Uralkodása alatt jelent meg az első svéd újság. Szabályozta az oktatást, támogatta a városokat, uralkodása alatt gyors fejlődésnek indult a bányászat, az ipar és a kereskedelem. 390 éve született Stockholmban Krisztina Wasa, svéd királynő.
390 éve, 1626 december 8-án (a Svédországban akkor érvényben lévő Julianus-naptár szerint, a Gergely-naptár szerint 17-én) született Stockholmban Krisztina Wasa. Apja II. Gusztáv Adolf, a harmincéves (1618-1648) háború hőse, anyja Brandenburgi Mária Eleonóra volt. Trónörökösnek nevelték, klasszikus műveltségét tanárától, Johannes Matthie teológustól szerezte. Gusztáv Adolf 1632-ben elesett a lützeni csatában, s az országot a hatéves Krisztina helyett Axel Oxenstierna kancellár, illetve az általa vezetett régenstanács irányította. Krisztina intelligenciája és erős akarata már fiatalkorában megmutatkozott, a politikába Oxenstierna vezette be, s 14 éves korától részt vett a régenstanács ülésein.
1644-ben nagykorú lett és megkoronázták. Patrónusával hamar szembeszegült, összetűzéseik főleg a harmincéves háború kérdésében váltak rendszeressé. A királynő a háború mielőbbi befejezésére törekedett, jelentős szerepe volt az 1648-as vesztfáliai béke megkötésében, amely után Svédország Észak-Európa vezető hatalma lett. Megakadályozta a háború utáni belső viszályok kiszélesedését, de a pénzügyi nehézségeket nem tudták megoldani, emiatt menesztette kancellárját.
Krisztina rengeteget olvasott, pártolta a kultúrát, udvara a humanizmus otthona lett, külföldi tudósokat, művészeket, írókat hívott meg. Köztük a legnevesebbek René Descartes és Hugo Grotius voltak. Descartes, akitől filozófiát tanult, Stockholmban halt meg. Tudásáért és szellemességéért Krisztinát Észak Minervájának nevezték. Uralkodása alatt jelent meg az első svéd újság. Szabályozta az oktatást, támogatta a városokat, uralkosáda alatt gyors fejlődésnek indult a bányászat, az ipar és a kereskedelem. A királynő azonban igen fényűző udvart tartott, rengeteg képet és régiséget vásárolt, költekezésével messze túllépte az ország lehetőségeit, s ez sokak szemében népszerűtlenné tette.
1654. évi lemondását, amit egészségi okokkal indokolt, egész Európa meghökkenéssel fogadta. Valójában nem akart férjhez menni, dinasztikus házasságot kötni, amit elvártak volna tőle, s valamennyi kérőjét visszautasította. Emellett kapcsolatot tartott fenn a jezsuitákkal és a katolicizmus híve lett, noha e vallást a protestáns Svédországban betiltották. Utóda unokaöccse, X. Károly Gusztáv lett, akit 1654. június 6-án koronáztak meg. Krisztina ezen a napon elhagyta hazáját, Brüsszelbe utazott, itt titokban katolizált, majd ezt Innsbruckban nyilvánosan megismételte.
Ezután Rómába utazott, ahol VII. Sándor pápa ünnepélyesen fogadta őt, később azonban szembekerültek egymással, mivel Krisztina elítélte a felszínes, nyilvános vallásosságot. Szabados életmódja is nagy feltűnést keltett Rómában. Hiányzott neki az uralkodással járó közéleti tevékenység, ezért kapcsolatot keresett Mazarin bíborossal, a francia kormány fejével, és a modenai herceggel, hogy segítsék őt Nápoly trónjára. 1657-ben Franciaországba látogatott, s a fontainbleu-i kastélyban kivégeztette kamarását, Monaldeschi márkit, azt állítván, hogy az elárulta terveit a Szentszéknek. A franciákat felháborította önkényessége, így meghiúsultak nápolyi tervei. Visszatért Rómába, bár a pápa nem nagy örömmel fogadta.
A botrány dacára Krisztina a római közélet jelentős személyisége lett, itt is erején felül támogatta a művészetet, emiatt sokszor voltak anyagi gondjai. Svédországi jövedelmei késtek vagy el is maradtak, emiatt kétszer is hazalátogatott, 1660-ban és 1667-ben. 1660-ban Károly Gusztáv meghalt, s fia is súlyos beteg volt, ezért Krisztina igényt jelentett be a koronára. A svéd rendek azonban nem akartak katolikus uralom alatt élni, s véglegesen lemondatták őt.
Következő tervéhez, a lengyel trón megszerzéséhez elnyerte IX. Kelemen pápa támogatását, de célját nem érte el. Ismét visszatért Rómába, itt feltehetően Decio Azzolino bíboros barátnője lett. Kiállt a török ellen indítandó keresztény háború mellett, amely – XI. Ince pápa támogatásával – Bécs felmentését és Buda felszabadítását eredményezte. Krisztina saját pápai kegydíjáról is lemondott a háború érdekében.
1681-ben megfelelő embert talált svédországi birtokainak élére, így anyagi helyzete megszilárdult. A leszbikus hajlamú királynő, aki hosszú éveken át folytatott szerelmi viszonyt Ebba Sparre udvarhölggyel, minden idejét a tudományoknak, valamint a művészeteknek szentelte. Római palotájában, a Riarióban (ma Corsini-palota) hatalmas műgyűjteményt állított össze, főleg a velencei festőket kedvelte. Írók és zenészek találkoztak nála, létrehozta a ma is működő Accademia dell’ Arcadiát. A Tordinona, az első nyilvános római operaház az ő kezdeményezésére nyílt meg, ő ismerte fel Alessandro Scarlatti és Arcangelo Corelli zeneszerzői tehetségét. A kor kiemelkedő építésze és szobrásza, Giovanni Bernini is a barátja volt. Rengeteg könyve és kézirata ma a Vatikán könyvtárát gazdagítja. Híres volt jótékonyságáról, védte a személyi jogokat, támogatta a római zsidó közösséget. 1689. április 19-én halt meg Rómában, ahol a Szent Péter-székesegyházban temették el.
A szenvedélyes politikusnő alakját Strindberg drámája, egy Greta Garbo főszereplésével készült film (1933) örökítette meg, ez utóbbi – noha számos történelmietlen részletet tartalmaz – tette ismertté a XX. században a nevét.
