Varga Bálint, az Agave Könyvek ügyvezetője szerint a magyar piac még szenved a gazdasági válságtól, viszont úgy tartja, anélkül nincs siker, hogy ne kockáztatnánk, és a Cultura.hu-nak elárulta, bár kedve lenne egy krimihez, a diplomáciai futárok titkairól mégis szívesebben írna. – Interjú
Az Agave Könyvek 2003-ban jött létre Magyarországon, tehát viszonylag fiatal szereplője a hazai könyvpiacnak. A szórakoztató irodalmon belül is szegmentálódni kívántak: elsősorban külföldi és egyre inkább hazai írók által írt krimik, science-fictionök és misztikus és vámpírregények közül válogatnak. Különleges ismeretetőjelük egyike lett: az igényes és kreatív könyvborítók. Első kötetük Philip K. Dick Az ember a fellegvárban című regénye volt, az ötödik évfordulójukkal egybekötötték a 100. megjelenésüket is, és Agave 100 címmel egy antológiával lepték meg az olvasókat. Az idén Philip K. Dicknél maradva megszavaztatták az olvasókkal, melyik a szerző legjobb regénye. A Cultura a szórakoztató könyvpiac életéről és saját terveiről beszélgetett Varga Bálinttal.
A könyvkiadás mintha soha nem lenne előnyös helyzetben, mi a véleményed a mai nemzetközi és hazai könyvpiacról? Hogy tapasztalod, nehezebb vagy könnyebb érvényesülnie egy kiadónak, mint régen?
Nem egyszerű dolog könyvkiadót alapítani és működtetni 2011-ben. Lényegesen könnyebb volt az érvényesülés 2003-ban, amikor alakultunk. A nemzetközi piac legnagyobb kihívása az ekönyvekkel kapcsolatos megoldások kidolgozása, míg a magyaré a fragmentálódás. A válság általában kedvezőtlenül hatott a könyvkiadásra, és a külföldi piacok már nagyjából kilábaltak belőle (vagy arrafelé tartanak, ha lassan is), a magyar piac azonban szenved tőle. Mi is érezzük a forgalomcsökkenést, és a legnehezebb feladat ennek a trendnek a kezelése, mert mi erre érdemben nem lehetünk hatással. Egyet tehetünk: értelmes stratégiával kivárni a válság végét, közben pedig a bővítésen is dolgozni.
Az éppen aktuális politika mindig beleszól a művészetekbe mind gazdasági mind vezetési szinten. A könyvkiadás világa mennyire politikamentes?
Az Agave tudatosan távol marad a politikától, annak még a közelétől is. Ugyanakkor nehéz lenne tagadni, hogy jóval érezhetőbb a politika hatása – befolyása? – a könyvkiadásra, mint a korábbi években.
Gyakran a megjelenések előtt felkerülnek az internetre a könyveitek kalózfordításai. Mennyire befolyásolja ez a kiadó gazdasági életét, megjelenési időpontjait?
Ez olyasvalami, aminek nagyon nem örülünk, de tenni érdemben nem nagyon tudunk ellene semmit. Maximum annyit, hogy igyekszünk mihamarabb kiadni a hivatalos magyar verziót, kiváló fordításban, szép borítóval. Hogy aztán ezeket hányan veszik meg azok közül, akik olvasták már a kalózfordítást, megtippelni sem tudom. Az is gond, hogy az amerikai/angol könyvkiadási ciklus más, mint a magyar, és az sem segít, hogy kéziratokat sem kapunk időben. Flottabbá kell tennünk a kiadási mechanizmusunkat, és a lehető leggyorsabban kiadni a magyar változatot.
Olyan szerző neve is a kiadási listátokon van, mint például Dashiell Hammett, aki nem épp a kortárs krimik megtestesítője, mi alapján dől el, hogy kinek a műveit adjátok ki?
Jó könyveket keresünk. Aztán, ha találunk egy jó könyvet, írhatta akárki, kiadjuk. Ott van Tim Davys, akiről senki sem tudja, hogy kicsoda, és ahogy látom, senkit nem is érdekel. Engem sem érdekel. A Halállista remek könyv. Ez az érem egyik oldala. A másik meg: lehet egy szerzőnek jó neve, attól még nem adjuk ki. Számos nagynevű szerző kiadásáról mondtunk le, mert rossz könyve(ke)t írt.
Van rá tökéletes recept?
Ha lenne, akkor most nem beszélgetnénk, mert mi annyira gazdagok lennénk, hogy saját magunkkal sem állnánk szóba… Tökéletes recept nincsen. Egyetlen hatásos stratégia van. Ahogy az angol fogalmazza: trial and error. Próbálkozás és kudarc. Anélkül nincs siker, hogy ne kockáztatnánk. A trükk inkább abban rejlik, hogy több könyvünk legyen sikeres, mint amennyi nem. Erre sincs receptünk, csak ötleteink vannak.
Egyfajta trend lett a szórakoztató irodalom kiadóinál, hogy kortárs magyar és kezdő szerzők műveit is kiadják, erre az Agave is nyitottá vált. Kondor Vilmos és Baráth Katalin után Izing Róbert könyvével bővült a kiadó repertoárja. Miért pont ők?
Mert jó könyveket írtak. Pusztán azért nem adunk ki egy regényt, mert magyar szerző írta, és “nem olyan rossz, mint a többi”. Csak az lehet az értékelés alapja, hogy önmagában mennyire jó. Egy ideje napi rendszerességgel kapunk a feltételeinknek megfelelő (magyar szereplőkkel, magyar cselekményszállal, magyar helyszínen játszódó) kéziratokat, és eddig egy darab váltott ki érdemi vitát a kiadóban. A maradékot meg már vagy kiadtuk, vagy dolgozunk a kiadásukon.
A Támadás az űrből szerkesztését is te végezted. Milyen volt együtt dolgozni egy elsőkönyves szerzővel?
Azt hiszem, erre Róbert tud adekvát választ adni. Én csak annyit mondhatok, hogy – Baráth Katalinhoz hasonlóan – ő is félre tudta tenni az egóját, és egyetlen szempontot követni a munka során: jobb könyvet letenni végül az asztalra, mint amilyennel dolgozni kezdtünk.
Milyen történetekre, stílusra van a legnagyobb igény a szórakoztató irodalomban?
Jó történetekre. Vannak, akik szerint minden történet jó, mások szerint meg a történet nem érdekes. A jó sztori azonban mindennél fontosabb, legyen szó Dávid Veron legújabb kalandjáról vagy Dexter ámokfutásáról. Annyi ezen felül még biztos: az olvasók szeretik a magyar szerzők könyveit. Jó könyveit.
A Shakespeare mangák például bukásnak bizonyultak, noha Nagy-Britanniában nagy sikert értek el.
Rossz időben adtuk ki. Egy évvel korábban sokkal jobb lett volna, de nem jött össze. És az is nehezítette a dolgunkat, hogy Magyarországon elég merevek a határok. Elképzelhető néhány verzió, talán akik Shakespeare-t szeretik, azokat ez a képregény típus nem fogta meg, és fordítva. A mangakedvelők ritkán olvasnak Shakespeare-t, Shakespeare olvasói meg ritkán olvasnak mangát, és egyik tábornak sem volt valami nagy kedve újat kipróbálni.
A kiadó több műfaj és irányzat rajongóit kívánja elérni, a krimitől kezdve a sci-fin át a vámpíros fantasy történetekig. Az érzelmek, kedvencek előretolásának is van szerepe a szerzők kiválasztásában vagy csak az üzletnek?
Hogyne lenne szerepe. Mindenkinek vannak kedvencei. Anélkül nem is nagyon menne. Nem titok, hogy minden kiadónak van legalább egy lieblingje. Nekünk is van (pár), és ezek finanszírozásához szükség van az üzletileg kiemelkedően sikeres kiadványokra. Ahogy mindenki más, mi is új szegmenseket akarunk felfedezni, és szerencsére a szórakoztató irodalom palettája elég széles.
Az a nehéz az egészben, hogy belássuk: mi az, ami csak nekünk tetszik. A magam részéről kapásból fel tudok sorolni egy tucat szerzőt, akikért az életemet és véremet adnám, ám azt is látom, hogy annyit nem tudnánk eladni belőlük, hogy esélyünk legyen akár csak a megtérülésre is.
Saját kedvenc?
Lawrence Block és Don Winslow.
Milyen jövőt képzelsz el a kiadónak?
Sok jó könyvet ki- és eladni szeretnénk.
A Magándetektívek c. könyved egyfajta kézikönyvvé vált a 2005-ös megjelenés óta. A nyilvánvaló krimi iránti vonzódáson kívül, mi késztetett a könyv megírására?
Találkoztam pár magándetektívvel, és olyan lehetőségre bukkantam, amit újságíróként roppant böszme dolog lett volna kihagynom. Éltem a lehetőséggel, és imádtam megcsinálni a könyvet. Örülök, hogy sokan forgatják és hivatkoznak rá, de saját krimit nem fogok írni. Kedvem még lenne, de nem értek hozzá. Sokkal szívesebben írnék könyvet a diplomáciai futárokról, ők még a magánnyomozóknál is titokzatosabb alakok, és még nem adtam fel ezt a tervemet.
Kibelbeck Mara
