„Hol vagy, István király? Bölcs vessződ kellene!” – írja Babits az államalapítóhoz imádkozva. Augusztus 20. Szent István ünnepe, az egyik legrégibb magyar ünnepnap.
Augusztus 20. az egyik legrégibb magyar ünnepnap: Szent István király napja, a keresztény magyar államalapítás, a magyar állam ezeréves folytonosságának emléknapja. István születésekor a Vajk nevet kapta, ami azt mutatja, hogy pogány volt. A név a „hős” „bajnok” vagy „vezér” jelentésű török szóból ered. Később – a pontos ideje nem ismert – Vajkot megkeresztelték: az István (Stephanus), görögül „megkoszorúzott” nevet adták neki (minden valószínűséggel apja, Géza és anyai nagybátyja is ezt a keresztény nevet viselte). Anyja Sarolt, az Erdélyben hatalmon levő Gyula leánya volt
Koronázásának napja 1001. január 1-jére tehető. A római katolikus egyház szentjei között tiszteli, kanonizált ünnepe szeptember 2. István körülbelül 68 évet élt, uralkodott 37 és fél évig tartott. Uralkodása idején I. István még augusztus 15-ét, Nagyboldogasszony napját avatta ünneppé, ekkorra hívta össze Fehérvárra a királyi tanácsot és tartott törvénynapot. Élete végén a beteg király azon a napon ajánlotta fel az országot Szűz Máriának, s 1038-ban ő maga is azon a napon halt meg.
BABITS MIHÁLY: SZENT KIRÁLY VÁROSA
(részlet)
Hol vagy, István király? Bölcs vessződ kellene!
Balgán mentünk el és csonkán jövünk meg,
gyászmagyarok! Mit álmodoztok a
Botond bárdjáról? – »Nincs idő ma falakat
rakni, se nézni«?!… »Agg papok játéka«?!… Jobb
játék volt az, nem ártott senkinek! S talán
nem árt e vers sem! Bárcsak játszanánk
örökké, mint e gyermekek, kik ostort
kötöznek odalenn magukból, kéz a kézbe
fogózva, és egymást lendítve diadallal!
„A magyar korona története egy szép legendával kezdődik. II. Sylvester pápa Boleszláv lengyel herczeg számára készitteté azt; már jelen voltak a lengyel követek a Vatikánban, kik azt fejedelmük számára át akarták venni; már ki volt tűzve az ünnepélyes átadás napja, midőn az előtte való éjjel egy angyal jelent meg a pápa előtt álmában. Az angyal azt monda neki, hogy e koronát ne adja a lengyeleknek; holnap, a reggel első óráiban fognak jőni követek egy idegen országból, kik fejedelmük számára koronát kérnek, annak a homlokát illeti ez. Másnap, a reggel első óráiban, követek érkeztekaszent városba azon nép Utódaitól, mellynek rettenetes királya előtt hajdan reszketve és térdhajtva kért kegyelmet Róma szent fejedelme. Talán akkor, midőn Attila visszafordult Róma alól, valami intő sugallat azt adá tudtára, hogy a mi sebeket ömost a keresztyénségen üt, azokat egykor az ö unokái fogják vérükkel visszafizetni s azért a magas trónért, a mit ö megingatott, századokig fognak önfeláldozással küzdeni.” (Forrás: Vasárnapi Ujság 1. évf. 29. sz., 1854.)
I. László ügyes diplomáciával megőrizte az ország függetlenségét, mind a pápaság, mind pedig a német-római császárság törekvéseivel szemben. Az ünnepi dátumot Szent László király tette át augusztus 20-ra, mert 1083-ban ezen a napon, VII. Gergely pápa hozzájárulásával oltárra emeltette I. István (illetve még abban az évben fia, Imre, valamint Gellért püspök és két zobori remete, András és Benedek) relikviáit a székesfehérvári bazilikában, ami szentté avatásával volt egyenértékű. Az új szentek kultusza az országhatárokon túl is elterjedt, bizonyítva, hogy Magyarország szilárd keresztény ország
I. (Nagy) Lajos uralkodásától (1342-1382) kezdve egyházi ünnepként élt tovább e nap. István kultusza ugyan bajor és német városokban, valamint Namurben és Monte Cassinóban is elterjedt, de az egyetemes egyház nevében csak 1686-ban XI. Ince pápa nyilvánította szentté. A pápa akkor elrendelte, hogy Buda vára töröktől való visszafoglalásának évfordulóján az egész katolikus világ évente emlékezzen meg Szent István ünnepéről, amelyet az egyetemes egyház augusztus 16-án tart.
1771-ben XIV. Benedek pápa csökkentette az egyházi ünnepek számát, s így a Szent István-nap kimaradt az ünnepek sorából. Mária Terézia (1740-1780) ismét elrendelte a Szent István-nap megtartását, sőt azt nemzeti ünnepként a naptárakba is felvétette. 1771-ben ő hozatta Bécsbe, majd Budára István kézfejereklyéjét, a Szent Jobbot, amelyet ez időtől kezdve minden évben körmenetben vittek végig a városon augusztus 20-án.
István ereklyéjét a legenda szerint 1083-as szentté emelésekor épen találták a koporsójában, s már az 1222-es Aranybulla is törvénybe iktatta tiszteletét. Valószínűleg a tatárjárás vagy a török idők alatt veszett el, később (1590 körül) a raguzai (dubrovniki) dominikánus kolostorban találtak rá, talán még IV. Béla vitette oda menekülése során. (A Szent Jobbot – amelynek ezüst ereklyetartóját 1862-ben készítették – ma Budapesten a Szent István-bazilikában őrzik.)
Az 1848-as szabadságharc leverése után hosszú ideig betiltották, és nem tarthatták meg az ünnepet, hiszen Szent István a független magyar állam szimbóluma volt. Először 1860-ban ünnepelhették meg ismét a napot, amely országszerte valóságos nemzeti tüntetéssé vált.
Az 1867-es kiegyezést követően az ünnep visszanyerte régi fényét, majd 1891-ben Ferenc József az ipari munkások számára is munkaszüneti nappá nyilvánította, 1895-ben pedig a belügyminiszter rendeletére címeres zászlóval lobogózták fel a középületeket augusztus 20-án.
A két világháború között az ünneplés kiegészült az össznemzeti célkitűzésre, a Szent István-i (Trianon előtti) Magyarország visszaállítására való folyamatos emlékeztetéssel.
Augusztus 20. 1945-ig nemzeti ünnep volt, ezután ezt eltörölték, de egyházi ünnepként még 1947-ig ünnepelhették nyilvánosan. István ereklyéjét a Szent Koronával együtt a második világháború végén a nyilasok Nyugatra szállították. A Szent Jobbot 1945. augusztus 18-án hozták vissza Ausztriából Budapestre, és 1947-ig ismét szereplője volt a Szent István-napi ünnepnek. (A Szent Korona csak 1978-ban került vissza az Egyesült Államokból.)
A kommunista rendszer számára az ünnep vallási és nemzeti tartalma miatt nem volt vállalható, de teljes megszüntetését vagy jelentéktelenné süllyesztését sem látta célszerűnek, és ahogy az a tisztán vallási ünnepek egy részével történt, inkább tartalmilag újította meg. Először az új kenyér ünnepének nevezték el augusztus 20-át, majd az új alkotmány hatályba lépését mint új – szocialista – államalapítást, 1949. augusztus 20-ra időzítették. Ezután 1949-1989 között augusztus 20-át az alkotmány napjaként ünnepelték. 1950-ben az Elnöki Tanács törvényerejű rendelete a Népköztársaság ünnepévé is nyilvánította.
„Magyarnak lenni annyit jelent, mint az öt géniusz világában egyensúlyt teremteni. És ez az egyensúly az, ami történeti emlékezetünk szerint még senkiben sem valósult meg. A nép Szent István, a szakrális alapító király ünnepén tartja meg az öt géniusz egységének ünnepét, de valószínű, hogy István király nem volt az az ember, aki ezt az egységet csak politikai szinten is tudatosan képviselte volna” – írja Hamvas Béla az Öt géniusz című írásában.
A rendszerváltozással ismét felelevenedtek a régi tradíciók, 1989 óta ennek megfelelően rendezik meg a Szent Jobb körmenetet a Szent István Bazilikánál. Szent István ünnepének igazi rehabilitációja 1991-ben történt meg: az első szabad választáson létrejött Országgyűlés 1991. március 5-i döntése a nemzeti ünnepek – március 15., augusztus 20., október 23. – közül Szent István napját emelte a Magyar Köztársaság hivatalos állami ünnepe rangjára.
