Június 16-án, az Ötvenhatos Vértanúk Emléknapján az 1956-os miniszterelnök Nagy Imrére és mártírtársaira, valamint az 1956-ot követő megtorlás áldozataira emlékezik az ország.
1989. június 16-án Budapesten ünnepélyesen újratemették Nagy Imrét és mártírtársait. Az újratemetés napját akkor a nemzeti gyász és megemlékezés napjának nevezték, 2007 óta az ötvenhatos vértanúk emléknapjaként ünnepeljük. Ezen a napon emlékezünk Nagy Imrére és mártírtársaira és a forradalmat követő megtorlás valamennyi áldozatára.
Az emléknap története
1958. június 16-án Budapesten – törvénysértő ítélet után – kivégezték Nagy Imrét, az 1956. évi forradalom és szabadságharc törvényes miniszterelnökét, valamint Maléter Pált, a forradalom honvédelmi miniszterét és Gimes Miklós újságírót. A Legfelsőbb Bíróság Népbírósági Tanácsa Vida Ferenc elnökletével június 9. és 15. között folytatta le a – februárban elnapolt – büntetőper tárgyalását.
A pert szigorúan titkosan bonyolították, a szervezést Rajnai Sándor ezredes irányította. Nagy Imrét, Maléter Pált és Gimes Miklóst halálra, Kopácsi Sándort életfogytiglani, Donáth Ferencet 12 évi, Jánosi Ferencet 8 évi, Tildy Zoltánt 6 évi, Vásárhelyi Miklóst 5 évi börtönre ítélték. A törvénysértő per két további vádlottja közül Losonczy Géza 1957 végén a börtönben tisztázatlan körülmények között meghalt, Szilágyi József ügyét pedig elkülönítve tárgyalták, s már 1958. április 24-én kivégezték. A kivégzettek holttestét a börtönudvaron betonba ágyazták, majd 1961-ben titokban átvitték a Rákoskeresztúri temető 301-es parcellájába.
1958. június 17-én nyilvánosságra hozták az Igazságügyi Minisztérium közleményét a „Nagy Imre és társai ellen lefolytatott büntetőeljárásról és az ítéletről”. Ekkor jelentették be Szilágyi és Losonczy halálát is. A hírre számos nyugati országban tüntetettek a magyar és a szovjet követségek előtt. Az Egyesült Államok tiltakozott Nagy Imre és társai kivégzése miatt.
1988-ban, a kivégzések 30. évfordulója alkalmából a Történelmi Igazságtétel Bizottság (TIB) felhívást intézett a társadalomhoz az 1956 utáni megtorlás áldozatainak erkölcsi, politikai és jogi rehabilitációja érdekében. Június 16-án a Köztemetőben mintegy négyszázan koszorút helyeztek el a 301-es parcellában, s megemlékezés keretében felolvasták a kivégzettek 244 fős listáját. A párizsi Pére Lachaise temetőben a családtagok jelenlétében felavatták Nagy Imre jelképes sírját.
Az állampárt 1988-ban kegyeleti kérdésnek tartotta az ügyet, kapcsolatba lépett az ellenzékkel, a családtagokkal. Az MSZMP-vezetés határozata alapján 1989 áprilisában ötnapi kutatás után valamennyi mártír maradványai előkerültek: arccal lefelé találták őket, kátránypapírba csomagolva. A TIB követelte, hogy a kormány tegye közzé a kivégzettek névsorát, nevüket közös emlékmű őrizze. 1989 áprilisában Németh Miklós kormányfő javasolta, hogy a temetés kormányzati lépés is legyen. Politikai felülvizsgálatról és a megbékélésről szóló kormánynyilatkozatról döntöttek.
1989. június 16-án Budapesten – ahogy akkor nevezték – a nemzeti gyász és megemlékezés napján, kivégzésük 31. évfordulóján ünnepélyesen újratemették Nagy Imre és mártírtársai földi maradványait. A Hősök terén felállított ravatalok előtt – a kormány és az ellenzék közös szervezésében zajló gyászszertartáson – 100-150 ezer ember búcsúzott a mártíroktól. A temetésre az Új köztemető 301-es parcellájában került sor, ott, ahol a maradványokat megtalálták. A temetőben a családtagok, a harcostársak és a barátok koszorúinak elhelyezése után felolvasták a kivégzettek névsorát. A síroknál a család által felkért személy mondott búcsúbeszédet. Nagy Imrét Méray Tibor író és Kopácsi Sándor, Budapest egykori rendőrfőkapitánya búcsúztatta. Végül a különböző felekezetek papjai ökumenikus imát mondtak, és megáldották a 301-es parcellát.
A Legfelsőbb Bíróság Elnökségi Tanácsa 1989. július 6-án Nagy Imrét és társait felmentette az ellenük 1958-ban emelt vádak alól.
