20 éve, 1995. november 21-én írták alá a délszláv háborút lezáró daytoni megállapodást. A béke véget vetett a négy évig tartó véres háborúnak, amely a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság szétesését kísérte.
A soknemzetiségű Jugoszláviát az 1980-as évek végétől feszítették szét a nemzetiségi ellentétek, a bomlási folyamat Szlovénia 1991. évi leválásával kezdődött. Az akkor megvívott tíznapos függetlenségi háború még csak ötven halálos áldozatot követelt. Horvátországnak azonban már valóságos háborút kellett vívnia a Nagy-Szerbia tervét feladni nem akaró Szerbiával, amely a jugoszláv hadsereg csaknem teljes fegyverzetét örökölte.
Ez a háború már 20 ezer ember életét követelte, és a horvát területek mintegy negyedrészének szerb megszállását eredményezte. E területeken úgynevezett krajinákat (szerb bábállamokat) hoztak létre, ebből az 1991. évi szerb-horvát háború után a szerbek lakta horvátországi területen kikiáltották a senki által el nem ismert Krajinai Szerb Köztársaságot. (A knini területet a horvátok 1995-ben felszabadították, míg Kelet-Szlavónia továbbra is szerb megszállás alatt maradt.)
A következő válsággóc a szerbek, horvátok és muszlim bosnyákok lakta Bosznia-Hercegovina lett. Itt zajlott a legvéresebb, legkegyetlenebb, tömegmészárlásokkal, etnikai tisztogatásokkal súlyosbított háború, 1992 áprilisától a megállapodás aláírásáig 250 ezer ember halt meg, ugyanennyi nyomorodott meg, és több mint 2 millió vált földönfutóvá.
A sokáig egymással is harcoló horvátok és bosnyákok 1994 tavaszától már összefogtak a szerbek ellen, miközben az általuk ellenőrzött területeken a szerbek ellen követtek el atrocitásokat. A felek a békeszüneteket megszegték, a béketervek sorra papíron maradtak. Amikor a szerbek 1995 júliusában az egész világon felháborodást keltő népirtást követtek el az ENSZ-védelem alatt álló Srebrenicában – nyolcezer bosnyák férfit mészároltak le -, a nemzetközi közösség végre cselekvésre szánta rá magát. A NATO 1995 szeptemberében légicsapások sorozatával gyengítette meg a boszniai szerbek állásait, akik tárgyalóasztalhoz kényszerültek.
A háborúzó felek vezetői – Franjo Tudjman horvát, Slobodan Milosevic szerb és Alija Izetbegovic boszniai elnök – 1995. november 21-én az egyesült államokbeli Daytonban Richard Holbrooke amerikai közvetítő védnöksége alatt kötött békét, ezt ünnepélyes keretek között 1995 decemberében Párizsban írták alá. Ennek jelentőségét növelte, hogy a szerződést olyan tekintélyes államférfiak is aláírták, mint Bill Clinton amerikai, Jacques Chirac francia államfő, Helmut Kohl német, John Major brit, Viktor Csernomirgyin orosz és Felipe Gonzalez spanyol kormányfő.
Bosznia-Hercegovinát két entitásra osztották: a terület 51 százalékát kitevő, bosnyákok és horvátok lakta Bosznia-hercegovinai Föderációra és a többségében szerbek lakta boszniai Szerb Köztársaságra. A bosnyák-horvát föderáció további részekből, kantonokból áll. A daytoni szerződés alapján a két entitásnak külön vezetése, parlamentje és alkotmánya van, de rendelkeznek a teljes államra vonatkozó vezetéssel is.
Ugyancsak a daytoni megállapodás keretében Horvátország ígéretet kapott arra, hogy két éven belül visszatér Zágráb fennhatósága alá Kelet-Szlavónia, illetve Dél-Baranya.
A békemegállapodás fenntartására 60 ezer fős NATO-kontingens ügyelt. Az ellenőrzésben részt vett egy mintegy 500 fős magyar műszaki alakulat is, 2014-ben 150 volt az EU által irányított küldetésben részt vevő magyar katonák létszáma.
