Egy csodálatos mérnöki bravúr és városfejlesztési lázadás története bújik meg a ma is zümmögő sínek mögött. 1896. május 2-án, a millenniumi ünnepségek kellős közepén, adták át a kontinentális Európa első földalatti vasútvonalát.
Budapest nemcsak a világ kiállításával kapcsolatban került a térképre, hanem egy forradalmi közlekedési projektjével is, amely akkor a világon mindössze a második volt a londoni után.
130 éves sztori a mélyben
A grandiózus ünnepségek nemcsak felvonulásokról és díszkivilágításról szóltak, hanem maradandó városi értékek létrehozásáról is. A kisföldalatti éppen ezek egyike volt, amely az akkori Gizella tér (ma Vörösmarty tér) és a Városliget között biztosította a látogatók zökkenőmentes közlekedését a millenniumi kiállítás helyszínére.
A sínek, amik nem kerülhettek a felszínre
Az elképzelést a német Siemens és Halske cég vázolta fel, és tőle kapta meg a kivitelezés feladatát is. Az építkezés gyorsan indult: 1894 augusztusában kaptak engedélyt, és mindössze két év állt rendelkezésre a 1896. április 1-jei határidőig. A költségvetés 3,6 millió koronát tett ki.
Érdekes módon a vonat éppen azért került a föld alá, mert a városvezetés nem kívánta „elcsúfítani” a frissen elkészült, reprezentatív Andrássy utat sínekkel és villamosokkal. Innen ered az a paradoxon, hogy a legmodernebb közlekedési eszköz a város legszebb útja alatt talált helyet.
Két irányból ásva, vízzel küzdve
Az idő szorítása miatt az alagutat két végpontról egyszerre kezdték fúrni. Az építkezésen ezernél is többen dolgoztak, gyakran vasárnaponként is. A munkát azonban számos akadály nehezítette. A kor legkorszerűbb technikáját, a kéregvasút-módszert alkalmazták nyitott munkagödrökkel.
A főmérnök, Vojtek Ödön naplója részletesen rögzítette a váratlan nehézségeket, például a Bajza utcától a Városligetig feltörő agresszív talajvizet. A víz ellen szádfalakkal és speciális víznyelő kutakkal védekeztek. Az alagút végül 6 méter széles és 2,65 méter magas lett, hogy a nagykörúti csatorna fölött elférjen. A súly- és zajcsökkentés érdekében az Andrássy út fakocka burkolatot kapott.
Technikai újdonságok és császári útikíséret
A millenniumi földalatti volt a világon az első villamos motorkocsis üzemű metróvonal. A 3,689 kilométeres pályából 3,225 km haladt alagútban. A megengedett 40 km/órás sebesség mellett a menetidő alig múlt tíz percet. A húsz, bal oldalon közlekedő kocsijához a tízkrajcáros jegyet automatából lehetett vásárolni.
Az ünnepélyes átadás után, május 8-án I. Ferenc József császár is végigutazott a vonalon egy speciálisan készült királyi díszkocsin. Annyira el volt ragadtatva, hogy hozzájárult ahhoz, hogy a vasút az ő nevét viselje. A „Ferenc József Földalatti Vasút” név egészen 1918-ig maradt meg.
Az út a világörökségig
A vasút folyamatosan fejlődött és változott. Az éves utasszám 1917-re elérte a 11 milliót. Az 1972-73-as nagy rekonstrukció alkalmával az útvonalat a Mexikói útig hosszabbították, és a teljes vonalat a felszín alá helyezték. Ekkor tértek át a jobb oldali közlekedésre, és a régi kocsikat modern Ganz-szerelvények váltották fel.
A csaknem százéves történelemmel rendelkező vonatot 1995-ben alaposan felújították, megerősítették a szerkezetét, az állomásokat pedig korhűen, az eredeti Zsolnay-csempékkel újították fel. A történelem és a modernitás találkozása mára teljessé vált: a millenniumi földalatti 2002 óta, az Andrássy úttal együtt, az UNESCO világörökség része.
