Jurij Gagarin szovjet repülőtiszt, kozmonauta, a világ első űrhajósa 90 éves lenne. A világűrben tett utazása új korszakot nyitott az emberiség történelmében, nevét a Hold túlsó oldalán lévő kráter is őrzi, sok egyéb mellett ásványt, kisbolygót is neveztek el róla.
Jurij Alekszejevics Gagarin egy parasztcsalád harmadik gyermekeként jött a világra, 1934. március 9-én született a Szmolenszk melletti Klusino faluban. Apja bútorasztalosként, anyja fejőnőként dolgozott a helyi termelőszövetkezetben. Kisfiúként vészelte át a második világháború alatti és utáni nehéz éveket, a német megszállás idején, 1941 novemberétől egy sárkunyhóban kellett lakniuk, mert a házukba egy német tisztet szállásoltak el. Sokat éheztek, idősebb testvéreit kényszermunkára hurcolták Lengyelországba.
A háború után a család Szmolenszkbe költözött, ahol Jura folytatta középiskolai tanulmányait. 1951-től öntőmunkásnak tanult, majd a szaratovi műszaki főiskolára iratkozott be, ott szeretett bele a repülésbe.
A hidegháborús űrversenyben a Szovjetunió az Egyesült Államoknál előbb akart embert juttatni az űrbe. A nyilvánosságra került, korábban titkosított iratok szerint a Vosztok űrkutatási program felelőseire óriási politikai nyomás nehezedett, a feszített iram, a Vosztok-1 hiányos tesztelése miatt rendkívül kockázatos volt az első ember űrrepülése.
Gagarin 1959-ben jelentkezett a programra, háromezer vadászpilóta közül válogatták be a húszfős csoportba, amelynek tagjait a Moszkva mellett újonnan épült Csillagvárosban (amely ma az ő nevét viseli) az űrhöz hasonló fizikai körülmények között készítették fel a „történelmi feladatra”. A kemény gyakorlatok során nyújtott teljesítményük és testi-lelki adottságaik miatt Gagarint és German Sztyepanovics Tyitovot választották ki. Az űrhajózási állami bizottság 1961 tavaszán úgy döntött, hogy Gagarin indulhat az űrbe elsőként. Valószínűleg pillanatnyi kondíciója miatt lett az első számú jelölt Gagarin, Tyitov pedig a tartalék: vélhetőleg az is közrejátszott, hogy társai közül ő volt a legalacsonyabb és a legkönnyebb, így jobban elfért a szűkös kabinban és az űrhajónak kisebb súlyt kellett vinnie. (A legenda úgy tudja, az első számú jelölt valójában German Tyitov volt, de Nyikita Szergejevics Hruscsov, a kommunista párt főtitkára bekérette a jelöltek tablóját, és a fotogénebb Gagarin képére bökött: ő repült.) De állítólag szempont volt az is, hogy a kiválasztott nagyszülei is oroszok, szülei munkások vagy parasztok legyenek.
1961. április 12-én az akkor 27 éves Gagarin a Vosztok-1 típusú egyszemélyes űrhajóval közép-európai idő szerint 7 óra 7 perckor startolt Bajkonurból, útja 108 percig tartott, ez idő alatt (egy óra 48 perc alatt) egyszer kerülte meg a Földet, majd 9 óra előtt 5 perccel sikeresen Földet ért (ejtőernyővel épségben landolt) az előre kijelölt körzetben, a Szovjetunió területén, Szaratov közelében. Az út során Gagarin jól érezte magát, ceruzával jegyzetelt a fedélzeti naplóba, illetve magnetofonra mondta benyomásait és időnként rádiókapcsolatot is sikerült létesíteni vele.
Amikor az űrhajó Föld körüli pályára állt, a TASZSZ nyilvánosságra hozta a világra szóló eseményt. Gagarin személyében a világon először járt ember a világűrben, az emberiség történetében új korszak kezdődött.
Ma már tudjuk, hogy a Vosztok-1 a tervezettnél magasabb pályán keringett, a Földre való visszatérése is sokban a szerencsének tudható be, mert a fékezőrakéta nem működött megfelelően, a leszálló- és műszaki egység nem vált szét időben, illetve a légkört elérve tüzes golyóként száguldva fékeződött le. Eközben Gagarin testére óriási nyomás nehezedett, amit csodával határos módon mégis túlélt. Sikerült időben katapultálnia, ejtőernyőjével a Volgához közeli Szmelovka falu mellett egy szántóföldön ért földet, majd két nappal később ünneplő tömeg fogadta a moszkvai Vörös téren.
Történelmi űrutazása a szocializmus kapitalizmus felett aratott győzelmének jelképévé vált, Gagarin a Szovjetunió legnépszerűbb embere lett, ezredessé léptették elő, megkapta a Szovjetunió Hőse címet és a Lenin-rendet. Beutazta az egész világot, 1961-ben Magyarországon is járt.
1962-ben a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának tagjává választották. A hirtelen rászakadó hírnevet nehezen viselte, házassága megromlott, alkoholproblémái voltak. Később a szovjet űrhajósok egységének parancsnoka, majd a róla elnevezett kiképzőközpont parancsnokhelyettese lett.
1968 februárjában repülőmérnöki diplomát szerzett, és ismét repülhetett vadászgépen. Március 27-én rossz időjárási viszonyok közepette szállt fel először egy tapasztalt pilóta, Vlagyimir Szerjogin társaságában. A MiG-15-ös vadászgéppel végrehajtott gyakorlórepülés közben azonban gépük lezuhant. A roncsokat a vlagyimiri terület egyik faluja, Novoszelovo határában találták meg.
Halálával kapcsolatban a legkülönfélébb pletykák keltek szárnyra, a hivatalos jelentés szerint a gép egy másik repülőgép okozta turbulencia miatt dugóhúzóba került, s bár ebből sikerült kijutnia, a becsapódást már nem lehetett elkerülni. A beleset helyszínén 1975-ben emlékművet emeltek, és ott található a lezuhant vadászgép pontos mása is. Gagarin hamvai a Kreml falánál nyugszanak.
A világűrben tett utazása új korszakot nyitott az emberiség történelmében, nevét a Hold túlsó oldalán lévő kráter is őrzi, sok egyéb mellett ásványt, kisbolygót is neveztek el róla.
2016-ban, a Gagarin-film bemutatásakor Farkas Bertalan, az első magyar űrhajós felidézte: az első űrrepülés, majd azt ez követő további szovjet űrsikerek – köztük a második, Tyitov által véghezvitt szovjet űrrepülés, valamint Tyereskova, az első női űrhajós repülése – sokkolták az amerikaiakat, akik akkor határozták el, hogy elsőként fognak embert küldeni a Holdra. A világ első űrsétát tett női űrhajósa Szvetlana Szavickaja, aki 1984. július 25-én a Szaljut–7 űrállomás fedélzetéről lépett ki az űrbe 3 óra 35 perces űrhajón kívüli tevékenységre.
