A népesség öregedése gyorsíthatja a robotizációt, de a gépek terjedése önmagában nem garantál tartós gazdasági növekedést.
Az elöregedő társadalmakban a munkaerő fogyása arra ösztönözheti a vállalatokat, hogy egyre több feladatot bízzanak robotokra. Az automatizáció azonban nem minden gazdaságban fejti ki ugyanazt a hatást, és hosszú távon a munkaerőhiányt sem képes korlátlanul ellensúlyozni.
A Budapesti Corvinus Egyetem kutatói öt OECD-ország példáján modellezték, hogyan alakítja egymást a demográfiai változás, a technológiai fejlődés és a gazdasági teljesítmény.
Kuncz Izabella, Németh Petra és Szabó-Bakos Eszter Dél-Korea, Ausztrália, Olaszország, Magyarország és Törökország gazdaságát vizsgálta szimulációs módszerrel. Az eredmények szerint a népesség öregedése rövid távon mind az öt országban növelheti a robotok iránti keresletet: a szűkülő munkaerő-kínálat miatt a vállalatok egyre inkább automatizált megoldásokkal próbálják fenntartani a termelést. A robotizáció ütemét azonban nem pusztán a társadalom korösszetétele határozza meg.
A korábbi kutatások egyik magyarázata szerint az öregedő társadalmakban növekvő megtakarítási hajlandóság mérsékelheti a kamatlábakat, ami a robotok használatának költségeire is hatással lehet, így ösztönözve a beruházásokat. A Corvinus kutatói ugyanakkor arra jutottak, hogy a robotizáció mértékét erősebben befolyásolja a magasan képzett munkavállalók aránya, valamint az, hogy az adott gazdaság termelése milyen technológiai szerkezetre épül. Azokban az országokban, ahol a technológia elsősorban a magas képzettségű munkaerő munkáját egészíti ki, gyorsabb és nagyobb mértékű lehet a robotállomány bővülése.
A több robot azonban még nem jelent automatikusan magasabb egy főre jutó bruttó hazai terméket (GDP). A folyamatnak demográfiai korlátai is vannak: ha csökken a magas jövedelmű, megtakarításokra képes aktív népesség, idővel a robotberuházások finanszírozásához rendelkezésre álló források is szűkülhetnek. A robotállomány növekedése tehát jelentős lehet, de nem tarthat a végtelenségig.
A gazdasági hatások országonként is eltérhetnek. A kutatók szerint Magyarországon és Törökországban átmenetileg emelkedhet az egy főre jutó GDP, részben azért, mert a termelés nagyobb arányban támaszkodik olyan, alacsonyabb képzettséget igénylő munkára, amelyet a robotok könnyebben helyettesíthetnek. Dél-Koreában, Ausztráliában és Olaszországban ezzel szemben a modell a robotizáció mellett is az egy főre jutó GDP csökkenését vetíti előre.
Az automatizáció a tőke és a munkajövedelmek megoszlását is átalakíthatja. A robotok sok esetben nem újabb termelőeszközöket adnak a meglévőkhöz, hanem a hagyományos tőke egy részét váltják fel, ezért a robotállomány növekedése nem feltétlenül jár együtt a teljes tőkeállomány bővülésével. Eközben a magasan képzett munkavállalók relatív bérjövedelme csökkenhet, ami szűkítheti a magasabb és alacsonyabb képzettségű dolgozók közötti bérkülönbséget. A jövedelmek egyre nagyobb hányada származhat a tőkéből és az automatizált termelésből.
A robotizáció tehát enyhítheti a munkaerőhiány következményeit, de önmagában nem oldja meg az öregedő társadalmak gazdasági kihívásait. Hogy a technológiai beruházások milyen eredményt hoznak, az a munkaerő képzettségétől, a termelés szerkezetétől és a finanszírozási lehetőségektől is függ.
A Nemzetközi Robotikai Szövetség adatai szerint Dél-Korea a világ egyik leginkább automatizált gazdasága: 2023-ban mintegy ezer ipari robot jutott tízezer feldolgozóipari munkavállalóra. A közlemény becslése szerint Magyarországon ez az érték ennek körülbelül a tizede. A különbség jól érzékelteti, hogy az automatizáció kiinduló feltételei országonként jelentősen eltérnek – ahogyan a gazdasági és társadalmi következményei is.
A tanulmány a Technology in Society folyóirat 2026. szeptemberi kötetében jelent meg.
