Párizsban 135 éve, 1887. január 26-án kezdték el és 1889. március 31-ére fejezték be az Eiffel-torony építését. A karcsú építmény sokáig berzenkedést váltott ki sokakból, mára azonban a francia főváros jelképe és a világ egyik legismertebb építménye lett.
A monumentális építmény a francia forradalom centenáriumának tiszteletére rendezett 1889. évi párizsi világkiállítás szenzációja volt, a nagyközönség előtt 1889. május 15-én nyitották meg. Az Eiffel-tornyot eleinte nem kísérte egyértelmű elismerés, a később a város jelképévé vált vasalkotmánytól nem voltak elragadtatva a helybeliek sem, a sajtó is inkább elborzadva beszélt a párizsi horizontot uraló „szörnyszülöttről”.
Az Eiffel-torony nevét a tervezőcég tulajdonosáról, Gustave Eiffel mérnökről kapta. Az építmény magassága az adótoronnyal együtt 324 méter, a harmadik kilátószintről 276 méter magasan lehet letekinteni a városra. Eredetileg a barcelonai világkiállításra szánták, csak B-tervként került a képbe Párizs.
Mivel Eiffel megelőlegezte a 8,5 millió aranyfrankra becsült költségek 80%-át, cserébe húsz évre megkapta a torony hasznosítási jogát, amely utána Párizs városához került. A torony építése ellen hevesen tiltakozott többek közt az Ifj. Alexandre Dumas és Guy de Maupassant is.
A méreteiben, magasságában sokáig kontinentális csúcstartónak számító torony más téren is vonzotta a csúcsokat: a történelem egyik legnagyobb és legarcátlanabb csalása is hozzá kötődik.
Az ideiglenesnek szánt, „Öreg Hölgy”-nek is nevezett tornyot a múlt század elején már többször le akarták bontani. Nem csoda, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia szülötte, a Victor Lustigként is ismert csaló 1925-ben ócskavasként többször eladta helyi fémkereskedőknek.
Nagy szerencséjére csak a második üzleténél bukott le, első alkalommal a becsapott kereskedő szégyenében még nem fordult a hatósághoz. Hasonlóan járt az Eiffel-iroda által tervezett másik vasszerkezet is, a budapesti Nyugati pályaudvar tetőszerkezetét az évezred végén adta el egy magyar szélhámos német ócskavas-kereskedőnek.
