„Engem mestereim nagy és széles átélésre tanítottak, semmiféle megoldásra. A megoldások nincsenek a mi kezünkben. Ez nem tudás kérdése. Amit hetven év alatt leszűrtem, az ez: egyetemes tájékozottság.” A méltatlanul elhallgattatott és elfeledett Hamvas Béla Levelek című kötetéről írt Ayhan Gökhan.
Hamvas Béla sok más elhallgattatott íróval egyetemben a rendszerváltozás után vált szabadon elérhetővé az olvasók részére. Az 1897-ben született írófilozófus – író, mert az ő nevéhez fűződik a század egyik legnagyobb regénye, a Karnevál és filozófus, mert ő írta A bor filozófiája vagy a Babérliget című (remek)műveket.
Kevés olyan karakterű írót tudhat magáénak a háború utáni Magyarország, mint Hamvas Bélát, aki nem adta meg magát egy jobb állás vagy olcsó elismerés, könnyen, hazugság árán adott kitüntetés reményében. A Déry Tiborok, Illyés Gyulák, megalkuvók világában az emigráns magyar író, Mária Sándor és az itthon raktárosként dolgozni kénytelen Hamvas Béla ad némi bíztatást, hogy a legnehezebb időkben is voltak és reményeink szerint lesznek helytálló emberek.
A Hamvas Béla életműkiadás évek óta tart, az esszékötetek, naplók után végre valahára megérkeztek a levelek.
Néhány önéletrajzi adalék. Hamvas 1897-ben született a ma Szlovákiához tartozó Eperjesen. Kisebb katonai kitérő után a Pázmány Péter Tudományegyetem magyar-német szakán tanul, át-átugrálva a szakok között, – zeneelmélet órákon és az orvostudományi karon is megfordul. Pályakezdőként a pozsonyi Tavasz című folyóiratban publikál, később, 1923-től több éven át a Szózat és a Budapesti Hírlap újságírója. 1927-től a Fővárosi Könyvtár könyvtárosa. Ebben az időben rengeteget ír és publikál a Sorsunk, Ezüstkor, Esztétikai Füzetektől kezdve a Sárközi Márta nevével fémjelzett Válasz című lapig. Második feleségével 1937-ben házasodik össze, megtalálva a sors – és alkotótársat, a hozzá hasonlóan nagy tehetségű és műveltségű, mindenben tájékozott Kemény Katalint. (Hamvas Béla felesége 2004-ben halt meg, haláláig Dúl Antallal együtt volt a Hamvas-hagyaték kezelője). Számos filozófiai kör létrehozása, megszervezése kötődik a nevéhez, amikhez nem kisebb szellemi nagyságok, mint Kerényi Károly, Szabó Lajos, Tábor Béla, Szerb Antal tartoztak. A háború után a Lukács György és Hamvas Béla között kirobbant ellentétek odáig vezettek, hogy a hatalomhoz jutó Lukács közrejátszott abban, hogy Hamvas B listára kerüljön, és ne publikálhasson. Így ’48 után Hamvas egy rokonánál kertészként, majd az ötvenes évektől kezdve raktárosként dolgozott. És mit csinált a legnehezebb, diktatórikus időkben ez a kertész-raktáros? Görögből fordított, írt, olvasott, nyelveket tanult, filozófiai értekezéseket hozott létre, levelezett. 1964-ben kevés pénzzel nyugdíjazták, 1968-ban halt meg Budapesten.
A levelekből megismerhetjük Hamvas baráti, ismerősi körét, Weöres Sándoron át Várkonyi Nándorig, bár az egyik levél Az Erőmű Beruházási vállalatnak szól. Ebben azt írja Hamvas: „Tisztelettel kérem szabadságom időtartamának szíves megállapítását. 1951. július 1-jén léptem az ERBE kötelékébe, Inotán. 1955. március 1-jén racionalizálás következtében Tiszapalkonyán az Április 4 Gépgyárhoz helyeztek át, 1957. február 1-jén ismét az ERBE állományába léptem.” A levél végén pedig: „Egyben kérem szíveskedjék döntésükről a tiszapalkonyai kirendeltséget értesíteni. Hamvas Béla raktáros. Tiszapalkonya, 1957. október 23.” Hamvas a körülményeivel járó negatívumokról keveset ír, nem panaszkodik, nem az a fajta magyar író. A sorsa igazi magyar sors, de a habitusa messze meghaladja a magában duzzogó, mindenkit szidó, átkozó magyar habitust, az ő jelleme és magatartása valóban európai.
„Nem lenne kedved megírni nekem, hogy melyik évben, hol, milyen napon és milyen órában születtél? a horoszkóp olyan hieroglifa, amely sokszor döntő dolgokat tud mondani.” Írja 1959. szeptember hetedikén Németh Ferencnek. A forradalmat követő megtorlások éveiben Hamvas a csillagokból, sorsfonalakból jósol, az Istent a világból kiűzte rendszerben természetről, szakrális dolgokról ír és beszél a kiégett Magyarország egyik legmeghatározóbb villanykörtéjeként. A mindennapi, természetes események, mint a séta, a gyümölcsszedés, vagy a patakban fürdés csodaszámba mennek Hamvasnál, mint a csodáról képes róluk beszélni, túllátva az élet alsó rétegein megértve és gyakorolva az életben mindazt, ami misztikus, ami magán túlmutató jelenvaló.
A levelekből ítélve Hamvas munkaereje kimeríthetetlen, folyton dolgozik valamin, mint arról barátainak beszámol. Gulyás Pállal, Babits Mihállyal, Sárközi Györggyel folytat levelezést, a leveleken keresztül nyomon követhetjük a kész műveket megelőző fejtegetéseket, töprengéseket, a barátainak adott és barátaitól kapott tanácsokat, javaslatokat.
Ha az olvasó egy-egy névvel, rövidítéssel nem lenne tisztában, a szerkesztők a segítségére sietnek, a lábjegyzetek magyarázataival elkerülhetjük a félreértést, félreolvasást.
A levelek kronológiai sorrendben követik egymást. Nagy munka lehetett a szerkesztők részéről a könyvben szereplő leveleknek a begyűjtése, előfordul, hogy így is elveszett néhány, de azért Hamvas Béláról rokonszenves kép alakul ki az olvasóban. Hamvas nem cseveg, mint sokan annyian, ő társalog, megfontolt és következetes beszélgetést kezdeményez a levélben megszólítottakkal, valahol a háttérben integet, hunyorgó szemmel mosolyog a jelen felé, üzenget a mai olvasónak. „Az ember az ilyen művekkel úgy van, hogy szeretné titkát meglesni, pedig nincs is titka.”
Hamvas Béla: Levelek, Kiadó: Medio Kiadó, Kiadás éve: 2011, Oldalszám: 457 oldal
Ayhan Gökhan
