„na most akkor mondjátok meg / nagyokosok mi legyen” Közéleti versek, korszerű magyar líra, kisprózák és nagyobbak, varázslatos történetek mesekalauza. Ki mondja azt, hogy nyáron nem érdemes szépirodalmat olvasni?
Esterházy Péter, Tóth Krisztina, Erdős Virág, György Péter, Boldizsár Ildikó, Jónás Tamás vagy Takács Zsuzsa. Garancia. Az Ünnepi Könyvhétre friss és hamarosan megjelenő könyvek között válogathatunk a Magvető Kiadó kínálatából.
Esterházy Péter: Egyszerű történet vessző száz oldal
„Taníts meg örülni…”
Íme, egy friss, ropogós regény a tizenhetedik századról. Tehát történelmi regénynek kell lennie, mert hogyan is lehetne más, mint történelmi, ha egyszer a tizenhetedik században játszódik, de a huszonegyedik században írták? Írta – Esterházy Péter. – E. P. Egy kemény asszonyról szól, aki tud szeretni. Így gyűlölni is. Továbbá az Úristenről és Gizi nevű bakmacskájáról. Férfiakról is, az egyik Nyáry Pál, igen, egy ilyen nevűt a tizenkilencedik századból ismerünk, aki tehát így nem lehet azonos hősünkkel. Ahogy egy másik szereplő, Christoph Ransmayr csöndhintókészítő neve is csak véletlenül esik egybe a kortárs osztrák íróéval.
Próbáljunk hát megbarátkozni a gondolattal, hogy a történelmi regény mint műfaj kap fogni még egy vajszínű árnyalatot az Egyszerű történet vessző száz oldal kardozós változatában.
Más férfiak is regénykednek itten, az egyikük szakács – „A nagy ételsorokat még mindig fejből tudja, akár a Miatyánkot” –, specialitása a tengeri piláf. Vagy itt van Croy herceg: megfigyeltet és jelentéseket írat, de a jelentéseket tán el se olvassa. „Sebaj, tudjuk, a jelentés lényege nem az, hogy olvassák, hanem hogy írják őket.” Nem volna ez így szerencsés azonban a könyvekkel. Ha nem olvassák őket, nem történik semmi, porfogó tárgyakká lesznek. Ha meg ezt itt nem olvassák el, nem tudják meg soha, milyen az Esterházy-féle kardozós. Sem azt, hogy legfontosabb: örülni tudni. – P. D.
2008-ban pedig új Esterházy-regénynek örülhettek az olvasók, a Harmonia cælestis és a Javított kiadás apakönyvei után huszonhárom évvel később, a Semmi művészet megjelenésével nyer új jelentést A szív segédigéinek utolsó mondata: „Mindezt majd megírom még pontosabban is“, és a mondatot megelőző segédigékbe tört anyahalál-könyv.
Tóth Krisztina: Akvárium
„Az ötvenes évek szűk levegője”
Ebben a regényben mindenki árva. A negyvenes évek végén örökbefogadott kislány, a nevelőszülei, a saját gyereke, a férje, az összes rokona és ismerőse: kivétel nélkül mindenki a szeretethiányt tekinti az elfogadott, az egyetlen megélhető állapotnak. Ezek az emberek egy lepusztult, málló vakolatú, főzelékszagú gangon tengetik küzdelmes életüket, karnyújtásnyira a nyomortól, fényévekre a normálisnak gondolt léttől. Mégis, az elfojtott érzelmek és indulatok olykor-olykor feltörnek, és ezek a kitörési pontok sorsfordító pillanatokat eredményeznek. Ez a nyomasztó és szűk, de egyben átlátszó világ maga az akvárium.
Tóth Krisztina kiváló arányérzékkel keveri a naturalizmust, az iróniát és a fekete humort, „hétköznapi katarzissal” tisztítja meg múltunknak ezt a nehezen feldolgozható, a kollektív tudattalant erősen befolyásoló szakaszát.
Tóth Krisztina 1967-ben született Budapesten. 1993-ban szerzett diplomát az ELTE Bölcsészkarán. Első kötete – a Radnóti Miklós emlékéremmel elismert – Őszi kabátlobogás. 1990 és 1992 között ösztöndíjasként közel két évet töltött Párizsban és kortárs francia költészetet fordított. 1995-ban jelent meg A beszélgetés fonala című kötete, majd 1997-ben Az árnyékember. Új és válogatott verseit 2001-ben Porhó címmel már a Magvető Kiadó jelentette meg. 2004-ben az Édes anyanyelvünk pályázat első helyezettje lett vers kategóriában a Síró ponyva címet viselő kötet.
A Vonalkód novelláiban Tóth Krisztina a legszemélyesebb történeteken keresztül idézi meg a hetvenes éveket, azt a kort, amikor vonalkód díszített mindent, ami Nyugatról érkezett. Ez az időszak alakította ki Tóth Krisztina generációjának értékrendjét, ízlésvilágát, kitörölhetetlen félelmeit, megváltoztathatatlan reflexeit. A kötetből készült hangoskönyvön a novellák Pelsőczy Réka előadásában hallhatók.
Erdős Virág: Ezt is el
„na most akkor mondjátok meg
nagyokosok mi legyen”
Az év egyik legjobban várt könyvében a közéleti témákra reagáló, a magyar költészeti hagyományt játékosan használó, szociálisan érzékeny verseket olvashatunk.
Berzsenyi-remix és József Attila-rap.
Erdős Virág költő, író. 1968-ban született Budapesten. 1997-ben szerzett diplomát az ELTE magyar szakán.
Korniss Péter fényképfelvételeihez írott kísérőszövegei (Udvarok) megjelentek angolul, németül és olaszul.
Erdős Virág versben, prózában, különös meséiben egyaránt meglepően fogalmaz.
A Másmilyen mesék című kötete 2003-ban a legeredetibb könyv címet nyerte el. 2004-ben Örkény István drámaírói ösztöndíjasként készült el első színpadi művei egyikével, a Blibliával (a címben nem véletlenül lehet fölfedezni az eldeformált biblia-szót, a szerző szellemesen használja a Biblia jól ismert „régi történeteit” a mai hülyeségeinkre). 2006-ban részesült a Szép Ernő-jutalomban, mint ígéretes pályakezdő drámaíró
György Péter: Állatkert Kolozsváron – Képzelt Erdély
„A Trianon-trauma utóélete és kulturális története.”
Trianon a mai napig hatással van ránk, akár beszélünk róla, akár nem. György Péter új könyvében a Trianon-paradigma és az Erdély-mítosz nyomába ered, a békeszerződés lehetséges előzményeit és számos következményét szemügyre veszi.
Hogyan reagált a magyar irodalom 1920-ban a traumára? Hogyan kezdtek új életet és milyen sorsdilemmákkal birkóztak meg az új határok mögött? Hogyan alakítja történelemképünket, azonosságtudatunkat Trianon? Miképpen néz ki napjaink Trianon-paradigmája? Hogyan lehet átlépni a hallgatás és a traumák határvonalait?
Irodalmi művek, privát dokumentumok, épületek és műemlékek segítségével mutatja meg és értelmezi az emlékezés és felejtés kettős működését. A könyv nagy utat jár be: a közelmúlttól 1920-on át napjainkig, Pannonhalmától Székelyudvarhelyen keresztül Budapestig; hősei többek között: Karinthy és Kosztolányi, Szabédi László, Bretter György, Gion Nándor és Szilágyi Domokos. Vitaindító mű, amely a kényszeres hallgatás és a kompenzatív túlbeszéd, a patológiás amnézia és a szemérmetlen konfabulálás tünet-együtteseit megértő, mégis éles érzékenységgel elemzi. Így lesz az esszékönyv úti- és korrajz. Látlelet múltunkról és jövőbeli perspektíváinkról. Valamint az is kiderül, hogy mi köze van Bodor Ádámnak a kolozsvári állatkerthez.
György Péter író, esztéta, egyetemi tanár. 1980-tól az ELTE BTK Esztétika és Média Tanszékének munkatársa. 2010 óta a Művészetelméleti És Médiakutatási Intézet vezetője.
Boldizsár Ildikó: Mesekalauz úton lévőknek – Életfordulók meséi
Varázslatos történetek az emberi élet fordulópontjairól
Minden élethelyzetnek van mesebeli párja – hallottuk az elmúlt években többször a kötet írójától, aki nemcsak tematikus mesegyűjteményekkel, hanem Meseterápia című könyvével is igazolta állítását. A férfiakról, nőkről, apákról, anyákról és testvérekről szóló mesék után most az emberélet fordulóihoz és határaihoz kapcsolódó meséket válogatta új kötetébe Boldizsár Ildikó.
A fogantatástól az élet utolsó harmadáig azokhoz a történetekhez vezeti el olvasóit, amelyek nemcsak az ember fejlődését segítik, hanem az egyik életszakaszból a másikba való átlépést is.
A mesékhez írt élvezetes kommentárok – úgynevezett mesekalauzok – bámulatos egyszerűséggel mutatják meg, hogyan fűzhető fel egy emberi élet a mesék rendjére. Mert a könyv szerzője szerint a népmesék legfontosabb eleme nem a csoda, hanem a rend. És minden mese annak a példája, hogyan lehet a rendezetlenséget és a káoszt renddé alakítani, azaz olyan helyzeteket teremteni, amelyekben a teljesség vágya irányítja a gondolatokat és a tetteket. Ez a tudás azért nélkülözhetetlen, mert csak így van esélyünk arra, hogy egyszer majd rólunk is elmondhassák: „boldogan éltek, míg meg nem haltak”.
Boldizsár Ildikó 1963-ban született Dunaújvárosban. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem esztétika–magyar–népművelés szakán végzett 1986-ban. A Magvető Kiadónál megjelent művei: Mesék férfiakról – nőknek (2007), Mesék nőkről – férfiaknak (2007), Mesék anyákról (2008), Mesék apákról (2008), Mesék életről, halálról és újjászületésről (2009), Meseterápia (2010), Mesék testvérekről (2012), Mesekalauz úton lévőknek – Életfordulók meséi (2013)
Takács Zsuzsa: Tiltott nyelv
„forrongások s az éhínség miatt / a Názáreti családot elküldik a befogadó helyek.”
A Kossuth-díjas költő gazdag tónusú lírájának minden hangja megszólal ebben a gyönyörű kötetben. Tisztelgés a mesterek előtt, egy haldokló rokon búcsúztatása, álomversek, vallomások Kalkuttai Szent Teréz bőrébe bújva – életteli arcok és álarcok, amelyek sosem merevednek halotti maszkká, s mindeközben leheletfinom humor és irónia oldja az elégikus hangvételt.
„Két vonását emelném ki: hangjának tisztaságát s egyfajta tétovaságát, mely azonban végül sose hagyja eltéríteni magát, s épp bolyongó, kereső célba találásával, megérkezéseivel tölti be sajátos feladatát, térképezi fel a számára rendelt tájakat, másokénál talán omlékonyabb külső és belső vidékeit” – írta Takács Zsuzsa első verseiről Pilinszky János. Most is igen találó ez a jellemzés, de közben érezzük a megtett út minden tapasztalatát, súlyát és örömét.
Takács Zsuzsa 1938-ban született Budapesten. 1963-ban szerzett diplomát az ELTE spanyol–olasz szakán. Dolgozott magyar lektorként Havannában, majd 1964-től 2001-ig a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen tanított spanyol szakosoknak diplomáciatörténetet és társadalmi ismereteket. 1995-ben szerzett PhD-fokozatot spanyol filológiából.
Takács Zsuzsa nagyon erős kötetkompozíciókat épít, így van ez az Üdvözlégy, utazás! címet viselőben is, miként előző kötetében A letakart órában is így volt. 2007-ben jelent meg A megtévesztő külsejű vendég. Önéletrajzaim, a kiváló költő kései első novelláskötete, amely 17 elbeszélést tartalmaz.
Jónás Tamás: Lassuló zuhanás
„Megmaradni a megérzéseknél”
Hosszasan, lassan írni arról, mi a jó. Tömören és gyorsan arról, mi a szép. Elbeszélgetni azokkal, akik a közelemben vannak, parttalanul, de mély tartalommal. Felfedezni az embert, először csak a figyelemmel, aztán az átadással: megélni az ő igazságait, és megmutatni neki a magaméit. Bizalommal kezdeni, s megtartani a bizalmat. Dolgozni a közelségért, kínálni alkalmakat és tereket magamból. Kivárni, amíg igazít magán a másik, abban a ritmusban, ahogy neki kényelmes, és nem sürgetni semmilyen változást. Elfelejteni, amit el kell. Tudni, hogy mit kell elfelejteni. Meghallani minden kopogtatást. Nem késni a válaszokkal, megérteni a kérdésekben lévő állításokat. Ismerni magam, a határaimat, és nem figyelmeztetni senkit a határaira. Erőm szerint vállalkozni új dolgokra. A régi dolgokat becsülettel, kitartó figyelemmel és azonos minőségű odaadással fenntartani.
A gyerekek közelében maradni.
Egyre pontosabban fogalmazni meg, s nem szabadon repülni hagyni a gondolatokat. Megörökíteni valamit abból, amit a szívem mélyén fontosnak érzek. Megmaradni a megérzéseknél. Bátornak lenni, hogy irracionálisnak tűnő dolgok is engedtessenek megtörténni. Annak lenni, aminek látszódom, és annak látszódni, ami vagyok. Jelen lenni. Tudni, hogy múlt vagyok. Felesleges reményekkel nem terhelni sem mást, sem magam. Néha megtébolyodni, s mindig visszatalálni. Kimondani, amit nehéz, és elhallgatni, amit könnyű lenne kimondani. Igényesnek lenni. Igénytelennek lenni. Elkezdeni, és befejezni.
Jónás Tamás 1973-ban, Ózdon született. Költő, író, újságíró, a dokk.hu internetes oldal szerkesztője. Az érettségi után informatikát, filozófiát, magyart hallgatott főiskolákon, egyetemeken.
Így vall saját magáról: „Mindaz, amit el tudok mondani magamról, úgy érzem, nem lényeges. Pedig tudom, hogy az. Szeretném azt hinni, hogy időtlenségben és ténytelenségben élek, nem ott, ahol a dolgok történnek. Van ugyan pár dolog, amit lényegesnek mondhatnánk, de azokat képtelenség leírni.”
Potozky László: Nappá lett lámpafény
„Mit gondolsz, ha odaadsz mindent a papírnak, a végén mi marad neked?”
Potozky László a magyar próza egyik legnagyobb tehetsége. Mindössze huszonhárom éves, amikor a kolozsvári Erdélyi Híradó Kiadónál napvilágot lát Áradás című novelláskötete, mellyel rögtön kivívja a kritikusok egybehangzó elismerését. A Nappá lett lámpafény megjelenésekor pedig még mindig nem töltötte be a huszonöt évet.
Új könyvét leginkább a sokszínűség jellemzi, mellyel képes újra és újra meglepni olvasóit. Novellái közt egyaránt találunk a fantasztikum felé elmozduló és szociologikus történeteket, személyesebb hangvételű és távolságtartóbb írásokat. A magyarok közül Tar Sándor és Bodor Ádám, a világirodalomból Ernest Hemingway, Mario Vargas Llosa és Julio Cortázar hatott rá a leginkább, ám írói hangja, sajátos karakterei és atmoszférateremtő ereje révén nagyon is saját, másokéval össze nem téveszthető világgal rendelkezik.
Sokat tud a méltóságról, a kiszolgáltatottságról, az önbecsülés elvesztéséről. Valamint a történelemről, a diktatúráról. Tud úgy pontos és tárgyilagos lenni, hogy mondataiból az empátia se hiányozzék. A valóságot sosem a lokális jellegzetességek megjelenítésével, hanem az egyetemesség igényével mutatja fel. Általános érvényű művek megteremtésére törekszik, azt megragadva, ami bennünk, emberekben közös.
Szőcs Petra: Kétvízköz
,,Egy család története a másik valóságból
Szőcs Petra a fiatal költők közül az egyik legkiemelkedőbb tehetség. Verseiben legtöbbször a testet és a testtől elkülöníthető, attól elváló külvilág kapcsolatát vizsgálja, erős eltárgyiasítással, de ennek a kapcsolatnak elsősorban nem a tragikumát, hanem – néha már az abszurd határáig elmenő – iróniáját mutatja meg.
A szövegek szereplői plasztikus, hús-vér figurák, akik mégis sokszor mitikus, kontúr nélküli ,,hősökké” válnak, viselkedésüket gyakran az álmok logikája határozza meg. Nemcsak a versek szereplői beszélnek valamiféle szűrőn keresztül, hanem a megjelenített belső és külső tájak vizualitása is határozottan álomszerű.
Szőcs Petra Kolozsváron született, költő, forgatókönyvíró. Az ELTE magyar–német, majd a Színház- és Filmművészeti Egyetem rendező szakán végzett. Budapesten él. Ez az első verseskötete.
Flóri Anna: Érkezési oldal
Nem kell mindig a végállomásig utazni.
Ahol van érkezési oldal, ott kell lennie indulásinak is. De mi van akkor, hogyha ez a peron az auschwitzi rámpa?
Flóri Anna regénye két sínszálon fut: az egyik történet az üldöztetés és a lágerlét könyörtelen hétköznapiságát tárja fel, a másik pedig napjainkban játszódik és a harmadik nemzedék szerelmi útkeresését, könyörtelen otthontalanságát mutatja.
A két történet motívumai és kérdései egymásra tükröződnek: ami ott egy fél szó volt, az mostanra egy hangsúly lett. A katartikus regényben a múlt hosszú, néma árnyéka mellett sajátos fénytörésben csillan meg a jelen lehetséges boldogsága, a megérkezés, a hazatalálás perspektívája is.
Kiss Noémi: Ikeranya – az első év
„Magzatpróza a szülésről és a születésről”
Mit jelent életet adni és mit jelent a világra jönni? Kiss Noémi különleges könyve magzatpróza. Az elbeszélések, monológok, jegyzetek és töprengések ritmikus sorozata a szülés-születés folyamatát járja végig a mesterséges megtermékenyítéstől a vajúdáson át az első születésnapig. Hol az anya, hol pedig az ikerpár szemszögéből bontakoznak ki a szuggesztív történetek.
A könyv egyszerre számol be a szülés élettani valóságáról és spirituális csodájáról, az anyaszült meztelenség állapotáról és a világba érkezés számtalan kalandjáról. A várakozás és a kiszolgáltatottság stációit ugyanúgy megismerhetjük belőle, mint a közös nyelv keresés keserves-gyönyörűséges pillanatait. Az én és a te mellett kozmikus-banális módon megszületik a mi.
A szerző közkedvelt blogjából született szöveg felszabadító olvasmány, amely a terhesség és gyermeknevelés megannyi tabujával foglalkozik.
Hajnóczy Péter: Jelentések a süllyesztőből
„hogy az igazságot minél egyszerűbben és érthetőbben mondhassa ki”
Az emberi méltóság megsértése nem igényel különösebb fáradságot, agressziót, nem igényelt negyven éve sem. Hajnóczy Péter tapasztalata szerint – megírta egy novellájában – elég hozzá egy mosószappan: bolondok, alkoholisták borotválására éppen megfelel. Nekik, azoknak jó úgy is.
A „bolond” lakását elvenni (ha beteg, ha nem), rabszolgaként dolgoztatni, eltökélten hagyni, hogy a többiek napirendszerűen összeverjék – ez már több intézkedést kíván, de egy alapvetően feudális rendben, amelyet „népi demokráciának” hívtak, huzamosan megoldható volt. Hajnóczy erről nem fanyar novellát, hanem megrendítő szociográfiát írt, amely 1975-ben botrányos körülmények között egy folyóiratban megjelent. Sajtóper, alsó és felsőbb bíróságok, fenyegetések, illetékes hárítások és hazugságok… Az író, bár évekig készült rá, nem adhatta ki kötetben munkáját az elő- és utóélet dokumentumaival, széljegyzeteivel együtt, miközben az ügy motívumai, abszurditásai átsugároztak szinte valamennyi művére. Hitegették a kiadással – ez sem fárasztóbb a mosószappannál.
Reményi József Tamás
Körkép 2013
Mesteri kisprózák többek között Bartis Attila, Bánki Éva, Csaplár Vilmos, Cserna-Szabó András, Dragomán György, Fehér Béla, Garaczi László, Grecsó Krisztián, Márton László, Parti Nagy Lajos, Szvoren Edina tollából.
Szép versek 2013
A kortárs magyar líra kincsekben és gyönyörű versekben gazdag térképe.
