Pontosan ma sem lehet tudni, hány áldozatot követelt a csernobili katasztrófa. 30 éve, 1986. április 26-án történt a világ eddigi legsúlyosabb atomerőmű-szerencsétlensége a volt Szovjetunió területén, az ukrajnai Csernobilban.
A Kijevtől 110 kilométerre északra, 18 kilométerre Csernobil városától, Pripjaty városa mellett létesített Lenin atomerőműben négy darab 1000 megawattos, ún. könnyűvizes, grafithűtésű, RBMK-1000 típusú, külső szigetelő burkolat nélküli reaktor működött, melyek 1977 és 1983 között kezdték meg az áramtermelést.
Április 26-án hajnali 1 óra 23 perckor a négyes blokk reaktora ellenőrizhetetlenné vált, néhány másodperc múlva két robbanás vetette szét, majd bekövetkezett a nukleáris olvadás. A detonáció felszakította az épület tetejét és falait, a keletkezett tüzet hajnalra sikerült ugyan eloltani, de magában a reaktorban még napokig volt izzás. Az erőmű személyzetének több tagját és sok tűzoltót magas sugárzás ért, nagy mennyiségű radioaktív szennyeződés jutott a levegőbe, több százszor annyi, mint a Hirosimára és Nagaszakira ledobott atombombák felrobbanása után.
Az atomkatasztrófát egy félresikerült kísérlet okozta. A reaktorblokk személyzete egy szimulált vészhelyzetben azt akarta kideríteni, hogy teljes áramkiesés esetén a lassuló turbinák maradványenergiája elegendő-e a veszély esetére tervezett póthűtőrendszer üzemeltetésére. A reaktor teljesítményét 20-30 százalékra nyomták le, az előírások ellenére ebben az alacsony, instabil és alig ellenőrizhető teljesítménysávban üzemeltették, ráadásul elfelejtették bekapcsolni a vészhelyzetre tervezett póthűtőrendszert.
Az erőmű sugárszennyezett környékéről 36 órás késéssel kezdődtek meg a kitelepítések, 1986 és 1990 között 90 ezer, 1990 és 2000 között további 72 ezer főt költöztettek el. (Más adatok szerint a szerencsétlenség után összesen 330 ezer embert telepítettek ki a térségből.) Az erőmű körül 30 kilométeres tiltott zónát létesítettek a hatóságok, s ezen kívül, az erőműtől 50 kilométerre északra új települést emeltek Szlavutics néven a kitelepítettek és az erőmű dolgozói számára.
Pontosan ma sem lehet tudni, hány áldozatot követelt a csernobili katasztrófa. Az ENSZ-szervezetek, valamint Ukrajna, Fehéroroszország és Oroszország kormányai által 2003 februárjában létrehozott Csernobil Fórum 2005. szeptemberi jelentése szerint a robbanás okozta sugárzás közvetlenül 56 halálos áldozatot követelt, a katasztrófa nyomán fellépő betegségek áldozatainak száma 4 ezerre volt tehető. A Greenpeace nemzetközi környezetvédő mozgalomnak a 20. évforduló kapcsán Moszkvában közzétett tanulmánya szerint a sugárhatás már a 2005-öt megelőző másfél évtizedben mintegy kétszázezer megbetegedést okozott csak a három nagy szláv államban, és csaknem százezer rákos megbetegedést okoz még a jövőben.
A Szovjetunióban az első jelentéseket két nap múlva adták ki a balesetről, a Pravda pedig csak május 5-én számolt be a tragédiáról. Bár a szovjet vezetés próbálta eltitkolni a katasztrófát, rövid időn belül első ízben Svédországban észleltek radioaktív felhőket, amelyek a Szovjetunió irányából érkeztek. Ukrajnán, Fehéroroszországon és Oroszországon kívül a környezetszennyezés további két tucat európai országot sújtott, és 45 260 négyzetkilométernyi föld fertőződött cézium-137 izotóppal.
Magyarországot két hullámban érte a szennyezés: az első Csernobiltól észak-északnyugati irányba indulva Skandinávián, Lengyelországon és Csehszlovákián át érkezett az országba április 29-én, s zömmel az északi, északnyugati területeken mosódott ki. A második nagyobb, déli irányú felhő Románián és Jugoszlávián keresztül május 7-én ért hozzánk, ezt az adagot a másnapi esők mosták a talajba. A Magyarországot ért terhelést a volt Szovjetunión kívüli európai mezőnyben enyhe-közepes jelzővel minősítették.
A balesetet követően az erőmű épségben maradt három blokkját lezárták, s leállították a Szovjetunió többi, hasonló típusú reaktorát is. Az első és a második blokkot 1986 decemberében újraindították, a felrobbant negyedik fölé vasbeton-szarkofágot építettek. A felelősség megállapítására indult vizsgálat a baleset elsődleges okát emberi mulasztásban állapította meg. 1987-ben az erőmű vezetőit tíz év börtönre ítélték a biztonsági előírások megsértése, szolgálati beosztással való visszaélés, illetve bűnös hanyagság miatt. Az atomerőmű tervezési hibáit, hiányosságait már 1986. július 3-án államtitokká nyilvánították.
Az 1990-es évek közepétől erős nemzetközi nyomás nehezedett Ukrajnára a csernobili erőmű végleges bezárása érdekében. Kijev 1995-ben megállapodott ebben az Európai Unióval, és 2000. december 15-én végleg leállította az erőmű még működőképes utolsó blokkját, miután a többit már korábban inaktív állapotba helyezték.
