Szécsi Noémi történelmi regényt írt a jelenről. Az Egyformák vagytok kortárs női életstratégiákról mesél szarkasztikusan, ugyanakkor együttérzően.
A ma játszódó, de a régmúltban gyökerező történet középpontjában két nő versengő barátsága áll: Em művelődéstörténész, Elza kiadói jogász: másféle módokon, de mindketten erősek próbálnak lenni Európa zaklatott 2010-es éveiben. Az olvasó elsőként egy belvárosi lakásétterem házibuliján találkozik a két főszereplővel, a nyüzsgő helyszínen felvonul a budapesti kulturális elit: művészek, újságírók, reklámszakemberek, a buli lüktetésében ott az kor minden félelme és öröme, a háttérben pedig a súlyos egyéni sorsok: a fájdalmas sérüléseket okozó családtagok, valahai és jelenlegi szerelmek, az állandó női riválisok, a jól induló pályákat kisiklató mentorok. Szécsi Noémi regénye izgalmas történet a kortárs női életstratégiákról.
Ezzel az önállóan is olvasható regénnyel válik teljessé a szerző nagyszabású trilógiája: az 1848-as emigráció női történeteit megjelenítő Nyughatatlanok és a süketnéma fiú fejlődéstörténetét színre vivő Gondolatolvasó.
A 2011-ben megjelent Nyughatatlanok rendhagyó történelmi regény, hősei az 1848/49-es forradalom után Európában szétszóródott emigránsok, nyughatatlan lelkek – a szabadságharc kísértetei. Az „emigránsregény” folytatásában, a Gondolatolvasóban a főszereplők a tizenkilenc éves Fülöp, aki méltósággal viseli süketségét, és nővére, a színésznőnek készülő Matild. A regény történet az idegenségről, a saját gondolataink börtönében kavargó ellentmondásos érzésekről, a felnőtté válásról és a szerelemről. A két könyv szálai a jelenben találkoznak össze – vagy feslenek szét végérvényesen: Szécsi Noémi új könyvében, amely azt a különleges pillanatot keresi, amikor a társadalmi valóság történelemmé válik, és amikor a történelmi régmúlt jelenszerűen átélhető lesz. Az Egyformák vagytok ugyanakkor önmagában megálló történet. Azt mutatja meg, miért csak akkor válnak láthatóvá a múlt visszajáró kísértetei, amikor ráébredünk, hogy saját életünk szereplői kísértetekké váltak – s köztük mi magunk is.
Szécsi Noémi: Egyformák vagytok
(részlet a regényből)
Nem fűz bonyolult viszony az alkoholhoz, nagy ritkán inni akarok, többnyire viszont nem. Gyorsan a fejembe száll, olyankor pedig kínos bőbeszédűségre ragadtatom magam, vagy kitöröm a cipőm sarkát, és másnap véreres lesz a szemem. Most egyébként is úgy éreztem, ha léteznek is helyzetek, amikor fel kell oldanom a gátlásaimat, ez nem tartozik közéjük.
Elza jelentőségteljes arckifejezéssel nyugtázta a választ, elvett a kötényes lány tálcájáról egy pohárkát, majd mellém ereszkedett a szőnyegre, és a fotelméretű Miki egér karjaiba rogyott. Mohón sandított a kupica tartalmára, de azért megkérdezte:
– Hányingered van?
– Mióta megszülettem – vetettem oda. Mintha nem tudná.
– És mikor örülünk? – mormolta zárt szájjal, mert máris úgy öblögetett a Żubrówkával, mint valami fogzománcvédő szájvízzel.
– Majd szólok – bólintottam kegyesen.
Szécsi Noémi Egyformák vagytok című regényét 2017 októberében jelenteti meg a Magvető Kiadó.
