115 éve, 1910. július 14-én született William Hanna, Foxi Maxi, Maci Laci, Frédi és Béni társalkotója, akinek rajzfilmfiguráin a huszadik században generációk nőttek fel és milliókat szórakoztattak világszerte.
Új-Mexikóban született, hét gyermek közül az egyetlen fiúként, de állítása szerint családjukban soha nem volt háború vagy rivalizálás a nemek között. Gyermekkora állandó költözéssel telt, míg végül 1919-ben Kaliforniában telepedtek le. A fiatal William iskolaévei alatt egy tánczenekarban szaxofonozott, a zene szenvedéllyé vált és későbbi karrierje során számtalan slágert szerzett rajzfilmjeihez, többek között a Flinstone családhoz.
Újságírást és magasépítészetet tanult, majd a nagy gazdasági válság idején abbahagyta az iskolát. Rövid ideig építőmérnökként dolgozott, de elveszítette a munkáját és egy autómosóban alkalmazták.
Rajztehetsége azonban a Harman-Ising animációs stúdióba vezette 1930-ban, ahol hét évig dolgozott. Amikor a Harman-Ising az MGM-hez költözött, Hanna is velük ment és kapott is egy íróasztalt, amelyik éppen szemben volt Joseph Barberáéval. Nem telt bele sok idő, hogy rájöjjenek, ők ketten remek csapatot alkothatnának.
A következő hatvan évben barátságuk és munkatársi kapcsolatuk töretlen maradt, bár karakterük teljesen elütött egymástól. Kettőjük közös erőfeszítése maradandó hatást gyakorolt a televíziós rajzfilm-animációra.
William Hannának inkább a humor, a sziporkázó ötletek, Barberának pedig a rajzolás, a történet felépítése volt az erőssége. Első sikeres közös alkotásuk egy Tom és Jerry rajzfilm volt, melyet több tucat epizód követett. A halhatatlan sorozat 17 évet élt meg és közben több mint 200 epizód került le a rajzolóasztalról.
Begyűjtöttek hét Oscart és hihetetlen népszerűséget mind a gyerekek, mind a felnőtt közönség körében. 1957-ben saját lábukra álltak és megalapították a Hanna-Barbera Productions-t. A Foxi Maxi, a Maci Laci, a Magilla Gorilla, Turpi úrfi, Inci és Finci, Spike és Tyke sikere megerősítette a vállalkozásukat.
A hatvanas évek elején a Flinstone család, a „kőkorszaki szakik” történetének páratlan sikere a rajzstúdiók élvonalába röpítette őket. A történet eredetileg egy helyzetkomikumra épülő televíziós sorozat paródiájaként született, és az első főműsoridőben sugárzott sikeres rajzfilm lett. A gyerekek és a felnőttek számára egyaránt vonzó volt az első félórás animációs szituációs vígjáték, és Fred Flintstone gyakori „yabba dabba doo!” felkiáltása a korabeli szókincs részévé vált.
Magyarországon az eredetileg prózában megírt szöveg helyett Romhányi József felejthetetlen rímjeivel kerültek az epizódok a közönség elé, amely nagyban hozzájárul ahhoz, hogy generációk zárták szívükbe a Csákányi László, Márkus László, Váradi Hédi és Psota Irén elválaszthatatlan négyesének szinkronhangjával megszólaló sorozatot.
A hatvanas években stúdiójukból több mint háromezer rajzfilm került adásba, közöttük több mint száz sorozat. 1969 és 1986 között mutatták be a Scooby Doo-t, majd 1973-ban készült a Malac a pácban című filmjük.
Hanna minden idők egyik legnépszerűbb rajzfilmkészítőjének számított
és munkáját sokan a Disney egyetlen versenytársának tartották, annak ellenére, hogy alacsony költségvetéssel készült animációit a szakmából sokan kritizálták. Stílusukkal azonban hagyományt teremtettek és a South Park, valamint a Simpson család éppen az ő nyomdokaikba lépett.
Barberával alkotott filmjeit több mint 300 millióan látták és több mint húsz nyelvre fordították le.
William Hanna 2001. március 22-én halt meg torokrákban Los Angelesben. Halálával egy korszak ért véget az animáció történetében.
