Simon Wiesenthal zsidó származású osztrák építész, a náci háborús bűnök felkutatója és üldözője, a bécsi Zsidó Dokumentációs Központ igazgatója tíz éve, 2005. szeptember 20-án halt meg.
1908. december 31-én született a galíciai Buczaczban. Prágában szerzett építészmérnöki diplomát, majd 1932-ben az akkor Lengyelországhoz tartozó Lwówban (ma Ukrajna, Lvív) telepedett le. Zsidó származása miatt a világháború során a németek elhurcolták, több koncentrációs tábort is megjárt, számos megpróbáltatást túlélt, mielőtt a mauthauseni láger 1945. május 5-i felszabadulásakor ő is megmenekült.
Ezt követően egész életét a bűnösök felkutatásának szentelte.
A túlélők beszámolóival kezdte az adatgyűjtést, 91 SS-hóhér nevét szedte össze. Az amerikai hadsereg háborús bűnöket kivizsgáló részlegénél folytatta a bizonyítékok gyűjtését, majd a CIA elődjének, az OSS-nek dolgozott. Adatait az 1946-os nürnbergi perben is felhasználták. 1947-ben Linzben létrehozta a Zsidó Történelmi Dokumentációs Központot. A hidegháború éveiben a Központ elveszítette létalapját, 1954-ben bezárt, de 1961-ben Bécsben Zsidó Dokumentációs Központ néven újjáalakult.
Működése révén mintegy 3 ezer náci háborús bűnöst állítottak bíróság elé, archívuma 160 ezer náci gyilkos adatait tartalmazza. A legtöbb esetben nem maga nyomozott, csak gyűjtötte, összesítette és elemezte az adatokat. A költségeket főleg magánadományokból fedezte, amelyek nagyobbrészt Amerikából érkeztek.
Információi segítettek 1960-ban az Argentínában bujkáló tömeggyilkos, Adolf Eichmann nyomára bukkanni, 1963-ban elfogatta Karl Silberbauert, az Anna Frankot letartóztató Gestapo tisztet, s kilencet ő nyomozott ki a Stuttgartban bíróság elé állított tizenhat SS-tiszt közül, akik a 150 ezres lembergi (lvívi) zsidóság kiirtásáért feleltek. Neki is köszönhető a treblinkai és sobibori hóhér, Fritz Stangl kézre kerítése 1967-ben, miként 1973-ban Hermine Ryan elítélése, aki bűnrészes volt a majdaneki lágerben legyilkolt több száz gyermek halálában. A központ részt vállalt a római hóhér, Erich Priebke felkutatásában is.
1977 óta Los Angelesben is működik Wiesenthal Központ és Múzeum, Jeruzsálemben, Párizsban, New Yorkban, Torontóban és Buenos Airesben szintén megalakultak a helyi Wiesenthal-intézetek. Az alapító 2001-ben bejelentette visszavonulását, de a szervezet tovább dolgozott: Utolsó esély néven a még élő háborús bűnösök felkutatására indított programot Közép-Európában. Magyarországon 2004-ben indult az akció, ezt követően bukkantak Charles Zentaira, az Ausztráliában élő feltételezett háborús bűnösre. 2014-ben az egykori náci halálosztagok több tucatnyi – esetleg még életben lévő – tagját azonosították.
Idős kora ellenére 2002-től haláláig még rész vett osztrák és nemzetközi tudósokkal együtt egy intézet tudományos koncepciójának kidolgozásában. Ez végül Holokauszt Tanulmányok Bécsi Wiesenthal Intézete (VWI) néven 2009 őszén kezdte meg működését. Wiesenthalt sokszor bírálták, számos fenyegetést kapott, 1982-ben bomba is robbant a házában. Kilencvenhat éves korában, Bécsben halt meg, az izraeli Herzliya városában helyezték örök nyugalomra.
Számos könyvet publikált életéről, tevékenységéről, visszaemlékezéseit Az igazság malmai címmel 1989-ben írta meg. Életéről 1989-ben film készült A gyilkosok köztünk vannak címmel, Brian Gibson rendezésében. Önéletrajzában mintegy erkölcsi-szellemi végrendeletként azt mondja el Wiesenthal, milyen magatartást ajánl az antiszemitizmus s a hozzá hasonlóan szélsőséges és barbár indulatok ellen: „gyökerestül kell kitépni az erőszak legkisebb hajtását is, mert a gyom burjánzik, és akár néhány napon belül is ellephet mindent.”
Magyarországon a Holocaust Dokumentációs Központ és Emlékgyűjtemény Közalapítvány 2008 óta ítéli oda a Wiesenthal-díjat a magyarországi holokauszt emlékének megőrzéséért végzett önkéntes, civil tevékenységért.
