„Mindennek van értelme, csak én nem tudom, hová tegyem.” Elegáns humor, enciklopédikus tudás és tragikus sors – Szerb Antal nemcsak a 20. századi magyar irodalom egyik legszellemesebb alakja volt, hanem máig ható jelenség is.
„Irodalmunk történetével foglalkozni, mint Kazinczy és Kölcsey korában, ma újra a kulturális lojalitás kérdése. Az idegenbe szakadt magyarok ezzel tanúsítják, hogy hűek maradtak a szellemhez. A közös kultúra, a közösen átélt emberi értékek tarthatják csak össze a sokfelé szétszórt magyart. Magyarnak lenni ma nem állami hovatartozást jelent, hanem az érzésnek és gondolatnak egy specifikus módját, ami ezer év értékeiből szűrődött le : kultúrát. Minden történetírás, minden szellem tudományi munka legfőbb célja máma kulturális lojalitásra neveim. Amíg kultúránkhoz hűek maradunk, önmagunkhoz vagyunk hűek. Azért: üdvözöljük az olvasót.” (Szerb Antal: Magyar irodalomtörténet)
Íme öt érdekesség, amely új megvilágításba helyezi az Utas és holdvilág szerzőjét.
1. Költőként indult, de a próza tette halhatatlanná
Bár pályáját versekkel kezdte, hamar kiderült, hogy igazi terepe a próza. Regényeiben – mint a A Pendragon-legenda vagy az Utas és holdvilág – különleges eleggyé áll össze kaland, filozófia és finom irónia.
A pályakezdő évek (1921–1923) novellái még stilizált, történelmi vagy mesebeli világokba vezettek, később azonban egyre inkább a misztikum, a „csodák” és az önvizsgálat került művei középpontjába. Az 1930-as évek prózájában már egy lírai önarckép ironikus vonásai is kirajzolódnak.
2. Irodalomtörténetet írt – de egészen másképp
Az 1934-ben megjelent Magyar irodalomtörténet nem egyszerűen tudományos munka volt: olvasmányos, személyes hangvételével új korszakot nyitott. A könyv országos hírnevet hozott neki, miután már 1932-ben elnyerte az Erdélyi Helikon pályázatának első díját.
Hasonló szellemben készült el a A világirodalom története (1941) is, amelyben a világirodalmat egységes, egymásra ható folyamatként értelmezte. Gondolkodására nagy hatással volt mestere, Babits Mihály, valamint Oswald Spengler történetfilozófiája.
„Az élet elmegy; látja, egyszer csak felnőtt lettem, anélkül, hogy észrevettem volna, hol történt, és egyszer csak öreg is leszek. És nem marad meg semmi. A memóriám el fog romolni, és mindent el fogok felejteni, amit olvastam. Vissza fogok nézni az éveimre, és látnom kell majd, hogy mindig egyedül voltam.” (Szerb Antal: A Pendragon-legenda)
3. Európai gondolkodó volt – szó szerint
Tanulmányai során egy évet Grazban töltött, majd a budapesti egyetemen szerzett magyar–német–angol szakos diplomát 1924-ben. Hosszabb időt töltött Párizsban, Olaszországban és Londonban is.
Ez a nemzetközi tapasztalat mélyen beépült szemléletébe: nemcsak magyar íróként, hanem európai értelmiségiként gondolkodott. Esszéiben az angolszász irodalom és a modern regény kérdéseivel foglalkozott, például a Hétköznapok és csodák (1936) című művében.
4. Élő szellemi közösségek formálták
Szellemi fejlődésében meghatározó szerepet játszottak tanárai – például Sík Sándor és Schütz Antal –, valamint íróbarátai, köztük Szabó Lőrinc és Sárközi György.
Fiatalon a „Barabások” nevű irodalmi körhöz tartozott, később pedig Kerényi Károly körének szellemi műhelye hatott rá. 1933-ban a Magyar Irodalomtudományi Társaság elnökévé választották, és kétszer is Baumgarten-díjat kapott.
A Száz vers (1944) című munkája jól mutatja széles műveltségét: klasszikus és modern költők műveit gyűjtötte össze eredetiben és fordításban.
5. Kultuszkönyveket írt az identitáskeresésről
Az Utas és holdvilág mára generációk alapélménye lett. A regény az önkeresésről, a múlt és jelen feszültségéről szól.
Más művei – például a A királyné nyaklánca – szintén különleges módon ötvözik a tudományt és a szépirodalmat. Az első nagy sikert arató regénye, a A Pendragon-legenda a detektívtörténet, a kísértethistória és az esszéregény egyedi keveréke.
„A pénz egyszerűen nem számít ott, ahol a lényeges dolgok számítanak. Pénz mindig kell, hogy legyen, és ha az ember nem törődik vele, akkor van is mindig. Hogy mennyi és meddig és honnan, az egészen lényegtelen. Aminthogy minden lényegtelen, ami a pénzzel összefügg. Pénzért semmit sem kaphatsz, ami fontos, és amit pénzért kaphatsz, az esetleg életszükséglet, de nem fontos. Sosem az kerül pénzedbe, amiért igazán érdemes élni.” (Szerb Antal: Utas és holdvilág)
5 + 1. Tragikus sorsa a 20. század lenyomata
Pályáját 1925-től középiskolai tanárként kezdte Budapesten, később a szegedi egyetem magántanára lett. Az 1930-as évek végéig aktív irodalmi és tudományos életet élt, rádióelőadásokat tartott, és kapcsolatban állt számos irodalmi társasággal.
A zsidótörvények azonban fokozatosan ellehetetlenítették munkáját: műveit betiltották, publikációs lehetőségei beszűkültek. 1943-ban, majd 1944-ben munkaszolgálatra hívták be. Fertőrákosról Balfra hurcolták, ahol embertelen körülmények között halt meg 1945 januárjában, jeltelen tömegsírba temették.
Halála nemcsak egy kivételes életmű végét jelentette, hanem a korszak embertelenségének megrendítő jelképe is lett. 1968-ban Balfon emlékművet avattak, amelyen Szerb Antal szavai olvashatók: „A szabadság nemcsak egy nemzet magánügye, hanem az egész emberiségé is.
