégis azt érezzük, hogy a lapot kiadó Lafferton Kálmán vezetésével életre kelt a könyves vállalkozókat (a MKKE tagvállalatait) tömörítő Supka Géza Alapítvány, és két országos projektet is lebonyolított az év végéig. Te is olvasol, ugye? címmel egy kritikaíró pályázatot hirdettünk tavasszal, amire 228 középiskolás diáktól érkezett összesen 820.000 karakternyi elemzés, kritika, recenzió (Grecsó Krisztián egy rövid novelláját kellett vizsgálniuk a pályázóknak), ősszel pedig Az Olvasás Éjszakája című olvasásfesztiválon közel tízezer embert mozgattunk meg mindenféle színes-szagos programokkal, élénk médiafigyelem mellett. Ezek bulis, jókedvű kezdeményezések voltak, tényleg sokakat közelebb vittek az olvasáshoz.
A kudarcélmények jórészt mostanában, az év vége felé értek bennünket. A MASZRE-pályázatok megszűnésével, az NKA folyóirat támogatási keretének megnyirbálásával (sok más kulturális médium mellett) az ÚKP is nehéz helyzetbe került. Az Új Könyvpiac 22 éve úgy működik, hogy mi nem kizárólag az állami emlőkön (közösségi forrásokon) csüggünk, hanem a lapnak (sok más kulturális médiummal szemben) van egy saját piaci teljesítménye is (előfizetők, lapvásárlók, hirdetők). Több lábon áll. Állt eddig. De a közösségi támogatás nélkül az íróinterjúk, könyvkritikák közlése nem finanszírozható. Ezt (a támogatást) most szépen kirúgták alólunk. Vagyis, értse jól mindenki, az ÚKP legértékesebb tartalmait rúgták ki (:a 400 sikert!). Januártól vélhetően egy módosított koncepcióval, a piacra koncentráló tartalmakkal kell megjelennünk. Pedig számunkra fontos a kultúra, az érték – azonban a piac ezért nem hajlandó fizetni (mert viszonylag kevés embert érdekel), miközben az NKA nem akar érte fizetni 2014-től, a MASZRE pályáztatási jogát meg simán felszámolták. Ilyenkor mi van? Semmi sincs. Alkalmazkodunk, és majd visszaemlékszünk azokra az időkre, amikor közölhettünk interjúkat Borbély Szilárddal, Szécsi Noémivel, Balázs K. Attilával, Gerlóczy Mártonnal, Szegedy-Maszák Mihállyal (és még mennyi kiválósággal!), írathattunk recenziót pszichoterápiás könyvekről éppúgy, mint Temesi Ferenc regényéről, kérhettünk tárcát Jászberényi Sándortól, Beszédes Istvántól, Pál Dániel Leventétől, Kollár Árpádtól, Gaborják Ádámtól – csupa izgalom, csupa szellemi teljesítmény. Lesz helyettük más, másféle, populárisabb tartalom, szeretem azt is. Csak mégis hiányozni fog ez a valami… a velünk élő szellemtörténet. A fontos anyagaink közül a direktebben könyvszakmai írások megmaradnak – az ÚKP monitorozza a könyvszakmát (kiadókat, terjesztőket is, nemcsak az alkotókat).
A kultúrafinanszírozás idei alakulása valós, kézzel fogható, számokra váltható kudarc – de az is lehet, hogy inkább az állami kultúrpolitika kudarca ez. Mi csak a hatását érezzük.
És van egy közös, a teljes könyvszakmát érintő kudarc is. A mai napig nem létezik auditált, tételes, napi elszámolású könyvforgalmi mérőrendszer Magyarországon (nem lehet egységesen, országosan, nyilvánosan mérni, melyik könyvből pontosan mennyit adnak el). Nem létezik könyves „Box Office” mutató.
Az ÚKP évek óta szorgalmazza létrehozását, a NAV-os pénztárgépek bevezetésével ennek technikai akadálya sem lehet. Álljon itt is (mindenhol elmondom): ceterum censeo azonnal tételesen (címenként) mérhetővé kell tenni a könyvpiacot, és a mérés eredményeit kurrens módon folyamatosan nyilvánosságra hozni! A tiszta, átlátható játéktér megteremtése nemcsak üzleti szempontból fontos, de a szellemtörténet felől megközelítve (vagyis tartalmi értelemben) is alapvető követelmény.
A végére azért jó hírt illesztek: bitang jó könyveket készítenek elő a kiadók már jövő év elejére is, jön Babiczky Tibor első regénye (egy krimi), Szilasi László új regénye és még rengeteg izgalmas kötet. Nem, nem kötet: MŰ. Az irodalmi mű egy olyan furcsa létező, ami a nyelv segítségével valami fontos dolgot mond el az emberi természetről. Veszélyeztetett faj, legyünk szívesek vigyázni rá!
