310 éve, 1705. szeptember 12. és október 3. között Szécsényben tartották meg a Rákóczi-szabadságharc első országgyűlését, amely politikai szempontból a szabadságharc tetőpontjának tekinthető.
A szécsényi országgyűlés a rendi hagyományok nyomán a Habsburgok ellen küzdő kurucok államának megformálását kísérelte meg. Egy hónap alatt létrehozta a szabadságharc Magyarországának legfontosabb politikai és gazdasági szerveit, miközben a társadalmi problémákra – kiváltságok, vallási ellentétek, egyéb múltbeli sérelmek – is próbált megoldást találni.
Rákóczi Ferenc a spanyol örökösödési háborúban aratott –angol–osztrák győzelem után katonai szempontból, I. József (1705-1711) trónra lépésével pedig politikailag is veszélyeztetve látta a szabadságharc sikerét, ezért célszerűnek tartotta egy országgyűlés összehívását. Eredetileg szeptember 1-jére hirdette meg a diétát. Az eseménynek az is jelentőséget adott, hogy éppen 200 esztendeje fogadta meg az ország nemessége, hogy soha többet nem választ külföldi királyt.
Rákóczi sem tudta, hogy a hozzá csatlakozó – különböző társadalmi, földrajzi helyzetű és vallású – hívek hogyan képzelik el a jövőt, és meddig akarnak elmenni a Habsburgokkal való szakításban. Ennek megvitatása pedig legalább annyira fontos volt, mint az, hogy két év után végre létrehozzák a kuruc állam legfőbb politikai intézményeit.
Tisztázni kellett Rákóczi szerepét és jogkörét is,
főként annak érdekében, hogy legitim politikai vezetőként később részt vehessen az általános európai béketárgyaláson. Az eredetileg a Rákos mezejére tervezett gyűlést a nógrádi Szécsény közelében, a Borjúpást nevet viselő mezőn tartották.
A diétán Rákóczi fejedelem csupán külső szemlélője akart maradni a politikai küzdelemnek, hogy mindent a rendek akaratára bízzon. Ezzel ugyan elhárította a zsarnokvádat, de nehezítette az érdemi vitát. A trón betöltésének vitájában Bercsényi Miklós, a fejedelem egyik legbefolyásosabb híve győzött, aki halasztást javasolt, s az ő javaslatára alakult egykamarás gyűlés.
A szabadságharc vezetőjét szeptember 17-én vezérlő fejedelemmé választották, egyúttal a kezébe adták az államfői jogokat és a kuruc fennhatóság alatt álló összes kincstári birtokot. Létrehozták a 24 tagból álló tanácsadó jellegű Szenátust, majd a Gazdasági Tanácsot. Az állami szervek megalapítása mellett a legégetőbb probléma a hadi kérdés rendezése volt: törvényben rögzítették, hogy a korábban önkéntesen fegyvert ragadó katonákat kötelező erővel szolgálatban kell tartani a háború végéig.
A szécsényi országgyűlés hadi szempontból tehát legfeljebb a finanszírozást oldotta meg úgy-ahogy, a Hadi edictum és Bercsényi főgenerálisi kinevezése inkább csak látszatintézkedés volt, mint valódi előrelépés.
A gyűlés az ország nagy részén megszüntette a katolikus-protestáns templomvitákat. Rákóczi kezdeményezésére az országgyűlés megvizsgálta, hogy az elmúlt évtizedekben hol melyik felekezet templomát orozták el, és igazságot tett a vitás kérdésekben. Törvény született a Caraffa-féle eperjesi vésztörvényszék károsultjainak kárpótlására, ugyanígy a jószágvesztéssel járó ítéleteket is megsemmisítették, amivel a felvidéki nemesekben is rokonszenvet ébresztettek.
Az országgyűlésen Rákóczi megfontolt államférfiként viselkedett, egységet tudott teremteni. A szécsényi országgyűlés tekintető politikai szempontból a szabadságharc tetőpontjának. Két évvel később, a feszültebb légkörben megtartott ónódi országgyűlést már nem ez a higgadt politizálás jellemezte.
