„mert látva, hol vagyok, s mennyit haladtam / a szűk ösvényen, míg nyomodba léptem, / ha visszafordulok megfutni készen, / alélok, fölmérvén, mit hátrahagytam;” Ezen a héten a spanyol irodalom első jelentős költőjének gyönyörű versét ajánljuk.
A kalandokban bővelkedő életet élő Garcilaso de la Vega neve egyet jelent az újkori spanyol költészet születésével. Az itáliai formák és a spanyol nyelv találkozásából olyan lírai hang született, amely a világirodalmat is gazdagította.
Garcilaso de la Vega a reneszánsz kor egyik legnagyobb mestere volt, aki az olasz versformákat tökéletes érzékkel ültette át spanyol nyelvre. Az ő művészetének köszönhetően váltak az addig ismeretlen versmértékek – a szonett, a tercina és a hendekaszillabusz – a spanyol líra természetes részévé. Munkássága nem csupán formai újítást jelentett: verseiben a gondolat és az érzelem egyensúlya újfajta költői érzékenységet teremtett. Garcilaso a romantikus szerelem melankolikus vágyát és csalódásait énekelte meg, a pásztori költészet eszményített világába helyezve a fájdalmat és a szépséget.
Költészetét folyamatosan finomította, csiszolta, keresve a tökéletesség hangját. Művészi igényességével messze kortársai fölé emelkedett, és maradandó hatást gyakorolt a spanyol irodalom fejlődésére.
Garcilaso de la Vega életműve ma is arról tanúskodik, hogy a forma és az érzés találkozása a költészet legnemesebb ereje.
Garcilaso de la Vega, spanyol költő, a spanyol reneszánsz líra fő képviselője 1491/1503 körül Toledóban született és 1536. október 14-én Nizzában halt meg.
GARCILASO DE LA VEGA: KÖNNYEK VIZÉBEN FÜRDÖM
Könnyek vizében fürdöm szakadatlan,
sóhajom egyre rést hasít a légben,
s kivált az fáj, megsúgni sem merészlem,
hogy miattad vagyok ily állapotban;
mert látva, hol vagyok, s mennyit haladtam
a szűk ösvényen, míg nyomodba léptem,
ha visszafordulok megfutni készen,
alélok, fölmérvén, mit hátrahagytam;
ha meredek csúcs felé igyekszem,
lépten-nyomon siralmas példaképek
intenek, kik lezuhantak korábban.
Ráadásul végképp kihunyt szivemben
a remény lángja, mellyel feledésed
világtalan vidékeit bejártam.
