245 éve, 1771. június 21-én került vissza magyar földre a Szent Jobb. Nemzeti ereklyénket Mária Terézia magyar királynő közbenjárásának köszönhetően adták vissza a raguzai domonkosok.
A Szent Jobb feltételezhetően I. István, Árpád-házi magyar király mumifikálódott jobb keze. A nemzeti ereklyét és katolikus kegytárgyat a budapesti Szent István-bazilikában található Szent Jobb-kápolnában őrzik.
A Szent Jobb történetére a szentté avatáskor derült fény
Minden tárgynak jelentősége volt – és van ma is -, amihez Szent Istvánt kapcsolták. A 12. századközepén (1152-ben) II. Géza király a halicsi hadjáratában is magával hordott egy keresztet, amelyről állította, hogy Szent Istváné volt. Békekötéskor arra eskette meg ellenfelét. .
Az államalapító uralkodó 1038-ban bekövetkezett halála után holttestét a székesfehérvári bazilikában helyezték el egy márványszarkofágban. Feltehetően az 1060-as években, amikor a holttestet áthelyezték a bazilika aknasírjába, választották le a király jobb karját, amely később, István 1083-ban történt szentté avatásakor épen került elő, amikor a székesfehérvári bazilika középvonalában elhelyezett szarkofágot felnyitották, azaz a szent testét „felemelték”. A Hartvik-legenda elbeszélése szerint egy gazdag bihari családból származó előkelőt, Merkúrt László király kitiltott a ceremóniáról, „nehogy a szent ereklyékből valamit ellopjon”. A kitiltás oka egy korábbi lopás lehetett, amelyre a Bihar megyei Szentjobb-apátság alapítólevele utal, hogy Merkúr a Szent Jobbot saját családi monostorába vitte.
Ekkor kezdődött a testrész ereklyeként való tisztelete, amelyet az Aranybulla 1222-ben törvénybe is iktatott. A felső és alsó kart valószínűleg a 14-15. században választották szét egymástól.
A Szent Jobbnak a magyarországi török uralom kezdetén nyoma veszett. A legenda szerint a Székesfehérvárott őrzött ereklye a török hódoltság idején Boszniába, majd 1590 körül Raguzába, a mai Dubrovnikba került a domonkos szerzetesekhez.
1771 áprilisában Mária Terézia magyar királynő közbenjárásának köszönhetően a raguzai (ma Dubrovnik) domonkosok visszaadták a Szent Jobbot, amelyet nagy pompával szállítottak Budára. 1771. június 21-én ünnepélyesen adták át megőrzésre az angolkisasszonyoknak. A királynő pénzt is veretett a visszaszerzés emlékére, valamint elrendelte augusztus 20-ának, a király szentté avatási napjának rendszeres megünneplését. Az ereklye első magyarországi „körútja” is hazahozatalakor volt, Győrött és Pannonhalmán tették közszemlére.
Az 1800-as évek elején II. József magyar király rendelete nyomán a Szent Jobbot a keresztesek férfirendje őrizte, majd a rend megszűnése után, 1865-től az esztergomi főegyházmegyénél helyezték biztonságba. Az 1900-as évek elején a budavári palota Zsigmond-kápolnájába került, ahol 1944-ig őrizték. Az államiságot leginkább reprezentáló kegytárgy lett, amelyet a mindenkori prímás az augusztus 20-i körmenetek idején rendszeresen körbevitt a fővárosban. 1944-ben a nyilasok a Szent Koronával együtt nyugatra hurcolták. 1945 elején találtak rá Salzburg közelében, és XII. Pius pápa közreműködésének köszönhetően az amerikai hadsereg visszaadta a magyar katolikus egyháznak.
Miután a Szent Jobb-körmeneteket 1947-ben betiltották, az ereklyét a Szent István-bazilika plébániájának páncélszekrényébe zárták. 1971-től a bazilika egyik kápolnájában, zárt tabernákulumban, nem látható módon őrizték. Később az őrzési helyet felújították, és Szent Jobb-kápolnának nevezték el. A kegytárgyat 1985-ben hozták ki először és tették közszemlére, majd 1988-ban, Szent István halálának 950. évfordulóján újra országos körútra vitték. 1989 óta ismét évente rendeznek körmenetet tiszteletére.
