A felvilágosult abszolutizmus szellemében politizáló Mária Terézia osztrák főhercegnő, magyar királynő és német-római császárné, aki 1740 és 1780 között állt a Habsburg-birodalom élén, 235 éve, 1780. november 29-én halt meg.
1717. május 13-án született Bécsben III. Károly második gyermekeként. Bátyja korai halála után ő lett a trónörökös, a császár azonban sokáig abban reménykedett, hogy még fia is születik, ezért apja látókörén kívül nőtt fel, és öntudatos ifjú hölggyé fejlődött. 1736-ban a Habsburg-házban és a korban is szokatlan módon szerelmi házasságot kötött, amikor feleségül ment Lotharingiai Ferenchez.
III. Károly 1740-ben bekövetkezett halálát követően Mária Terézia uralmát nem fenyegette veszély, mert a dinasztia tagjai már 1703-ban szerződést kötöttek a trónöröklés rendjéről, külön kitérve a nőági örökösödésre. A Pragmatica Sanctiót 1713-ban hozták nyilvánosságra, és előbb az örökös tartományok, majd 1723-ban a magyar rendek is rábólintottak.
A felvilágosult abszolutizmus szellemében politizáló Mária Teréziát 1741 júniusában magyar királynővé is megkoronázták. A fiatal uralkodónő a drámai hatás kedvéért a gyermek II. Józseffel a karján jelent meg a diétán, és a fellelkesült rendek Életünket és vérünket a királynőért! felkiáltással biztosították támogatásukról az örökösödési háborúban. Mária Terézia cserébe visszacsatolta a Partiumot és a Délvidéket, és biztosította a nemesi föld adómentességét.
A Habsburg örökös tartományok elvesztése miatt vetélytárs hatalmak, Franciaország, Spanyolország és a bajor választófejedelem nem ismerték el Mária Terézia jogait, és II. Frigyes porosz király Sziléziába történő bevonulásával megindult a nyolc évig tartó osztrák örökösödési háború.
A valódi kormányzásnak csak az örökösödési háború után láthatott neki. 1754-ben kiadta – magyar szempontból rendkívül hátrányos – vámrendeletét, amelynek legfőbb célja az osztrák és a cseh könnyűipar védelme, a magyar nemesség adómentessége miatt elmaradó jövedelem pótlása, illetve az olcsó magyar nyersanyag és élelmiszer birodalmon belül tartása volt. A kettős vámhatár egyike a birodalom határán húzódott, kizárva a külföldi iparcikkeket, a másik – az alacsonyabb szintű – Magyarországot vágta el az örökös tartományoktól. A rendelet felszámolta a Lajtán túli területek közötti belső vámokat, és az állam kizárólagos jogává tette a vámszedést. 1765-től uralkodásának végéig felvilágosult abszolutista módszerekkel kormányzott, ebben az időben országgyűlést sem hívott össze. Uralkodása alatt bölcs tanácsadókkal vette körül magát.
Az 1756-ban kitört hétéves háború célja Szilézia visszaszerzése volt, amelybe nemcsak az európai hatalmak bonyolódtak bele, hanem Indiára és Észak-Amerikára is kiterjedt. A tulajdonképpeni első világháború a status quo rögzítésével ért véget. Élete utolsó éveiben sikerült meghódítania Galíciát Lengyelországtól, valamint Bukovinát a török Portától, a Temesi Bánságot és Fiumét pedig visszacsatolta a Magyar Koronához.
Magyar ügyekben az uralkodónő 1760-ban döntött a Magyar Testőrség felállításáról, 1767-ben kiadott úrbéri rendelete meghatározta a jobbágytelek méretét, változtatott a jobbágyok jogi lehetőségein és rögzítette terheiket. 1777-ben született a Ratio Educationis, amely porosz mintára rendezte a magyar közoktatást.
A tizenhat gyermeket szülő Mária Terézia férje halálát követően fiát, II. Józsefet vette maga mellé társuralkodónak; tizenötödik gyermeke a későbbi tragikus sorsú francia királyné, Marie Antoinette volt.
A házasodási politika egyik legnagyobb híveként és mestereként számon tartott Mária Terézia 1780. november 29-én halt meg Bécsben.
