Ükanyáink a liszt, tojás és vaj mellé nem a minden konyhában található kis sütőporos zacskójukat pakolták a pultra, hanem egy adag szódabikarbónát citrommal. A már az egyiptomaiak által is használt savas lé segítette ugyanis, hogy a nedves tésztában a szódabikarbónából szén-dioxid szabaduljon fel, amitől a süti nagy és levegős lett. Dr. August Oetkernek köszönhetően azonban a sütőpor átvette a hatalmat.
A hagyományos módszerhez képest a sütőporral könnyebben és hatékonyabban keletkeznek a buborékok a sütiben. 1891-ben egy fiatal, kísérletező patikus, Dr. August Oetker a németországi Bielefeldben tökéletesítette a sütőport, majd egy font liszthez elegendő mennyiségű tasakokban kezdte árulni azzal a szándékkal, hogy megkönnyítse a háziasszonyok dolgát.
Ez a nyugodt természetű gyógyszerész, August Oetker százötven éve, 1862. január 6-án született született Obernkirchenben. 1891-ben Bielefeldben nyitott patikát. Két év múlva kezdte forgalmazni az általa kifejlesztett sütőport Backin néven, a vevők a kis csomaghoz (amely pontosan egy font liszthez volt elegendő) ingyenes receptet is kaptak.
A feltaláló nem kis önbizalomról tanúságot téve garantálta, hogy a találmányát használó háziasszonyok nem fognak elrontani süteményt. „A minőség a legjobb recept” mottót a cég ma is alkalmazza.
A sütőpornak köszönhetően lesz a tészta – már ha jól el van dolgozva – laza, nő meg a sütemények térfogata. Vegyi összetételét tekintve nátrium-hidrokarbonátot és a foszforsav savanyú sóját vagy dinátrium-dihidrogén-difos zfátot tartalmaz, ezek szabályozzák a sütéskor a vegyület elbomlásakor keletkező szén-dioxid gyors vagy lassú felszabadulását.
Az Oetker-sütőpornak durván egyharmada nátrium-hidrokarbonát, és a recept lényegében a mai napig változatlan.
Az igazsághoz tartozik, hogy a sütőport már korábban felfedezte a német Justus von Liebig, de ő a nagyüzemi gyártókat célozta meg, míg Oetker a háztartásoknak kínálta termékét.
Mivel reklamáció nem vagy csak elvétve érkezett, a szerény patika komoly üzemnek adta át helyét. 1906-ra már évente 50, az első világháború után 300 millió zacskó fogyott a „világos fej” logóval ellátott, szabadalmazott sütőporból odahaza és külföldön. Az Oetker-csoport receptkönyveket adott ki, hirdetéseket jelentetett meg a lapokban, és még a csomagolásra is recepteket nyomtattak.
August Oetker 1918 januárjában halt meg, és mivel fia elesett az első világháborúban, az irányítást az özvegy új férje vette át. A cég élére a második világháború végén, 1944-ben került az alapító unokája, Rudolf August Oetker, miután egy légitámadásban mostohaapja, anyja és két féltestvére is életét vesztette.
Vezetésével a vállalatcsoport Európában és a tengerentúl is terjeszkedett, sörfőzdéket, szállodákat, bankokat vásárolt, de hírnevét továbbra is a minőségi élelmiszereknek köszönhette. Az Oetker-cégcsoport forgalmaz sütőport, pudingport, zselatint, jégkrémet, mélyhűtött pizzát, süteményport, hűtött kész süteményt, és övé a Radeberger sörgyár is.
A magyarországi Oetker-cég a második világháború után jóvátételként szovjet tulajdonba került, majd a márka eltűnt a hazai piacról. A Budapesti Sütőpor Vállalat néven működő gyárnak már semmi köze nem volt a német anyavállalathoz, csak a hetvenes évektől, licenc alapján kezdődött újra a sütőpor és a vanillincukor gyártás. A Dr. Oetker Magyarország Élelmiszer 1992-ben alakult meg, 1995-ben Jánossomorján építettek új gyárat.
A ma is családi vállalkozásként működő cégcsoport élén 2010 óta Richard Oetker áll. A forgalom mára túllépte a nyolcmilliárd eurót, az Oetker család vagyonát mintegy hat és félmilliárd euróra becsülik.
