2017. augusztus 19.  Szombat
Közepesen felhős 27 °C Közepesen felhős
Rovatok
2017. augusztus 19.  Szombat   Huba
Közepesen felhős 27 °C Közepesen felhős

Új szereplőket keres a Barátok közt

Elvis Presley emlékére

Ki volt “Edvárd, a walesi fekete herczeg”?

John Galsworthy és A Forsyte Saga

Új szereplőket keres a Barátok közt  
Az RTL Klub sorozata 15 éven felüli, új szereplőket keres: a Barátok közt leendő arcait négy időpontban válogatja a csatorna.
Elvis Presley emlékére  
A rock and roll királya, Elvis Presley az amerikai álom megtestesítője volt, ám a dollármilliókért hajtva a legszebb férfikorban gyógyszerek rabjaként halt meg éppen 40 évvel ezelőtt.
Ki volt “Edvárd, a walesi fekete herczeg”?  
Az eddig véltnél jóval kevesebb vér tapad a Fekete Herceg néven is ismert Eduárd walesi herceg.
John Galsworthy és A Forsyte Saga  
150 éve, 1867. augusztus 14-én született John Galsworthy Nobel-díjas angol író, akinek legismertebb műve A Forsyte Saga.
Cikk elküldése

Küldd el e-mailben a(z) Kittenberger Kálmán vadonja című cikket ismerősödnek!

Neved:

E-mail címed:

A címzett neve:

A címzett e-mail címe:

Üzenet:

A levelet sikeresen elküldtük!
Köszönjük, hogy tovább küldted cikkünket!

Kultúra+

Kittenberger Kálmán vadonja

Szerző: / 2016. október 10. hétfő / Kultúra+, Utazás   

Kittenberger Kálmán Afrika-kutató, vadász, író (1881-1958) (Fotó: Médiaklikk) 135 éve született Kittenberger Kálmán Afrika-kutató, vadász, gyűjtő, a magyar vadászirodalom klasszikusa, természettudományi író.

Élete és neve ezek után összefonódott Kelet-Afrika tágas sztyeppéivel, vizeivel, mocsaraival, dzsungeleivel és nem utolsósorban állatvilágával. Hat nagyobb expedíciója során jelentős értékekkel gyarapította a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményeit. Könyvei és írásai örök élmények a régebbi korok és a ma olvasóinak.

Kittenberger Kálmán Afrika-kutató, vadász (1881-1958) (Fotó: Wikipédia)Kittenberger Kálmán 1881. október 10-én született. Szegény sorsú lévai iparos család nyolcadik gyermeke volt. A helyi tanítóképzőben szerzett diplomát, ezután kisegítő preparátorként dolgozott a Nemzeti Múzeum állattárában, és beiratkozott a tanárképző főiskola matematika-természetrajz szakára. Fizetéséből a megélhetésre sem futotta, Kittenberger néha már az öngyilkosságot fontolgatta.

Helyzete 1902-ben fordult jobbra, amikor a brassói havasok szomszédságában fekvő Tatrangra került tanítónak. Megszerette ezt a helyet, ahol szenvedélyének, a vadászatnak is hódolhatott, mégis csak néhány hónapot töltött itt. Még ebben az évben valóra vált ugyanis nagy vágya: preparátorként részt vehetett Damaszkin Arzén bácskai földbirtokos afrikai vadászkirándulásán, sőt a Nemzeti Múzeumtól egy esztendei fizetést kapott. Kittenberger cserébe vállalta, hogy – megfelelő térítés ellenében – állatokat gyűjt az intézmény állattára számára.

Az expedíció 1903 elején érkezett Afrikába, de Damaszkin hamarosan hazautazott, magára hagyva a maláriás, magas láztól szenvedő Kittenbergert. A vadász felgyógyulása után vadállatok befogásából tartotta fenn magát, és a megállapodásnak megfelelően sokáig a múzeum részére is feladta az értékes anyagokkal teli ládákat. Egy idő után ráunt, hogy fizetségül egy fillért sem kap, az itthoni reklamációra válaszul mérgében jobb keze középső ujját küldte haza, amelyet egy oroszlán harapott le vadászat közben. (A formalinban őrzött ujj ma is megvan.) A múzeum gyűjteményét így is mintegy 60 ezer példánnyal, madarakkal, hüllőkkel, emlősökkel gyarapította 1904-es hazatéréséig.

Másodszor 1906-ban utazott Afrikába. Abesszíniában és a szinte teljesen feltáratlan Danakil-földön kutatott, madártani megfigyeléseket is végzett. 1908-1912 között bejárta a Viktória-tó környékét, innen a Budapesti Állatkert részére nagy élőállat-gyűjteménnyel tért haza. Az első világháború kitörésekor Ugandában vadászott, itt tartóztatták le magyar állampolgársága miatt az angol hatóságok, gyűjteményét elkobozták, őt Indiába internálták. A hadifogságból 1919-ben szabadult, hazatérvén Nagymaroson telepedett le.

1920-ban lett a Nimród vadászújság szerkesztője és több természettudományi szaklap munkatársa. Utolsó afrikai útján, 1926-1929 között Belga-Kongóban és Ugandában nagyemlős példányokra vadászott a Nemzeti Múzeum számára. 1930-ban sikertelenül pályázott a Fővárosi Állatkert igazgatói állására. Afrikai éveiről fordulatokban bővelkedő, rendkívül olvasmányos könyveiben emlékezett meg: Vadász- és gyűjtőúton Kelet-Afrikában, A megváltozott Afrika, Kelet-Afrika vadonjaiban, A Kilimandzsárótól Nagymarosig, Vadászkalandok Afrikában.

1948 és 1953 között teljes “szilenciumot” kapott, utána is csak csonkítva, cenzúrázva jelenhettek meg könyvei. Még megérte az 1956-os forradalom utcai harcai nyomán kialakult múzeumi tűzvészt, amelyben az általa és Széchényi Zsigmond által gyűjtött anyag nagy része elpusztult, de megmaradt az igen értékes rovargyűjtemény, köztük számos új faj, amelyek egy részét Kittenbergerről nevezték el. Egészségi állapota ezután fokozatosan romlott, halálát agyvérzés okozta 1958. január 4-én. Születésének századik évfordulóján a Magyar Posta bélyeget adott ki arcképével, nevét viseli a Veszprémi Növény-és Vadaspark. Nagymaroson mellszobor áll.

Kittenberger Kálmán Afrika-kutató, vadász, író (1881-1958) (Fotó: Médiaklikk)

Hozzászólás

A hozzászólások nem a szerkesztőség, hanem az olvasók véleményét tükrözik. A moderálási elvekbe ütköző hozzászólásokat figyelmeztetés nélkül törölhetjük.

Olvastad már?

Kapcsolódó cikkek