A szilveszter az év utolsó napja a Gergely-naptár szerint, a december 31-éről január 1-jére virradó éjszaka, mely hagyományosan a mulatságok, a vidám szórakozás ideje.
I. Szent Szilveszter volt a 33. pápa, 314-től haláláig, 335. december 31-ig töltötte be tisztségét. A hagyomány szerint kigyógyította I. Constantinus császárt a leprából, aki ezért hálából felvette a keresztséget. December 31. elnevezését I. Szent Szilveszter pápáról kapta, aki ezen a napon hunyt el 335-ben.
Az új év első napja az óévbúcsúztatáshoz hasonlóan ősidők óta jeles esemény minden nép és minden vallás számára. A nyugati kultúrkörben sokáig ide-oda tolódott ez az ünnep. Volt idő, mikor december 24-én ünnepelték, de előfordult, hogy előrecsúszott vízkereszt, illetve a Háromkirályok napjára, január 6-ára, és csak néhány évszázada, 1691-ben XII. Ince pápai döntésével rögzült január elsejére.
Mint minden ünnephez, szilveszterhez is szokások, hagyományok és hiedelmek sora kötődik, amelyek közös célja egészséget és bőséget varázsolni az új évre, és elűzni a balszerencsét, az ártó szellemeket.Nem mindegy, búcsúztatjuk az óévet, és köszöntjük az újévet.
A szilveszter az óév búcsúztatásáról szól.
A balszerencsét hozó, az ártó szellemek elűzését szolgálják az év utolsó éjszakáján ősi idők óta megtartott színes-zajos felvonulások, korábban ostorpattogtatással, dobveréssel és trombitálással – ezekből mára csak a trombita maradt, viszont megjelent az igazán színes és igencsak zajos tűzijáték.
Szokás volt ezen a napon a régi évet megtestesítő szalmabáb elégetése vagy vízbe dobása, az óév kiharangozása, valamint a takarítás, mely által jelképesen eltávolították a rossz szellemeket.
E mágikus célú cselekedetek mellett hagyomány volt az időjóslás, ami az aznapi időjárás alapján, sőt akár hagymakalendárium segítségével is történhetett, melynek besózott hagymalemezei jelezték előre az egyes hónapokban várható csapadékmennyiséget.
Máig fontos szerepe van az éjféli gonoszűző zajkeltésnek, de azt is babonák sokasága írja elő, hogyan érdemes az év első napját tölteni.
Szilveszterkor sokan fogadalmakat is tesznek (amelyeket rendszerint igen ritkán tartanak be), és még véletlenül sem takarítanak, mert ez a foglalatosság a hiedelem szerint nem hoz szerencsét.
Ha búcsút vettünk az óévtől, nem mindegy, hogyan kezdjük az újat.
Sok országban csobbanással, fejesugrással, mártózással búcsúztatják az óévet. Hollandiában 1960 óta dívik az újévi vízbeugrás, aminek vágya Európa néhány más országában is átragadt. Sokan mártóznak meg például a Genfi-tóban, a rómaiak a Tevere folyóban lubickolnak, és hasonlóképpen gázolnak különféle természetes vizekbe a merészebb északírek, franciák, szlovénok és németek is. Nálunk magyaroknál is vannak olyan bátrak, akik a Balatonba fürdőznek néhány perc erejéig.
A hollandok nemcsak a hideg vizet, hanem a tüzet is kedvelik. Az új esztendő első napján a scheveningeni tengerparton máglyáját építenek fel. Ez is a helyi szokások egyike, meggyújtják a raklapokból emelt „tornyot”, az így keletkező máglya lángjai látványosan csapnak az égre.
A hagyomány szerint az egész kenyér megszegése bőséget hoz a családnak, továbbá javallott a disznóhús fogyasztása is, hiszen a disznó „előretúrja a szerencsét”.
Az ételválasztásnak is különös jelentősége van: nem szabad például malacot vagy szárnyast enni, nehogy elfusson vagy elszálljon a szerencse, lencsét és mákot viszont annál inkább, mert az azt jelzi előre, hogy sok pénz és szerencse áll a házhoz. Ezek alapján, amennyiben január elsején az első étkezésünk lencse, pénztárcánk nem lesz üres az új évben.
Sokan pedig úgy gondolják, hogy minden, ami újév napján történik, az ismétlődik majd egész évben, ezért aszerint is cselekedtek: például ezen a napon nem adtak kölcsön,
A kéményseprők mint a tűz őrzői szintén gazdagságot hoznak, a patkó a termékenységet biztosítja, a reggeli mosakodás pedig az egészséget.
A legfontosabb újévi hagyomány szerint úgy telik majd az év, ahogyan az ember eltölti január első napját. Így például semmit sem szabad kiadni (például kölcsön adni, elajándékozni) a házból, mert akkor az év során minden kimegy onnan, és a legveszekedősebb házastársak is igyekeznek békében maradni egymással, nehogy viszálykodással teljen az egész év.
A szilveszteri trombitálás sem újkeletű dolog. Onnan ered, hogy a hagyomány szerint a zajongással minden rosszat elűzzenek.
És ha már hangos durrogtatás, bár (sajnos – a szerk.) nem mindenhol tiltják be a petárdákat és a tűzijátékot is szilveszter éjszakáján, mi azért azt ajánljuk mindenkinek, hogy inkább hangosan énekeljenek, mintsem másokat (állatokat és embereket egyaránt) megijesszenek.
Emellett fontos a jókedv, hiszen az év első napja a hagyomány szerint meghatározhatja az egész előttünk álló évet.
