1896. október 4-én Ferenc József személyes jelenlétében, ünnepélyes keretek között adták át Budapest negyedik folyami hídját, a Ferenc József hidat, azaz a Szabadság hidat. Budapest legrövidebb Duna-hídját 1987-ben – a Duna-part részeként – világörökségnek nyilvánították.
1896. október 4-én avatták fel Budapesten a Ferenc Józsefről elnevezett dunai átkelőt, a mai Szabadság hidat.
A budapesti hidakon, így a Ferenc József hídon is a gyakorlatban 1918. december 1-jéig, rendeletileg pedig 1920. december 12-ig szedtek hídvámot, vagyis átkelési adót. A Margit híd átadása (1876. április 30.) után megemelkedtek a hídvámokból származó bevételek. Az 1885. évi XXI. törvénycikk kimondta, hogy ha a hídvámokból befolyó éves bevétel meghaladja a 650 ezer forintot, akkor a többletet egy negyedik híd építésére kell fordítani (a harmadik fővárosi híd a Déli összekötő vasúti híd volt). 1893-ban a XIV. törvénycikk két híd, az Eskü téri (a régi Erzsébet híd) és a Fővám téri (a mai Szabadság híd) híd építését rendelte el.
A híd építését 1893-ban határozták el, majd Feketeházy János tervei alapján 1894–96 között építették meg, a Kiskörút torkolatában, a Fővám tér és a Sáros fürdő között ívelte át a Dunát. A hídon villamosvágány kígyózott át, elektromos és gázvilágítással is ellátták. Ünnepélyes megnyitására a millenniumi ünnepségek keretében, 1896. október 4-én került sor az uralkodó jelenlétében, akiről Ferenc József hídnak nevezték el.
A híd egyik toronygombjának aljában a következő okmányt helyezték el:
„MI ELSŐ FERENCZ JÓZSEF isten kegyelméből ausztriai császár, Csehország királya stb.és Magyarország apostoli király.
A magyar állam ezeréves fennállásának magasztos emlékét ünnepeljük szeretett magyar nemzetünkkel együtt, a midőn Budapest székesfővárosunknak a Duna folyam által szétválasztott két felét a Szent Gellérthegy déli aljánál összekapcsoló, s Nevünket viselendő e szép és hatalmas művet, melynek építését az 1893. évi XIV. törvényczikk alapján 1894-ik év szeptember havában megkezdetvén, a vasszerkezet utolsó szögecsének Általunk most történt elhelyezésével teljes befejezést nyert, rendeltetésének átadjuk.
Az ezeréves múlt történetéből merített bizalommal a jövő iránt, vallásos áhítattal fordulunk az Isteni Gondviseléshez, vegye továbbra is oltalmába Házunkat és hű magyar nemzetünket s óvja minden viszontagságtól e művet, hogy a hozzá fűződő remények megvalósulván, örvendetesen fejlődő székesfővárosunk további haladásának és felvirágzásának biztos eszközévé váljon.
Kelt Budapest székesfővárosunkban, ezernyolcszázkilencvenhatodik évi október hó negyedik napján.”
Ferencz József s. k.
Báró Bánffy Dezső s. k.
Lukács László s. k.
Dr.Wekerle Sándor s. k.
Dániel Ernő s. k.
Lulács Béla s. k.
A két mederpilléren nyugvó, háromnyílású konzoltartós, rácsos vasszerkezetű híd középső nyílása 175 méter, parti nyílásai egyenként 78,1 méteresek, a hídpálya szélessége 20,1 méter. Teljes hossza 331,2 méter, amivel Budapest legrövidebb Duna-hídja.
A II. világháborúban a visszavonuló német csapatok 1945. január 16-án felrobbantották.
A hiányzó középrészt az épen maradt pillérek között csakhamar pótolták. Helyreállították a villamosvágányokat, a kiskocka kocsipálya burkolatot és a járdákat, a régi díszes korlátokat egyszerűbbel helyettesítették, ezeket később pótolták. A híd színe az eredeti zöldről szürkére változott, mert akkor nem volt más színű festék. Újjáépítése, amelyet Széchy Károly és Haviár Győző vezetett, 1946 augusztusára fejeződött be, 1946. augusztus 20-án adták át ismét a forgalomnak – s akkor kapta mai nevét is – a háború után elsőként az állandó hidak közül. 1950-ben a pesti hídfőben nyílt meg az első pesti aluljáró a 2-es villamos és a gyalogosok számára.
A pályaszerkezetet 1980-ban felújították, majd 1985-1986-ban a különböző eredetű és minőségű acélelemek között fellépő galvánáramok, a burkolatsózás korróziós hatása miatt újabb felújításra volt szükség. A felújítás során a híd visszakapta eredeti zöld színét, a címereket is ekkor helyezték el újra a híd kapuin, akkor még hivatalos engedély nélkül.
A Szabadság hidat az építészek nem őszinte szerkezetként emlegetik: függőhídnak akar látszani, holott nem az. A maga műfajában viszont a legszebb és leghosszabb konzolos (Gerber-tartós) híd, amely 1987-ben – a Duna-part részeként – a világörökség része lett.
2007–2008-ban – a 4-es metró építésével egy időben – újabb, teljes körű felújítása, műemléki rekonstrukciója is megtörtént. A híd jellegzetes díszei a pillérek kapuzatának tetején ülő turulmadarak. A Nagy Virgil tervezte kapuzatokat a történelmi magyar címer díszíti.
