Az 1848-49-es polgári forradalom és szabadságharc kezdete, amelynek célja a Habsburg-uralom megszüntetése, a függetlenség és az alkotmányos berendezkedés kivívása volt.
PETŐFI SÁNDOR: SZABADSÁGHOZ
(részlet)
Talpra magyar, hí a haza!
Itt az idő, most vagy soha!
Rabok legyünk vagy szabadok?
Ez a kérdés, válasszatok! –
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk
A későbbi korok számára az ellenállás egyik szimbóluma lett március 15. A hatalom rettegett e naptól. Amikor az ország függetlensége veszélybe került vagy elveszett, e nap szellemisége, jelentéstartalma felerősödött. 1942-ben a Történelmi Emlékbizottság munkásokat, munkásfiatalokat mozgósított, és a Petőfi-szobornál szervezett tüntetést. 1956. október 23. békés tüntetése a ’48-at jelképező Petőfi-szobornál kezdődött. A Kádár-korszakban, bár megünnepelték, nem volt munkaszüneti nap, „piros betűs” ünnep. A rendszerváltásig március 15. napja és helyszínei egyet jelentettek a szabadsággal és a függetlenséggel.
A párizsi megmozdulások hírének ismeretében, 1848. március 3-án olvasta fel Kossuth az alsótáblán felirati javaslatát. Beszédét e szavakkal zárta: „Ha mi ez országgyűlésről szétoszlanánk anélkül, hogy megvinnénk a népnek, mit e törvényhozástól annyi joggal és méltán vár, ki merné magára vállalni a felelősséget azért, ami következik?” Március 15-én a már a felső- és alsóház közös egyetértésében elfogadott javaslatot vitte Bécsbe a magyar küldöttség. Arra szólították fel az uralkodót, hogy az alkotmányosság szellemében szentesítse a közteherviselést, a népképviseletet és nevezzen ki független kormányt. „Elhatároztuk, hogy a közös teherviselés alapján a nép közterheiben, melyekkel a megyei közigazgatást eddig egyedül fedezi, osztozni fogunk, s az ország új szükséginek pótlásáról is hasonló alapon gondoskodunk.”
Azonban 1848. március 15-én az európai városok sorában Pest-Budán is kitört és győzött a forradalom a nemzeti és az egyetemes emberi szabadság, a polgári átalakulás jelszavaival. A pesti Ellenzéki Kör, a fiatal értelmiségiek radikális csoportja már 1848. március 5-én bekapcsolódott a pozsonyi rendi országgyűlés politikai küzdelmeibe, és aláírásgyűjtő mozgalmat indított Kossuth Lajos március 3-i felirati javaslatának támogatására. (Ez többek között a közteherviselés, a politikai jogegyenlőség, a népképviselet és a független kormány megteremtését követelte.)
Március 19-re népgyűlést akartak egybehívni Rákos mezejére, hogy ismertessék a javaslat alapköveteléseit forradalmi jelszavakká tömörítő és egyben radikalizáló Tizenkét pontjukat, amelyeket Irinyi József ügyvéd, a Pest Hírlap munkatársa öntött formába. Amikor azonban március 14-én este az előző napi bécsi forradalom híre megérkezett Pestre, a Pilvax kávéházban összegyűlt ifjak önálló cselekvésre szánták el magukat.
Március 15-én reggel Petőfi Sándor, Vasvári Pál, Jókai Mór és Bulyovszky Gyula megváltoztatta a diétához intézett Tizenkét pont bevezetését, és a politikai fellépésüket indokoló kiáltványt fogalmaztak meg. A pontok szövegét a politikai röplap műfajához igazították, két addigi pontot összevontak, és a szövegbe bekerült a politikai foglyok szabadon bocsátásának követelése. Ezt a kiáltványt olvasták fel a Pilvax kávéházban gyülekező ifjaknak, majd Petőfi elszavalta két nappal korábban írott, a március 19-i reformlakomára szánt költeményét, a Nemzeti dalt.
Petőfi és mintegy tíz társa ezt követően a szemerkélő esőben elindult a Pilvaxból az egyetemre. Előbb az orvoskar hallgatóihoz, majd velük a politechnikum diákjaihoz, azután pedig együttesen a jogászokhoz vonultak. Minden helyszínen elhangzott a kiáltvány és a Tizenkét pont, Petőfi pedig elszavalta költeményét. A jogászok és az utca népének csatlakozásával mintegy kétezresre duzzadt, egyre lelkesebb tömeg Petőfi vezetésével átvonult a közeli Landerer és Heckenast nyomdához, a Hatvani (ma Kossuth Lajos) utca és a Szép utca sarkára. Az ifjúság vezetői a nép nevében lefoglalták a gépeket, és cenzúrázatlanul nyomtatták ki a Nemzeti dalt és a Tizenkét pont.
Vasvári Pál: Irányeszmék
(részlet)
Quel charmant garçon
Szigethy Gábor előszava
Landerer nyomdájában a sajtószabadság ünnepe a Nemzeti dal és a Tizenkét pont. Petőfi elfelejtette magához venni költeménye kéziratát, reggel nem gondolt arra: lehetséges lesz kinyomtatni forradalmas lobogású szózatát. Tintát, papírt kér, emlékezetből írja le a verssorokat. Vasvári kezében ollóval várja egy-egy versszak elkészültét, felszabdalja a papírt, hadd dolgozzanak a szedők, s míg nyomják az első példányokat, lelkesíti a nyomda előtt egybegyűlt várakozókat.
Kevéssel dél előtt Irinyi József személyesen osztotta szét a két röplapot, a szabad sajtó első példányait. (A Tizenkét pont szövegén később kisebb változtatásokat hajtottak végre, az utolsó pontot például így egészítették ki: „Unió Erdéllyel.”)
A siker bátorságot öntött a kezdeményezőkbe, akik délután háromkor a Nemzeti Múzeumnál nagygyűlést tartottak, majd az időközben tízezresre duzzadt tömeg a Pest városi tanácshoz vonult, s rábírta a tanács tagjait, hogy csatlakozzanak követeléseikhez. Forradalmi választmány alakult, majd a nép elindult Budára, a Helytartótanácshoz, ahol az óriási tömeg kíséretében érkezett választmányi vezetők, Nyári Pál, Pest megye alispánja, Rottenbiller Lipót, Pest város alpolgármestere és Klauzál Gábor, Csongrád vármegye követe előadták követeléseiket. A sokaságtól megfélemlített Helytartótanács elfogadta a Tizenkét pontot, azonnal eltörölte a cenzúrát, és szabadon bocsátotta börtönéből a sajtóvétség és izgatás vádjával 1847-ben elítélt Táncsics Mihályt, akit a tömeg diadalmenetben vitt Pestre. Este a Nemzeti Színházban a Bánk bán díszelőadásával ünnepelték a forradalom győzelmét.
Jókai Mór: A kőszívű ember fiai
(részlet)
Hisz a föld közeledik a naphoz.
Minden ember kibeszéli, amit szívén hordoz. A legféltettebb titkokat. Aki gyűlölte a nagyoknagyjait, kikiabálja azt az utcán; s aki szeretett valakit titokban, megcsókolja szeretőjét az utcán.
S a föld még mindig közeledett a naphoz.
Március tizenötödike volt. Az alkotmány kihirdetésének napja. A sajtószabadság napja.
Száz új hírlap keletkezik egyszerre; fennhangzó nevű, büszke jelszavú hírlapok, miknek neveit a reményteljes fiatalság, az utcai gyerkőcök árulva hirdetik a vásáros népnek. Millió röpív száll kézrül kézre, csoportoktul olvasva az utcaszögleteken.
Ugyanezen a napon Pozsonyban az országgyűlés alsótáblája határozatban jelentette ki, hogy Kossuth Lajos március 3-i felirati javaslatába beleérti az állami kárpótlás melletti jobbágyfelszabadítás és a teljes közadózás megvalósítását. Az országgyűlési küldöttség a főrendek által is elfogadott felirattal Bécsbe utazott a királyhoz.
Március 15-e 1989-ben volt először munkaszüneti nap, 1990 óta hivatalos nemzeti ünnep, egyben a magyar sajtó napja, annak emlékére, hogy 1848-ban ezen a napon nyomtatták ki a magyar sajtó első szabad termékeit.
