„A lelkesedés a legfontosabb. Meg kell feszülni és vibrálni, mint a gitárhúr.” Pelé, a háromszoros világbajnok brazil labdarúgó, a „Fekete Gyöngyszem” 75 éves.
Pelé, Edson Arantes do Nascimento néven Minas Gerais szövetségi állam, Coracoes kisvárosában 940. október 23-án született. Apja is ígéretes középcsatár volt, de pályafutását derékba törte egy sérülés. Gyermekkora szegénységben telt, társaival labda helyett rongylabdával, papírral kitömött zoknival focizott. Tehetségére tizenegy éves korában figyeltek fel, tizenöt évesen lett a Santos csapatának igazolt játékosa, ahol első bajnoki mérkőzésén (1956) négy gólt lőtt. A következő évben gólkirály lett, és meghívták a brazil válogatottba. Pelé (a felvett művésznév semmit sem jelent) a címeres mezt 1957. július 7-én Argentína ellen öltötte fel először. A meccset ugyan elvesztették 2-1-re, de a brazil gólt ő lőtte.
Az 1958. évi svédországi világbajnokság legnagyobb felfedezettje a „Fekete Gyöngyszem” volt. A franciák ellen mesterhármast ért el, a döntőben két gólt lőtt a svédeknek, s máig ő a világbajnokságok történetének legfiatalabb gólszerzője 18 évével. 1962-ben a chilei világbajnokságon aranyérmet szereztek, de már az első mérkőzésen megsérült. Hazatérve a brazil kormány nemzeti kincsnek nyilvánította, hogy megakadályozzák külföldre szerződését. Az 1966-os vébén ismét megsérült, csapata a legjobb nyolcig sem jutott el nélküle. A negyedik világbajnokságán vigasztalódott: 1970-ben Mexikóban végig remekül játszott, és vezére volt a csapatnak, a 4-1-re megnyert döntőben egy gólt lőtt az olaszoknak.
Utolsó válogatott meccsét 1971-ben a Maracana Stadionban játszotta, a 200 ezres közönség síri csöndben figyelte, amint a 10-es számú mezt egy tízéves kisfiúnak adja át. 1974-től 1977-ig az amerikai Cosmos csapatában játszott a világ akkoriban legjobban fizetett sportolójaként, és 1977-ben csapatával megnyerte az amerikai bajnokságot.
Pelé 1363 mérkőzésen lépett pályára, és 1281 (más számítások szerint 1284) gólt szerzett, mérkőzésenkénti gólátlaga 0,93 volt. 111 (szigorúbb elvek szerint 92) válogatottsága során 97 (77) alkalommal talált a hálóba. 1958-ban a Sao Pauló-i állam bajnokságában 139 gólt lőtt. Az egész Brazília által hőn áhított ezredik gólt 1969. november 19-én büntetőből szerezte, ezután a mérkőzés félbeszakadt, az ünneplő tömeg a vállán vitte le a pályáról. 1956 és 1971 között ötszörös brazil bajnok, tízszeres gólkirály volt. 1962-ben és 1963-ban klubjával Libertadores (brazil nemzeti) Kupát nyert.
Visszavonulása után is sikeres pályát futott be. 1994-98-ban Brazília sportminisztere volt. Határtalan népszerűségét jelzi, hogy Sao Paolóban már 1966-ban felavatták szobrát. Ötvenedik születésnapja nemzeti ünnepnek számított. 1970-ben az év sportolójává választották, és ő az első sportember, akit az UNESCO tiszteletbeli nagykövetévé nevezett ki. 1999-ben életművéért megkapta a Laureus Sportdíjat, vagyis a sport Oscar-díját. 2000-ben a FIFA (Maradonával együtt) az évszázad játékosának választotta. Ugyanebben az évben ő lett a NOB által rendezett választáson az évszázad sportolója, pedig az első öt helyezett közül egyedüliként soha nem vett részt olimpiai játékokon. 2014-ben a FIFA tiszteletbeli Aranylabdával jutalmazta.
Nagy siker volt emlékirata is, több dokumentumfilmben és játékfilmben szerepelt, leghíresebb alakítását a Menekülés a győzelembe (1981) című filmben nyújtotta. Több dalt is komponált, teljes egészében ő szerezte a Pelé (1977) című dokumentumfilm zenéjét. 2008 októbere óta hivatalosan is nyugdíjas. Kétszer nősült, házasságaiból és azon kívüli kapcsolataiból összesen hét gyermeke született.
