„Elképesztő dolgokat éltünk meg, s ha nem nyomasztott volna bennünket, hogy jaj, vajon mi zajlik otthon, mi van a szeretteinkkel, akkor ez a turné valóban a világ csodája lett volna!” Kárpáti György háromszoros olimpiai bajnok vízilabdázó nem hagyta feledésbe merülni a múlt sikereit. Egykori csapattársával, Jeney Lászlóval közös visszaemlékezéseit is elolvashatjuk az Alexandra Kiadó által.
Kárpáti György háromszoros olimpia bajnok és Európa-bajnok, a magyar vízilabdasport kiemelkedő alakja 17 éves volt, amikor először nyert olimpiát, s 34 éves, amikor visszavonult az aktív sportolástól. Az egykori csapattárs, Gyarmati Dezső szövetségi kapitány segítőjeként részese volt a válogatott 1976-os, montreali nyári ötkarikás játékokon elért elsőségének is. Az uszodák világában csak Gyurikaként ismert és ekként szólított sportember tízesztendősen kezdett el úszni a Ferencvárosban, majd ezzel párhuzamosan kezdett el pólózni is, és bár előbbiben többször nyert magyar bajnokságot, mégis az utóbbi mellett kötelezte el magát életre szólóan. Az FTC alapembereként – a leggyorsabb pólósként teljesítette 1 percen belül a 100 métert – 1952-ben lett tagja a vízilabda-válogatottnak, s vált egyszersmind minden idők legfiatalabb vízilabdázó olimpiai bajnokává, miután az említett évben, 17 esztendősen érdemelte ki első ötkarikás aranyát.
A kiváló sportember, Jeney László a harmincas évek második felében a híres MAC csapatában kezdte sikeres pályafutását. A kedves, örökvidám Pierre becenévre hallgató sportoló fénykorában – csodálatos reflexei és nyugalma révén – a világ legjobb kapusa volt.
„Bárcsak mi is mehettünk volna annak idején, de nem lehetett, akkor még nem engedték meg… Pedig háromszoros olimpiai bajnokként tízszeres pénzt kereshettem volna például Olaszországban” – nyilatkozta Gyuri bácsi két évvel ezelőtt, a 75. születésnapját ünnepelve. Igaz, a magyar vízilabdaválogatott tagjai nem szerződhettek külföldre, ám egy rövid időt ő is eltölthetett a világ „nyugati” részén.
Egy hónappal az 1956-os forradalom után a magyar vízilabda-válogatott Melbourne-ben megvédte olimpiai bajnoki címét, s nem utolsósorban 4-0-ra verte a Szovjetunió csapatát, majd mielőtt visszatért volna Magyarországra, a csapat egy része több hónapos amerikai körúton vett részt. A Melbourne, Miami, Margit-sziget című beszámoló egy évvel az események után született. Ez a könyv azonban nem csupán az akkori történések rendkívül színvonalasan, sajátos humorral tálalt leírása, hanem kordokumentum is arról az időszakról, amikor a tejes igazság nem jelenhetett meg.
Kárpáti György nem hagyta abba a mesélést, az élsport világát és újabb történetek elbeszélésébe kezdett. Így jelent meg a Medencék, gólok, pofonok először 1982-ben, hogy 20 évvel később, 2012-ben új kiadást láthasson.
„Komolyan mondom, kezdek aggódni. Ez itt már a negyedik könyv, amely az én aranycsengésű, ám egyébként végtelenül szerény nevem alatt jelenik meg. Rossz rágondolni, mi lesz, ha ez elhatalmasodik rajtam. Ott volt Bernhard Shaw. Vagy gondoljunk csak Jókai Mórra. Ők is nekiültek, írták egyik könyvet a másik után, és mire jutottak?…” 
Kárpáti György könyvének bevezető soraiból is érezzük, a szerző az élsport világa után a szavak medencéjében is sikerrel küldi kapura a labdákat. Lebilincselően olvasmányos és sajátos humorú
visszaemlékezésében a vízipóló legendás időszakának történetét idézi fel az 1952-es Helsinki Olimpiától egészen az 1980-as Moszkvai Olimpiáig. A szerző valódi öniróniával, de mindig nagy szenvedéllyel és szeretettel mesél a sportágról, a sikerekről és a mélypontokról is.
Megtiszteltetés, hogy ismét közreadják az 55 esztendővel ezelőtt egyszer már megjelent kötetet, azt azonban nagyon sajnálom, hogy egykori szerző társam Jeney László, az immár hat éve, a 83 éves korában elhunyt Pierre barátom ezt már nem érhette meg – mondta a Halhatatlan Magyar Sportolók Egyesületének elnöke, a népszerű Gyurika.
A tanulságos, egyben rendkívül szórakoztató és hiteles élménybeszámoló – amelyet Peterdi Pál, az ismert sportújságíró rendezett sajtó alá – a melbournei olimpia eseményeit, a rendkívüli körülmények között nyert olimpiai bajnokság történetét, a Sports IlIustrated magazin által szervezett amerikai körutazás élményeit, majd az 1957 tavaszán elhatározott hazatérést eleveníti fel.
– A szigeti uszodában úgy fogadtak bennünket, mintha el sem mentünk volna. Egymás nyakába borultunk, nagyokat nevettünk. Újra egy csapat voltunk – olvasható a könyvben. A szülők pedig kedvencével, lekvárral megöntözött mákos tésztával várták Gyurikát a Népszínház utcai otthonukban.
A Medencék, gólok, pofonok először 1982-ben jelent meg. A könyv most az Alexandra Kiadó gondozásában lát ismét napvilágot a Melbourne, Miami, Margit-sziget című nagy sikerű Kárpátikötettel együtt, amely a legendás 1956-os olimpia utóéletéről szól.
