„Talán nem is tudjátok igazában, hogy mit tesz az, szeretni; nem csodálnám, ha így állna a dolog.” Szent Teréz (Avilai Nagy Szent Teréz) spanyol szerzetes nővér, a sarutlan karmelita rend alapítója, egyháztanító, aki után számos kiváló vers, bibliai kommentár és levél maradt 500 éve, 1515. március 28-án született.
Teresa Sanchez de Cepeda y Ahumada 1515. március 28-án született egy avilai nemesi családban. Céltudatossága hamar kiemelte kortársai közül, a kedves, szellemes és vidám lány sok könyvet olvasott. Húszévesen hátat fordított a világi életnek, és atyja akaratával dacolva belépett a karmeliták avilai kolostorába. 1554-től két éven át misztikus élményeket élt át, ahogy mondani szokás: eljegyezte magát Krisztussal.
Feladatát olyan komolyan vette, hogy a megerőltetéstől egy év múlva testileg is, lelkileg is összeomlott. Csak Don Alonsónak, a kolostor gyóntatójának gondoskodása és sejtelme akadályozta meg, hogy Terézt elevenen el ne temessék.
„Talán nem is tudjátok igazában, hogy mit tesz az, szeretni; nem csodálnám, ha így állna a dolog. Az az egy bizonyos, hogy nem a szellemi örömökön fordul meg a szeretet nagysága, hanem azon a szilárd elhatározáson, hogy mindent, amit teszünk, Isten kedvéért tesszük s óvatosan kerülünk mindent, ami Őt megbánthatná. (…) Ezek a szeretet jelei.”
Élete során az evangéliumi szegénység és szigorúság szellemében a karmelita rend megújításán fáradozott. Lehúzta saruját, nevet változtatott: ettől fogva Jézusról nevezett Teréz volt a neve. IV. Pius pápa engedélyével, de anyagi támogatása nélkül belefogott az első sarutlan (reformált) karmelita kolostor építésébe, amely 1562-ben nyílt meg.
Egymás után alakultak kolostorai, követőinek száma egyre nőtt, emiatt a karmeliták sarus ágának vezetése támadást indított ellene. A rend két irányzata évekig küzdött egymással, végül a spanyol király közbenjárására egy pápai dekrétum a sarutlan karmelitákat önálló renddé tette. Ezután sorra jöttek létre a Teréz által alapított, jogilag független női és férfi kolostorok, amelyekhez sokan csatlakoztak.
Teréz utazásainak, tárgyalásainak köszönhetően az új szerzetesi közösség sikeresen fejlődött, kolostorai építését maga irányította. A sok munka megviselte egyébként is gyenge egészségét, 67 évesen, 1582. október 4-én Alba de Torresban meghalt.
Önéletrajzából nemcsak a testi, hanem a lelki történésekről is képet lehet alkotni. A tökéletesség útja című műve a szerzetes nővérek számára bevezetés az aszketizmus világába. Legjelentősebb munkája, A belső várkastély misztikus élményeinek összefoglalása, a lélek Szentháromsághoz vezető útját írja le. Számos kiváló vers, bibliai kommentár, levél is maradt utána.
Terézt 1614-ben V. Pál pápa avatta boldoggá, nyolc évvel később, 1622-ben XV. Gergely pápa emelte az egyház szentjeinek sorába. 1970-ben VI. Pál pápa egyháztanítónak nyilvánította, e megtiszteltetésben rajta kívül csak Sziénai Szent Katalin és Lisieux-i Szent Teréz részesült a szent életű nők közül. Szent Teréz a spanyol katolikus írók, a spanyol hadsereg és hadbiztosság, valamint a fejfájástól szenvedők védőszentje. Ünnepe október 15
