A fellengzős nevű áruházban mindent lehetett kapni a gombostűtől a kalapig, a tanszertől a zokniig, ráadásul olcsón. 105 éve, 1911. március 3-án nyílt meg az Andrássy úton a Párisi Nagyáruház.
Az Andrássy út 39. számú háromemeletes, neoreneszánsz épület 1878-ban épült, ezután Petánovics Elek vendéglője és a Terézvárosi Kaszinó működött itt. A házat 1909-ben vette meg Goldberger Sámuel, aki francia mintára itt akarta létrehozni az ország első modern nagyáruházát.
Goldberger, a textilgyáros család sarja 1892-ben nyitotta meg első boltját az akkor még csak kiépülőben lévő Rákóczi út 38. számú házában, a Kazinczy utca sarkán. Bár az üzlet inkább bazárra hasonlított, már ennek is a fellengzős Párisi Nagy Áruház nevet adta. A sok kicsi sokra megy elvet követte: nála mindent lehetett kapni a gombostűtől a kalapig, a tanszertől a zokniig, ráadásul olcsón, mert nagy tételben vásárolt, és csekély haszonnal adott túl az árun. A vevők kifogástalan, udvarias kiszolgálásban részesültek, így a boltot egy idő után vidékről is egyre többen keresték fel.
Goldberger egyre terjeszkedett, a századfordulón már 148 alkalmazottat foglalkoztatott. A zsúfolt üzletben nem sokat törődtek a biztonsággal, 1903-ban egy rövidzárlat miatt tűz ütött ki, tizennégy ember vesztette életét, és az árukészlet nagy része is megsemmisült.
A vállalkozó az Andrássy úton keltette új életre az áruházat. A Petánovics-házat 1909-től Sziklai Zsigmond tervei alapján teljesen átépítették, és a gyenge alapozás miatt csupán a Lotz Károly freskóival díszített báltermet tudták megtartani. A lendületes ívben elrendezett, erős rövidülésben ábrázolt szárnyas géniuszok Lotz freskóművészetének jellegzetes motívumait képviselik. A rafinált perspektíva, a mozgalmas kompozíció és a ragyogó kolorit egyaránt Lotz legsikerültebb alkotásainak sorába emelik a festményt.
Riedl Frigyes, 1899-ben így írt: „Az a sereg férfi és nő, kik Lotz freszkóin láthatók, az embert olyannak mutatja, a minőnek az embernek lennie kellene, de a minőnek a természet, fájdalom, elmulasztotta őt alkotni. Ideális alakok, a minőket a görög szobrászat szeretett: a görög szobrászat, melyet Lotz maga minden művészeti jelenség élére helyez. A szépség, az erő, az igazságosság, az erény, a boldogság és a báj megtestesülései a görög mythologia jelvényeivel: az emberiség nagy vágyai és nagy érdekei, eszményi szép testekben, eszményi környékben kifejezve és symbolizálva. A mit az emberek, a mit a szobák lakói éreznek életük fenkölt perczeiben, a mire vágyódnak – azt a mennyezetük falára vetítette Lotz isteni alakokban megtestesülve: ha feltekintenek szobájuk tetejére, gondolkodásuk, legnemesebb eszméik allegoriáját pillantják meg.”
Az áruház 1911. március 3-i megnyitása kisebbfajta szenzáció volt. A Népszava például így lelkendezett Budapest első világvárosi áruházáról: „A monumentális palota úgy díszlik az Andrássy út elején a többi épület sorában, mint egy büszke dáma nyakán az ékszer.”
A szecessziós stílusú, egyedülállóan ívelt homlokzatú, átriumos belterű, üvegtetejű, teraszos elrendezésű palota Európában akkor páratlan vasbeton szerkezettel és technikai berendezéssel épült, az áramszünetek esetére villanyfejlesztő gépházat létesítettek, és a legmodernebb tűzvédelmi rendszert építették ki. A vásárlókat márványoszlopok, aranyozott lépcsőfeljárat, Zsolnay-díszítőelemek, Róth Miksa üvegablakai és üvegfalú, tükrös felvonók kápráztatták el, a tetőteraszon étterem létesült, kilátással a budai hegyekre (télen korcsolyázni is lehetett ott). Az árak is ehhez méretezettek voltak, igaz a személyzet külön tanfolyamon tanulta a mosolygást és a kiszolgálás művészetét.
Az első világháború után az áruház majdnem csődbe ment, Goldberger csökkentette az árakat, és részvénytársasággá alakította a családi vállalkozást. Az épület viszonylag épségben vészelte át Budapest ostromát, ezután államosították, de egy évtizedig csak könyvraktárnak használták.
1958-ban nyitották meg újra Divatcsarnok néven, és 1967-ben nyilvánították műemlékké. A Divatcsarnok a Centrum áruházakkal együtt ment tönkre, majd bezárták. Az ingatlan 1960 óta műemléki védettséget élvez. Állaga egyre romlott, mígnem 2005-ben a luxemburgi székhelyű ORCO ingatlancég vásárolta meg és újította fel. Az épület részletes történeti kutatáson alapuló műszaki rekonstrukció nyomán eredeti pompájában újult meg, változatlan maradt homlokzata és a Lotz-terem is. Jelenleg földszintjén és első emelet én könyváruház működik, az épület ékessége a külön műemléki védettséget élvező Lotz-terem, amely valaha kiállítóhelyként és konferenciateremként is
funkcionált, ma kávézó. Itt a látogatók délutánonként élő zene mellett fogyaszthatják el kávéjukat, teájukat, valamint alkalmanként könyvbemutatók és dedikálások is helyet kapnak a teremben.
