Turulmadarak, egy eltűnt ezüstszegecs és egy különös mérnöki trükk: Budapest egyik legszebb Duna-hídja több mint egy évszázada őrzi a főváros történetének izgalmas fejezeteit.
1896. október 4-én avatták fel Budapesten a Ferenc Józsefről elnevezett dunai átkelőt, a mai Szabadság hidat.
1. Királyi névvel született
A Szabadság hidat 1896. október 4-én, a millenniumi ünnepségek idején avatták fel, mégpedig Ferenc József császár és király jelenlétében. Az uralkodóról elnevezett Ferenc József híd építését az 1893-as törvény rendelte el, az Erzsébet híddal együtt. A két új átkelőre azért volt szükség, mert a gyorsan fejlődő főváros forgalma egyre nagyobb terhet rótt a meglévő hidakra.
A híd tervezésére nemzetközi pályázatot írtak ki, a megvalósítás alapjául végül Feketeházy János mérnök terve szolgált. A díszes kapuzatok kialakítása Nagy Virgil építész munkáját dicséri. Az új átkelő a Fővám teret kapcsolta össze a Gellért-hegy lábánál fekvő budai hídfővel.
2. Ferenc József maga helyezte el az utolsó szegecset
A hídavatás nem csupán ünnepélyes névadás volt: az uralkodó jelképesen maga is részt vett a munka befejezésében. Ferenc József az átadási ceremónián elhelyezte a szerkezet utolsó, híressé vált ezüstszegecsét. A mozzanat az uralkodói jelenlét mellett a magyar mérnöki tudás és ipar teljesítményét is hangsúlyozta.
A szegecs története azonban nem ért véget az ünnepséggel. Bár üveg alatt őrizték, az 1960-as években végzett felülvizsgálatkor kiderült, hogy eltűnt. Alumíniumból készült pótlással helyettesítették, ám annak is nyoma veszett. A következő pótszegecset ezért már rejtettebb helyen helyezték el.
3. Budapest legrövidebb Duna-hídja
A Szabadság híd nagyjából 334 méter hosszú, így Budapest legrövidebb Duna-hídja. Karcsú szerkezete, rácsos acélváza és díszes kapuzatai mégis különleges helyet biztosítanak számára a főváros látképében.
A híd műszaki megoldása építésekor korszerűnek számított: úgynevezett Gerber-tartós, konzolos szerkezetet alkalmaztak. A megoldás lényege, hogy a híd egyes tartóelemei egymáshoz kapcsolódva osztják el a terhelést. Különös ellentmondás, hogy a híd első pillantásra függőhídnak tűnhet, valójában azonban nem az. Az építészek ezért olykor „nem őszinte szerkezetként” emlegetik.
4. A turulmadarak és a magyar címer őrzik a kapukat
A híd legismertebb díszei a pillérek fölötti kapuzatok csúcsán ülő turulmadarak. A történelmi magyar címer szintén a kapuzatok része, így az acélszerkezet mérnöki eleganciája nemzeti jelképekkel egészül ki. A díszítőelemek Nagy Virgil tervei alapján készültek, és azóta is a híd karakterének meghatározó részei.
A Szabadság híd nemcsak közlekedési útvonal, hanem a budapesti Duna-part látképének fontos eleme is. A Duna-parttal együtt 1987-ben felkerült a világörökségi helyszínek közé.
5. Eredetileg zöld volt, de egy időre megszürkült
A híd eredeti színe zöld volt, a második világháború után azonban szürkére festették, mert a helyreállítás idején nem állt rendelkezésre más színű festék. Az 1985–1986-os felújítás során visszakapta eredeti árnyalatát, a kapuzatok címereit pedig ismét elhelyezték a helyükön.
A színváltozás jól érzékelteti, hogy a műemlékek megjelenése sem mindig állandó: a történelmi körülmények, az anyagok állapota és a felújítás lehetőségei egyaránt alakíthatják azt, amit ma eredetinek gondolunk.
6. A háborúban felrobbantották, mégis hamar újjáépült
A visszavonuló német csapatok 1945. január 16-án felrobbantották a hidat. A középső szerkezeti rész a Dunába zuhant, de a pillérek egy része épen maradt. Az újjáépítés során más hidak roncsainak acélelemeit is felhasználták.
A helyreállítás 1946 augusztusára fejeződött be, és augusztus 20-án ismét átadták a forgalomnak. A háború után az állandó budapesti hidak közül elsőként nyílt meg újra. Ekkor kapta mai nevét is: a korábbi uralkodói elnevezést a szabadságra utaló név váltotta fel.
7. Egykor hídvámot is kellett fizetni
Ma természetes, hogy gyalog, villamossal vagy autóval átkelhetünk a Szabadság hídon, a 19. század végén azonban a dunai átkelésért fizetni kellett. A budapesti hidakon – köztük a Ferenc József hídon – hídvámot szedtek. A díjfizetés a gyakorlatban 1918 végéig, rendeletileg pedig 1920 decemberéig maradt érvényben.
A hídfőknél eredetileg négy vámszedőház állt; közülük a pesti oldalon kettő ma is fennmaradt. A híd tehát nemcsak a közlekedés és a városkép történetének, hanem a fővárosi mindennapok és a közteherviselés múltjának is emléke.
A Szabadság híd 130 év alatt uralkodói ünnepséget, háborús pusztítást és újjáépítést is megélt. Ma már nemcsak a Duna két partját köti össze, hanem a millenniumi Budapest mérnöki teljesítményét és a főváros változó történetét is felidézi.
