Grandiózus nyelvteremtő alkotásnak jelölik Esterházy Péter Esti című frissen megjelent német nyelvű könyvét az osztrák sajtóban.
A szerző többi művéhez képest inkább vékony kötet grandiózus nyelvteremtő alkotás, amelyben Esterházy ismert, az elbeszélés fikcióját „aláaknázó” elbeszélésmódjának skáláját ezúttal új módon mutatja be – állapítja meg a vezető osztrák konzervatív lap szemleírója, Cornelius Hell.
„Jöttem, láttam, vesztettem”
Esterházyra jellemző módon az olvasó végig tudatában van az írás folyamatának, s a való élet sokszor „keresztülmasírozik” a szövegen. Az elbeszélő mégsem fullad bele az előtérbe tolakodó „valódi” életbe, hanem átváltozik Esti Kornéllá. Élet és irodalom nincs elválasztva egymástól, az egyik folyamatosan átalakulhat a másikká. „Az írás nem a világra való emlékezés, hanem maga a világ” – idéz a könyvből Hell.
A könyv egy zseniális záróakkorddal, Esti felkiáltásával fejeződik be: „Jöttem, láttam, vesztettem.” A záró mondatok mégsem a mű zárókövei. Esterházy világegyetemének nincs arkhimédészi pontja, még ha a hivatkozások és a variációk összeköttetéseket és struktúrákat képeznek is a szövegben. Így ennek a szöveguniverzumnak mindegyik pontján elidőzhet az olvasó vagy visszatérhet hozzájuk – írta a Die Presse könyvismertetője.
„Esti Kornél végigtekintett az övrén. Hogy mi van a nemzet asztalán. Isten, haza, család, állapította meg. Tehetnek egy szívességet. Ebben a szívességben, részvétben és röhögésben telt aztán az élete.”
Esterházy Péter Esti című könyve már a címével rokonságot vállal elődje művével, hogy aztán megírja saját útirajzát, regényes életrajzát (melyben arról is számot ad, hogy a hős hányszor halt meg álmában). De marad töredék. Füzér. Esti Kornél és Esti valamikor felszálltak egy villamosra észrevétlenül, majd megszokták, hogy hol robog velük, hol csikorognak a kerekei, hol csönget egy picit, de egy idő után csak arra tudtak gondolni, hogy egyszer eljutnak a végállomásig.
Esti nem azonos Esti Kornéllal, ahogy Esti Kornél sem azonos Kosztolányival, mint ahogy Esti sem Esterházyval. Csak zötyög a villamos. „Mindazonáltal jó volna még élni egy darabig.”
A 2010-ben a Magvető Kiadónál megjelent kötetet német nyelven a berlini Hanser kiadó gondozta. Az író jövő szombaton a bécsi főkönyvtárban tart felolvasást a könyvből.
