25 éve megkezdődött Nagy Imre, az 1958-ban kivégzett miniszterelnök és mártírtársai holttestének kihantolása a Rákoskeresztúri új köztemető 301-es parcellájában.
Nagy Imrét, a forradalmi kormány miniszterelnökét, Maléter Pált, a kabinet honvédelmi miniszterét, Gimes Miklós újságírót, a forradalom egyik vezéralakját 1958. június 15-én a Legfelsőbb Bíróság koncepciós perben szervezkedés kezdeményezése, vezetése, zendülés és hazaárulás vádjával a fellebbezés lehetősége nélkül halálra ítélte. Másnap az ítéletet végrehajtották a Kozma utcai börtön udvarán, a halottakat helyben elhantolták.
Nagy Imre vádlott-társai közül Losonczy Géza újságíró, kormányának sajtó- és propagandaügyi államminisztere tisztázatlan körülmények között 1957. december 21-én börtönben halt meg, Szilágyi József jogászt, a forradalmi kabinet miniszterelnöki titkárságának vezetőjét pedig külön perben hozott ítélet nyomán 1958. április 24-én végezték ki. A perek, a kivégzések a nyilvánosság teljes kizárásával történtek, erről közleményt csak 1958. június 17-én adtak ki. A hír villámcsapásként hatott azok számára, akik amnesztiát vártak. A szovjet rendszerű országok sajtója „szigorú, de igazságos” ítéletről beszélt.
Nagy Imre, Maléter Pál és Gimes Miklós holttestét 1961 februárjában a legnagyobb titokban a Rákoskeresztúri új köztemető egy elvadult részébe, a 301-es parcellába szállították, és jeltelen sírokba temették el. Losonczy Gézát és Szilágyi Imrét a feltételezések szerint már haláluk napján odavitték. A parcella az 56-os megtorlások sok áldozatának volt nyughelye, majd az évtizedek során a nemzeti harc, bukás és feltámadás jelképe lett, ma az 56-os forradalmi megemlékezések egyik legfontosabb helyszíne.
A Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) legfelsőbb szerve, a Politikai Bizottság (PB) határozatában már 1988 novemberében engedélyezte a hozzátartozóknak Nagy Imre és mártírtársai újratemetését.
A „kegyeleti intézkedés”
Ezt 1989. január 26-án a Németh Miklós vezette kormány is jóváhagyta „kegyeleti intézkedésként”. Különleges nyomozócsoportot állítottak fel a földi maradványok felkutatására, majd ennek eredményeként indulhatott meg 1989. március 29-én a rákoskeresztúri temető 301-es parcellájában a sírok feltárása, a holttestek azonosítása. Először Nagy Imrét, majd március 30-31-én Gimes Miklóst és Maléter Pált, április 1-jén pedig Szilágyi Józsefet hantolták ki a szakemberek és a családtagok jelenlétében, de a nyilvánosság kizárásával. A testek arcukra fordítva feküdtek a sírban, kezük drótkötéllel volt átkötve.
Az exhumálás április 6-ra befejeződött, ezt követően az ellenzék és a kormány szervezésében kerülhetett sor még abban az évben, a kivégzés napjának évfordulóján, június 16-án a Hősök terén több tízezer ember jelenlétében az ünnepélyes gyászszertartásra, majd a mártírok újratemetésére. Ez a nap, az újratemetés a rendszerváltozás szimbolikus eseménye lett, a nemzeti gyász és megemlékezés napjának nevezték el, és 2007 óta az ötvenhatos vértanúk emléknapjaként ünnepeljük. A Legfelsőbb Bíróság Elnökségi Tanácsa 1989. július 6-án Nagy Imrét és társait felmentette az ellenük 1958-ban emelt vádak alól.
