Vajda János, Berzsenyi Dániel, Gárdonyi Géza és Karinthy Frigyes mellett Makk Károly, Konrád György, Dresch Mihály és számtalan művész, alkotó ihletődött a Balatontól és töltötte, tölti ott ideje nagy részét. Irodalom, vitorlázás, bor, vers, azaz élet a Balatonon?
GÁRDONYI GÉZA: A BALATON
Csakhogy újra látlak, égnek ezüst tükre,
égnek ezüst tükre, szép csöndes Balaton!
Arcát a hold benned elmélázva nézi,
s csillagos fátyolát átvonja Tihanyon.
Leülök egy kőre s elmerengek hosszan
az éjjeli csendben az alvó fa alatt.
Nem is vagyok tán itt, csupán csak álmodom:
Balatont álmodom s melléje magamat.
„Balatont álmodom s melléje magamat” – Gárdonyi Géza A Balaton című versének utolsó sora adta a mottót a New York Művész Páholy szezonzáró estjéhez, s a hozzáillő festmény, a „Balaton festője”, Egry József képe azt a hangulatot, amelyet a szezon utolsó estjén a szervezők megidéznek.
„A Balaton ábránd és költészet, történelem és hagyomány, édes-bús mesék gyűjteménye, különös magyar embernek ősi fészke, büszkeség a múltból s ragyogó reménység a jövendőre.” Így írja Eötvös Károly s alig tudnánk valamit hozzátenni ezekhez a sorokhoz. Valóban a Balaton környéki tájak változatos szépsége, a hullámfodrozta, csillogó víztükör s a partvidék életének sajátos hangulata mindenkit magával ragad. Azokat pedig, akik ki tudják mondani, meg tudják fogalmazni, amit százezrek éreznek, ha járják a tündér tó vidékét, – szebbnél-szebb alkotásokra ihleti. Édes anyanyelvünk legrégibb hazai írott emléke is a Balaton környékéről szól: a tihanyi apátság alapítólevele, amelynek latin szövege közel száz magyar szót őriz sorai között.
A Balaton egyet jelent a hatalommal, a nyugalommal, a csönddel, a zajjal, inspirál számtalan költőt, írót a mai napig, a vitorlázás sportot, kikapcsolódást, a bor munkát, örömöt, a számtalan fotó, történet életet jelent. Vajda János, Berzsenyi Dániel, Gárdonyi Géza mellett Makk Károly, Konrád György, Dresch Mihály, Cakó Ferenc és számtalan művész, alkotó ihletődött a Balatontól és tölti ott ideje nagy részét. Illyés Gyula író, költő tihanyi háza például legendás irodalmi találkozóhely volt.
Nyár a New York Művész Páholy ‘Mélyvizében’
A január óta tartó, igen sikeres évad lezárásaként, július 6-án, a New York Művész Páholy szezonzáró estjén a magyar tengert idézik meg – a Balaton kerül az est középpontjába, immáron helyszínben is visszaköltözve a Kávéház ‘Mélyvíz’ termébe. Négy különleges férfi vendéggel – Litkey Farkassal, Detre Szabolccsal, Szeremley Lászlóval és Szabó Sipos Barnabással a Balaton, a vitorlázás, a művészet, irodalom és a bor kerül középpontba – garantálva, az izgalmas vendégek elvarázsolják Önöket a Világ Legszebb Kávéházában!
De mi is a Kékszalag? Hazánkban már a háborút megelőzően megfogalmazódott egy nagyszabású balatoni vitorlásverseny rendezésének gondolata, de az elképzelés csak a harmincas évek elején valósulhatott meg, az első Kékszalagot 1934-ben rendezték meg. A szervezők egy olyan versenyt akartak, amelynek végén a leggyorsabb hajó nyer. Egy olyat, amilyen még nem volt a Balaton történetében.
„A vitorlások például – oh miért csak ők – kettős örömet nyújtanak; azt, amikor azon is örülhetünk, hogy tudjuk, más is örül annak, aminek mi örülünk. Az egyik fajta örömöt azoknak szerzik a vitorlások, a legkisebbek éppúgy, mint a legnagyobbak, akik rajtuk ülnek. A másikat azoknak, akik – akár közelről, akár távolról – nézik őket. Nem tudom, melyik is a több öröm. És ráadásul ez az egy forrású két öröm, – oh igazán, miért csak ez?! – nem kisebbíti egymást; noha keresztezi. S így lesz végül e két ágból is egy.” (Illyés Gyula: Balaton, részlet)
Július 6-án, egy nappal a hagyományos Balaton tókerülő verseny, a Kékszalag után a Balatont középpontba állító esten amellett, hogy felidézik a tó irodalmi, művészeti jelentőségét, a vendégek által a vitorlázás is központi téma lesz, hisz borászt, színművészt, sportolót egyaránt összeköt a hajó szeretete.
