Milyen hatással van a bor az alkotói fantáziára, lehet-e borozás közben írni, vagy írás közben borozni? Mely borok passzolnak az egyes irodalmi műfajokhoz? Borban az igazság és az irodalom?
Az idő haladtával az emberiség “gondűző hatású” gyümölcsét (és annak hatását) pompás költeményekben és irodalmi alkotásokban ábrázolták és dicsérték, az ókor nagy kultúráinak korszaka óta egészen a XXI. század divatos ínyenc nedűjéig. Amely mellett mindig elfért a mindenkori olcsó, kevés gonddal kezelt lőre is. A borról a Lakoma című műben így ír a mértékletes Szókratész: „elaltatja a férfiak lelkében a fájdalmat, mint a mandragóra az embereket, és lángra gyújtja a vidámságot, mit a tűz az olajat.”
Vörösmarty Mihály: Az őszről
Eltűnt a Nyárnak hévséges színe előlünk,
Jól tévő jelei kár, hogy enyészni tudók.
Őszre kerűlünk már, mely csak változni szokott bár,
Mégis hasznos üdő, mert hoza jókat elő.
A szőllő tőkék meg lévén rakva fejekkel,
A vagyonost hozzák nem kis örömbe kivált.
Végre a szőllő lév hordókba töltetik, és itt
Tisztán megforrván, bor nevezetre kerűl.
Mindeneket most már télre készítve behordnak
Egy bizonyos helyre, s eddig az őszi idő.
(Székesfehérvár, 1816)
Omár Khájjám, az ezer éve élt perzsa költő viszont úgy vélte, a részegség az ész magasabb rendű állapota. Lehet túl gyakran élte át ezt a „más” állapotot, és valamivel magyaráznia kellett „más” gondolatait?
A bort és a borivást magasztaló bordal ősi lírai műfaj, Horatius követőkre talált a 11-12. században is, amikor számos bordal született, elég a Carmina Buranára gondolni. A magyar irodalomban a bor majdnem olyan népszerű téma, mint a szerelem, a hazaszeretet vagy a depresszió. Míg Balassi Bálint dicsőítő költeményt írt Borivóknak való címmel és felhívja a figyelmet rá, hogy „Igyunk, lakjunk egymással vígan, szeretetből!”, addig Szerelemdal a csikóbőrös kulacshoz című versében Csokonai Vitéz Mihály saját magát is szembesíti kapatosságával, és szinte látjuk magunk előtt, ahogy a költő emelgeti a flaskáját: “Érted halok, érted élek, / Száz leányért nem cseréllek.”, Szerelemdal a csikóbőrös kulacshoz című versével
Bármennyire komoly embernek képzeljük el Kölcsey Ferencet, ő is szerette a „más” állapotot, olyannyira, hogy kihagyhatatlannak ítélte meg ország s világ előtt kikiáltani Himnuszunkban a magyar borvidék nemességét: „Tokaj szőlővesszein / Nektárt csepegtettél.” És ha már borvidék, akkor említeni kell Badacsonyt is, és ha Badacsony – akkor bor, fény, vidámság és lacipecsenye illat a hegy lábánál, a hegy 440 méter magas kilátójából pedig páratlan panoráma tárul elénk. A hegyoldalban az egykori nemesi testőr, majd író, költő, Kisfaludy Sándor tuszkulánuma és természetesen feleségének, Szegedy Rózának a háza, amely ma irodalmi múzeum.
Bor és háború, bor és politika társak voltak a magyar kultúra múltjában. „Jobb kezembe veszem kardomat, / Bal kezembe veszek poharat” – írta 1848 márciusában Petőfi, aki ugyan nem volt híresen iszákos, de tudta, mit kíván az olvasó, és nem kell szépíteni, azért időnként ő is a pohár fenekére nézett. 1842 áprilisában a így ír A borozó című versében: „Gondűző borocska mellett / Vígan illan életem; / Gondűző borocska mellett, / Sors, hatalmad nevetem.” Majd néhány strófával lejjebb, megjegyzi: „És a bor vidám hevében / Füttyentek rád, zord világ!”
Ady Endre: Elillant évek szőlőhegyén
(részlet)
Tort ülök az elillant évek
Szőlőhegyén s vidáman buggyan
Torkomon a szüreti ének.
Ónos, csapó espben ázom
S vörös-kék szőlőlevelekkel
Hajló fejem megkoronázom.
„Egy misztikus, csak sejtett, vagy talán csak álmodott alak itatja a költőt: nagy magyar ivások képzetei rajzanak fel, mikor a cimborák borral vívják a hajnalig tartó nagy csatát, aki közülük a vezér, az kényszeríti tovább inni a lerogyásig a többit, fülükbe nótázva, a pohár egyre bujdosik a borral áztatott asztalon.” Vidéki magyar emberek ismerős képe ez, amint meglebben, az arcába csap az embernek a borszag. Az írók, költők és művészek is ismerik azt a pillanatot, amikor egy asztalt körbe ülve a cimborák borral vívják a hajnalig tartó nagy csatát. Ahogy Schöpflin Aladár írta Ady Az ős kaján című versét elemezve: „közülük a vezér, az kényszeríti tovább inni a lerogyásig a többit, fülükbe nótázva, a pohár egyre bujdosik a borral áztatott asztalon. Vidéki magyar emberek ismerős képe ez, amint meglebben, az arcába csap az embernek a borszag.” Ady Endre nem hiába volt híres (vagy inkább hírhedt) ivászatairól, verseiben nem egyszer jelentette meg azt az örömtelenséget és kiábrándultságot, amikor már az alkohol sem segít, nem vidít fel, nem nyújt örömöt: „feszülettel, tört pohárral, / Hűlt testtel, dermedt-vidoran / Elnyúlok az asztal alatt.”
Tehát Ady, Krúdy vagy Weöres Sándor számtalan szeszgőzös pillanatot élt át, és ihletet kapva ajándékozott meg minket egy-egy remekművel. Mindenesetre egészen biztos, hogy a bor „a nagy Bűvész, ki életünk kopott / ólmából színaranyat kalapál…” – ahogy azt Szabó Lőrinc írja halhatatlan fordításában. Márai felteszi a kérdést és a választ is megadja rá: „Éltünk, nem éltünk, kinek fontos igazán?… Bölcsek leszünk, mint a bor, melyet ittunk, s vállvonogatva beszélünk az utókor istenítéletéről. Mert minden bölcsesség alja, melyet a Magyar hazai borból és a műveltségből tanult, ennyi: szeretni kell az életet, s nem kell törődni a világ ítéletével. Minden más hiúság.”
De az érzékeken kívül az érzelmeket is befolyásolja ez a csodálatosan finom és éppannyira szép nedű: „A bor folyékony szerelem – állítja a Bor filozófiája című dolgozatában Hamvas Béla író és bölcselő filozófus, hozzátéve, hogy – …Helyesen bort csak az tud ínni, aki múzsai nevelésben részesült, állandóan költőket olvas, muzsikát hallgat és képekben gyönyörködik.” A hangsúly itt a helyesen szón van: a klasszikus arányokon, a görög mértéken, amelyhez az is hozzá tartozik, hogy a borok egy részét nem árt vízzel keverni, méghozzá a hosszúlépés arányában.
Tagadhatatlan, hogy hazánkban a szőlőnek és a bornak komoly kultusza van, s ki mást is idézhetnénk, mint a borok avatott ismerőjét, Hamvas Bélát, aki ugyancsak a Bor filozófiájában így fogalmazott: “A badacsonyi hímbor, éspedig minden fajtájában az. A férfilény minden árnyalata megvan benne, a királyi előkelőségtől a bohémságig. Nagy és híres fajtái a szürkebarát és a kéknyelű.” Cserna-Szabó András sem hiába írja, hogy „A forralt (vagyis tehát: melegített) bor receptje ezerféle. Olyan ez az itóka, mint a lecsó vagy a Jóisten: annyiféle, ahányan hiszünk benne.”
Ürmösbor
Hozzávalók: 5 liter félédes fehérbor, 30-50 dkg cukor, 2 g szárított narancshéj, 1 g szárított citromhéj, 4 g szegfűszeg, 4 g koriandermag, 4 g csillagánizs, 4 g fahéj, 2 g kálmosgyökér, 3 g ezerjófű, 7 g fehér ürömfű
Elkészítés: Az öt liter félédes fehérborhoz keverjük az ízesítőket. A keveréket gyakran fölkeverve 24 órát állni hagyjuk, majd tiszta vászonruhán átszűrjük és ízlés szerint 30-50 dkg cukorból készített, halványra pirított karamellel megédesítjük. Ha a pirított cukor felolvadt benne, azonnal fogyasztható.
Vörösborleves
Hozzávalók: 0,5 l vörösbor (merlot), 0,5 l víz, 6 dkg cukor, 8 g fahéj, 4 g őrölt szegfűszeg, 4 dkg rizsliszt, 2 cl cointreau, 12 habcsók
Elkészítés: A vizet cukorral, fahéjjal és szegfűszeggel felforraljuk. Kevés lével elkevert rizsliszttel kötjük és felfőzzük. A fahéjat kivéve felöntjük vörösborral és cointreau-val ízesítjük. Összekeverjük, felforraljuk és tálaláskor személyenként 3-3 habcsókot teszünk a tetejére.
Szüreti szelet
Hozzávalók: 60 dkg kicsontozott, szeletelt sertéskaraj, 32 dkg rizs, 20 dkg trappista sajt, maréknyi mazsola, 3 db tojás, 2 dl tejföl, 1,5 dl víz, 4,8 dl fehér must, étolaj (olíva olaj), só, bors
Elkészítés: A hússzeleteket megmossuk, kiverjük, megszárítjuk, majd megsózzuk és az olaj 2/3-án egy serpenyőben pirosra sütjük, majd egy tűzálló tálba tesszük.
A mazsolát megmossuk, megtisztítjuk, majd a maradék olajon a rizst megpirítjuk, amit a musttal és a vízzel felengedünk. A mazsolát hozzáadjuk a rizshez, megsózzuk ízlés szerint és (fedő alatt) puhára pároljuk.
A sajtot megreszeljük, majd a már megpuhult rizzsel elkeverjük és hozzá adjuk a tojást, amivel ugyancsak elkeverjük.
A rizst a tűzálló tálban lévő húsra halmozzuk. A tálat középmeleg sütőbe helyezzük és félkészre sütjük. A rizs tetejét tejföllel megkenjük, a maradék kis sajtot rászórjuk, majd készre sütjük.
A párolt rizs készíthető mazsola helyett akár szőlővel is, és természetesen minőségi száraz fehérbort javasolunk hozzá.
(Receptek forrása: Borok könyve)
