„Az 1896. évben Magyarországon szakadatlan láncolatban folytak az ünnepségek, díszfelvonulások, avatások, megnyitások és kongresszusok.” 120 éve, 1896. június 8-án volt a millenniumi ünnepségek csúcspontja Budapesten.
„Hazánkat nem sors szeszélye:
Hős ereje, bölcs eszélye
Tartotta meg ezer évig,
Tartsa is meg örökkétig!”
(Gyulai Pál)
Az Akadémia szakvéleménye a honfoglalást 888-900 közé tette, az ünnepségek időpontjáról a kormány döntött. Az 1892. évi III. törvénycikk 1895-re írta elő budapesti országos nemzeti kiállítás megrendezését, de csakhamar kiderült, hogy a tervezett munkákat nem lehet addig befejezni, ezért egy évvel elhalasztották a honfoglalás évfordulójának megünneplését. A millenniumi készülődés (a kontinens első – kéregvasútként megépített – földalatti vasútja, a villamosközlekedés kiépítése), a centrum felé irányuló erősödő migráció és különféle más hatások felhalmozódása gyorsította tovább Budapest kiépülését.
1896. április 21-én a magyar Országgyűlés a honfoglalás 1000. évfordulója alkalmából törvénybe iktatta ezt a sorsfordító történelmi eseményt. A millenniumi törvény felsorolta „a honalapítás ezredik évfordulójának megörökítésére alkotandó műveket”: emlékművet a budapesti Andrássy út végén; emlékművet vagy emlékoszlopot az ország hét pontján (a munkácsi várhegyen, a nyitrai Zoborhegyen, a dévényi Várhegyen, Pannonhalmán, a Zimonyi Várhegyen, Pusztaszeren és a brassói Cenk-hegyen); a Mátyás-templom melletti Szent István-szobrot; a Szépművészeti Múzeum épületét és 400 népiskolát – minderre 5,2 millió forintot adott a költségvetés. A megadott határidőre a vidéki emlékművek csaknem mindegyike elkészült, a központi emlékmű építése azonban csak az év végén kezdődött, és csaknem 30 évig tartott.
Az emlékmű 85 méter széles és 25 méter mély, félkör alakú oszlopcsarnokát és a középpontjában álló obeliszk zárókövét 1901. október 24-én helyezték el. Az emlékmű szobrai lassan készültek, az obeliszk tetejére tervezett arkangyal szobra viszont már a századfordulóra elkészült, Zala György nagydíjat nyert vele az 1900. évi párizsi világkiállításon. Az emlékművet végül 1929. május 26-án, a Hősök napján avatták fel.
I. Ferenc József és Erzsébet királyné 1896. május 2-án nyitotta meg a városligeti kiállítást, amelyet november 3-ig 5,8 millióan néztek meg. A történeti tárlat a pesti Vajdahunyad várban ezer évet tekintett át, a Városligeti kiállítás a jelent mutatta be. A király tizenhárom látogatása emelte az ünnep fényét, ezek során egyebek közt egy ezüst díszszegecset helyezett el a nevét viselő (ma: Szabadság) hídon, s megelégedve nyugtázta az új palotát a Várhegyen. Május 3-án avatták fel a Millenniumi Földalatti Vasutat is, a ma is működő közlekedési eszköz a kontinens első földalatti vasútja volt.
A magyarországi millenniumi ünnepségek csúcspontját 1896. június 8-án tartották Budapesten. Ferenc József koronázásának 29. évfordulóján az ország 89 törvényhatósága és az Országgyűlés lovas bandériumai a Vérmezőről a Várba, majd az épülő Országházhoz vonultak, ahol a már kész Kupolateremben a főrendiház és a képviselőház tagjai együttes ünnepi országgyűlést tartottak. Itt Gyulai Pál, kora legnagyobb kritikusa felolvasta „a honalapítás évezredes emlékét” megörökítő két törvény szövegét. Ezt követően a képviselők a koronát visszakísérve a királyi várba mentek, ahol a Citadella és a dunai monitorok ágyúinak díszsortüze mellett hódolatukat fejezték ki az uralkodó előtt.
A millennium – az ezredéves öntudatra ébredés időszaka – a nemzetközi és hazai látogatottságból eredő sikerélmény után ezt az összhangot azonban hamarosan megrontotta, s a századelőre már kialakultak azok a belső feszültségek, amelyek Trianonhoz vezettek. Az ebben a légkörben felerősödő ideológiai – részben generációs, nagyobbrészt társadalmi – ellentétek és etnikai feszültségek az építészetben is különböző magatartásformát és szemléletet eredményeztek.
A millecentenárium tiszteletére 1996-ban felújították a hét vezér szoboregyüttesét. 2001. augusztus 20-án ünnepélyes keretek között újraavatták a megújult Hősök terét és az emlékmű megszépült szobrait, a teret az Országgyűlés 2011-ben nemzeti emlékhellyé nyilvánította.
