Egyre rosszabb állapotban van a világ harmadik legkedveltebb turistacélpontja, a kínai Nagy Fal.
Nem fordítanak elég pénzt és energiát fenntartására, így egyre rosszabb állapotban van a világörökség részének számító kínai Nagy Fal – hívta fel az építmény megőrzéséért felelős társaság vezetője a figyelmet a sürgős megoldást igénylő problémára.
A kínai nagy falat eredetileg az i.e. 475-206 közötti időszakban építették az északi nomád törzsek megállítására. Az évszázadok során megközelítően 9000 kilométer hosszúságúra nyúlt kanyargó, bástyákkal tűzdelt építmény lényegében a későbbi dinasztiák folytatódó hozzájárulásának az eredménye.
A ma viszonylag épségben látható és turisták által látogatott nagy fal a Ming-dinasztia idején épült. Liaoning tartományból indul és a Gobi sivatag homokjában vész el. Hossza 7 ezer 300 kilométer. Néhány ével ezelőtt fából készült, düledező, romos falszakaszt azonosítottak a régészek az észak-keleti Liaoningban. Az akkori felfedezéssel azt a tévhitet oszlatták el a szakemberek, hogy a nagy fal építéséhez alapvetően követ vagy téglát használtak.
Azonban a kelet-ázsiai ország egyik jelképének is számító nagy fal Ming-dinasztiából származó (1368-1644) része háromnegyedének megőrzéséről nem gondoskodnak megfelelően, a 8 ezer 850 kilométeres építménynek mindössze tíz százaléka van jónak nevezhető állapotban – idézi a Hszinhua hírügynökség Vu Kuo-csiangot, a kínai nagy fal társaság főtitkárát, aki egy hétvégi szakmai szemináriumon szólalt fel.
A társaság a fal világörökség listájára való felvétele, 1987 óta kíséri figyelemmel az építmény állapotát, megőrzését, kutatja javításának lehetőségeit.
A fal fenntartására nem fordítanak elég pénzt, emellett a felelőtlen ipari fejlesztés, a helyi lakosság okozta károk és az illegális bányászat okozzák a legnagyobb gondokat – állítja a társaság. Az időjárás viszontagságai és a természeti katasztrófák – földrengések, áradások – jelentősen hozzájárulnak a fal pusztulásához, de a legtöbb kárt az emberi tevékenység okozza – fogalmazott Vu.
A szakember szerint a helyi építkezési projekteknél nem veszik figyelembe a fal fenntartásának fontosságát, a lakosok büntetlenül hordják el a fal köveit és a földet saját házaik építkezéseihez. A probléma a fal szegényebb tartományokban húzódó részein a középső tartományokhoz képest is súlyosabb, itt a felügyelet szinte teljes hiánya jellemző.
A fal megőrzéséhez egy központi pénzügyi alap létrehozására lenne szükség. A világörökségi helyszín védelméről 2006-ban már elfogadtak Kínában egy szabályozást, miszerint a fenntartás költségeit már a tervezésénél bele kell foglalni a tartományi költségvetésekbe, ám a rendszer azóta sem működik. A központi költségvetés évente fordít ugyan egy-egy nagyobb összeget a fal javítási munkálataira, az viszont csak a legégetőbb gondokon segít. A becslések szerint a falnak mára körülbelül 40 százaléka tűnt el.
A kínai nagy fal 1987 óta szerepel az UNESCO világörökségi listáján, s a központi kormány az előző, 2006 és 2010 közötti ötéves tervben 500 millió jüant (17,8 milliárd forint) különített el a megóvására.
