„Ami megtörténik, azt sokszor természetesnek vesszük, s könnyebben elfelejtjük, mint azt, ami nem.” Vámos Miklós legújabb könyve voltaképp szimfonikus regény, „zenés próza. Végül örömpróza? Bárcsak.”
„Engem az emberek valamiféle megbízható és jóindulatú nagybácsinak tekintenek (az okok egy részét tudni vélem. Úton-útfélen megállítanak, s beszélgetést kezdeményeznek. Sokan keresnek a neten, kérik, találkozzunk – élet-halál kérdése -, csak én segíthetek. Néha nem sikerül elzárkóznom. Aztán a kávéházban várnak, s rendre kiderül, hogy párkapcsolati (válási, szakítási) tanácsot kérnek. Van abban ráció, hogy tőlem: kétszer váltam, továbbá jogi diplomával rendelkezem, meg ugye a közismert empátiám.
Emiatt fontolgattam egy ideje, hogy egy hozzám hasonló amatőr kapcsolatjavítóról írjak könyvet. Esetleg a figura legyen azonos a Borgisz című korai kisregényemben szereplő tizenkilenc éves Najn Ivánnal. Miféle felnőtt vált belőle? Egy központi alakot terveztem, kettő lett belőle.
A Borgisz kilenc hónap története, ez a könyv kilenc évé. Ugyanakkor a kilenc fejezet Beethoven egy-egy szimfóniájának szerkezetét, mondandóját, hangulatát, lendületét követi, amennyire a nyelv eszközei engedik. Voltaképp szimfonikus regény keletkezett, zenés próza. Végül örömpróza? Bárcsak.” (Vámos Miklós)
A címre kattintva beleolvashatsz a könyvbe:
Vámos Miklós: Legközelebb majd sikerül
(Részlet a könyvből)
ÖTÖDIK
(c-moll, „Sors”)
I.
Ta-ta-ta tamm! – Nagy Iván. Ludwig Ervin éppen távozott, s bár nem akarta, becsapta az ajtót. Ja… c-moll!
– Kispéter Iván. A filmíró csodálkozott, biztos? Persze, az ÖTÖDIK, az c-mollba van. A filmírót ez meglepte, azt hittem, a dúrok a keményebbek, a mollok a lágyabbak. Hát nem… a KILENCEDIK például d-moll, pedig az se valami lágy – a hangmérnök eltűnődött, a nagy érzelmek, a viharosak, azok a mollok, főleg d-moll. De miért? A zenében nincs miért.
Az ő „munkájukban” (e minősítésben máig se biztosak) viszont csak miértek vannak. A mediálásokon gyakran elhangzott a vád: a másik nem tud elköteleződni. Olykor az önvád is. És fölvetődik, hogy miért? miért?? miért??? A hangmérnök egyszer kibökte a filmírónak: Öregem, én tulképp nem értem ezt az elkötelezés-parát, ha együtt vannak, az még nem az?
