2017. február 28.  Kedd
Közepesen felhős 5 °C Közepesen felhős
Rovatok
2017. február 28.  Kedd   Ákos, Bátor
Közepesen felhős 5 °C Közepesen felhős

Oscar-díjat nyert Deák Kristóf filmje!

Ő Hubert de Givenchy

Andy Warhol önarcképe

Eldöntöttem, hogy diktátor leszek

Oscar-díjat nyert Deák Kristóf filmje!  
Megtörtént a csoda; Deák Kristóf Mindenki című alkotása az első magyar kisfilm, amely elnyerte az amerikai filmakadémia díját. Gratulálunk!
Ő Hubert de Givenchy  
90 éve, 1927. február 20-án született Hubert de Givenchy világírű divattervező, a Givenchy divatház alapítója. Audrey Hepburn divattervezője az elsők között emelte divatbemutatóit különleges "színházi" eseménnyé.
Andy Warhol önarcképe  
30 éve, 1987. február 22-én halt meg Andy Warhol, a múlt század legismertebb amerikai képzőművésze, a pop-art irányzat központi figurája.
Eldöntöttem, hogy diktátor leszek  
Szálinger Balázs díjnyertes drámájában Gaiust és felszabadított rabszolga-cimboráját, Cirrust egy kábé tíz ember kisközösségét felölelő, mégis globális állammodell szerint élő kalózcsapat ejti fogságba.
Cikk elküldése

Küldd el e-mailben a(z) Október 23. című cikket ismerősödnek!

Neved:

E-mail címed:

A címzett neve:

A címzett e-mail címe:

Üzenet:

A levelet sikeresen elküldtük!
Köszönjük, hogy tovább küldted cikkünket!

Aktuális

Október 23.

Szerző: / 2015. október 23. péntek / Aktuális, Háttér   

1956. október 23. lyukas magyar zászló A békés tüntetés szinte órák alatt népfelkeléssé, majd – a Magyarországon tartózkodó szovjet csapatok beavatkozása után – fegyveres szabadságharccá változott. Október 23. nemzeti ünnep – az 1956-os forradalom és szabadságharc kezdetének, valamint a köztársaság 1989. október 23-i kikiáltásának emlékére.

“A mi erőnk a demokratizmus, az alkotmányos rend és a fegyelem, a legszélesebb hazafias, demokratikus erők egysége!”

1956 októberében Magyarországon békés tüntetéssel kezdődő, fegyveres felkeléssel folytatódó forradalom bontakozott ki a Rákosi Mátyás nevével összefonódó kommunista diktatúra és a szovjet megszállás ellen. 1990 májusa óta a forradalom október 23-i kezdőnapja Magyarország nemzeti ünnepe.

1956-os forradalom és szabadságharc, Budapest (Fotó: Fortepan)A budapesti műegyetemisták 1956. október 22-én nagygyűlésükön 16 pontban foglalták össze követeléseiket, másnapra pedig tüntetést szerveztek ezek nyomatékosítására. A követelések között szerepelt a szovjet csapatok kivonása Magyarországról, új kormány létrehozása Nagy Imre vezetésével, a magyar-szovjet kapcsolatok felülvizsgálata, általános, titkos, többpárti választások, teljes vélemény- és szólásszabadság, szabad rádió.

18 órára a Kossuth téren és a környező utcákban kb. 200 ezer ember gyűlt össze. A demonstráció szenvedélyektől fűtött, de békés volt. Végül este kilenc órakor Nagy Imre megjelent a Parlament ablakában, reformokat ígért, és hazatérésre szólította fel az embereket.

“Barátaim! Figyelmet kérek, hallgassanak meg. Bízom benne, hogy a parlament… (Zaj.) Barátaim! Idehívtatok azért, hogy mondjak egypár szót, idehívtatok azért, hogy mondjam meg a véleményemet. Én a véleményemet akarom nyilvánítani, de ha nekem itt erre lehetőséget nem adtok, akkor hiábavaló minden szó! Hallgassatok rám! Azt hiszem, szavaimban még nem csalatkoztatok. (Felkiáltások kórusban: Nem!)

Tehát amikor azt mondom, hogy a kormány sem késlekedik, higgyétek el, hogy úgy is van! (Zajongás.) Bízom abban, és nektek is bízni kell abban, hogy a parlament alkotmányos úton elhárítja az akadályokat előrehaladásunk útjából.” (Nagy Imre beszéde, 1956. október 23. A teljes szöveg ITT olvasható.)

A budapesti Petőfi-szobornál tartott október 23-i tüntetésen Rákosi- és Gerő-ellenes jelszavak hangzottak el, a résztvevők követelték a szovjet csapatok kivonását, a zászlókból pedig kivágták a szovjet mintájú címert. Aznap este Gerő Ernő, a Magyar Dolgozók Pártjának (MDP) első titkára rádióbeszédében a megmozdulást ellenségesnek, sovinisztának, nacionalistának minősítette, és minden engedményt elutasított. A beszéd elhangzása után fegyveres összetűzések kezdődtek: az esti és éjszakai órákban fegyveres csoportok elfoglalták a Magyar Rádió és a Szabad Nép székházát, a telefonközpontot, a lakihegyi rádióadót, emellett több fegyverraktár, laktanya, rendőrőrs és üzem is a felkelők kezére került. A Dózsa György úton ledöntötték az elnyomás gyűlölt jelképét, a Sztálin-szobrot. A békés tüntetés szinte órák alatt népfelkeléssé, majd – a Magyarországon tartózkodó szovjet csapatok beavatkozása után – fegyveres szabadságharccá változott.

1956-os forradalom. Akácfa utca a Rákóczi út felől. Budapest (Fotü: Fortepan)

A budapesti és vidéki tömegmegmozdulások számos alkalommal véres atrocitásokba torkolltak: október 25-én a Parlament előtt tüntető tömegbe lőttek a Kossuth tér környéki épületekről, az esetnek több mint 200 halálos áldozata volt. 26-án Miskolcon, Mosonmagyaróváron, Kecskeméten, Nagykanizsán dördültek el emberéleteket kioltó sortüzek, 30-án Budapesten a Köztársaság téri pártszékházat véres ostrom után foglalták el a felkelők. A szovjet csapatok november 4-i beavatkozása után 1956 decemberében a salgótarjáni és az egri sortűz követelt sok halálos áldozatot.

A Rákosi-diktatúra hosszas válsága által érlelt forradalom politikai irányítása az MDP reformkommunista szárnya kezében összpontosult. Ennek vezéralakja Nagy Imre volt, aki október 24-én kormányfői megbízást kapott, és akivel november elejéig együtt haladt Kádár János, az MDP – Gerő Ernő helyére 25-én megválasztott – első titkára. A forradalom napjait politikai pezsgés jellemezte: újjáalakultak a korábban megszűnt vagy megszüntetett politikai pártok és szervezetek. Nagy Imre koalícióssá változtatta kormányát, bevonva a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) néven megújult MDP-vel együttműködésre hajlandó pártokat, a Független Kisgazdapártot, a Parasztpártot és a Szociáldemokrata Pártot.

1956. október 23. forradalom, Budapest (MTI Fotó)

“Magyar testvéreim, hazafiak! Hazánk hű polgárai! Őrizzétek meg a forradalom vívmányait, minden erővel biztosítsátok a rendet, állítsátok helyre a nyugalmat! Ne folyjon testvérvér hazánkban! Vegyétek elejét minden rendzavarásnak, minden rendelkezésre álló erővel biztosítsátok az élet- és vagyonbiztonságot.
Magyar testvéreim, munkások, parasztok! Sorsdöntő elhatározásunkban álljatok a nemzeti kormány mellé!
Éljen a szabad, demokratikus, független Magyarország!”
(Elhangzott 1956. október 30. 14 óra 30 perckor a rádióban)

A politikai paletta sokszínűvé válásához hasonlóan az utcán harcoló fegyveres felkelők és a tüntetők sem voltak egységesek, ám a nemzeti függetlenség visszaállítása, a diktatúra lerombolása mindegyikük elsődleges céljai között szerepelt. Végül mind az utcán (fegyverrel is) politizálók, mind a kormánypolitikát irányítók sorsát a nemzeti függetlenséget eltipró szovjet katonai invázió pecsételte meg november 4-én, pár nappal azután, hogy Nagy Imre november elsején meghirdette Magyarország semlegességét és kilépését a katonai szövetségből, a Varsói Szerződésből. A hatalmat november 4-én Kádár János szovjetek által támogatott Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormánya vette át, a fegyveres felkelők utolsó csoportjainak ellenállását november 10-11. táján törte meg a szovjet túlerő.

Nagy Imre, a parlamenti rádióstúdióban, 1956  (Fotó: nagyimreemlekhaz.hu)

Az 1956-os forradalmi eseménysorozat számos áldozatot követelt. A Központi Statisztikai Hivatal 1957. januári jelentése szerint az októberi 23. és január 16. közötti emberveszteség országosan 2652 halott (Budapesten 2045) volt, és 19 226-an (Budapesten 16 700-an) sebesültek meg. Mintegy 200 ezren elhagyták az országot. A forradalom leverését három évig tartó kegyetlen megtorlás követte: a kivégzettek száma (eltérő adatokat közlő források szerint) 220-340 volt, az 56-os intézet adatai szerint 229. Koncepciós per nyomán az eseményekben való részvételükért olyan vezető személyiségeket végeztek ki, mint Nagy Imre volt miniszterelnök, Maléter Pál volt honvédelmi miniszter, Gimes Miklós újságíró, Losonczy Géza volt államminiszter és Szilágyi József, a miniszterelnök személyi titkára. Ezreket ítéltek börtönbüntetésre, internálásra.

Az 1956. októberi eseményeket évtizedekig ellenforradalomként lehetett csak emlegetni Magyarországon. A fordulópont 1989 januárjában következett be, amikor Pozsgay Imre – az MSZMP-vezetőség prominens tagjaként – népfelkelésnek minősítette a három évtizeddel korábban történteket. Még abban az évben, 1989. október 23-án pedig Szűrös Mátyás, a köztársasági elnöki teendőket ellátó országgyűlési elnök kikiáltotta Budapesten a Magyar Köztársaságot. A rendszerváltozás utáni első szabad Országgyűlés első ülésnapján, 1990. május 2-án törvényben örökítette meg az 1956. évi forradalom és szabadságharc emlékét, október 23-át pedig nemzeti ünneppé nyilvánította. 1992 novemberében Borisz Jelcin orosz államfő magyarországi látogatása idején az Országgyűlésben mondott beszédében megkövette a magyar nemzetet az 1956-os szovjet beavatkozásért.

Alkotmány utca a Kossuth Lajos tér felé nézve 1989 október 23-án, a köztársaság kikiáltása idején. (Fotó: Fortepan)

Hozzászólás

A hozzászólások nem a szerkesztőség, hanem az olvasók véleményét tükrözik. A moderálási elvekbe ütköző hozzászólásokat figyelmeztetés nélkül törölhetjük.

Olvastad már?

Kapcsolódó cikkek