Nem lehet mindenki egy „Adonis”…
Bessenyői Beöthy Ödön, a nagyemlékezetű bihari alispán, a szabadságharc alatt bihari kormánybiztos – a párizsi emigrációban Jersey szigetén Bonyihádi Perczel Miklós és Victor Hugo gróf lakótársa – zömök, tatárképű, erősen pofacsontos arcú, ferdén vágott mandulaszemű ember, tehát igazi keleti vágású bihari magyar úr volt, ám nem volt „Adonis” a szó nyugati értelmében.
Kossuth Lajos őt kérte fel, hogy vállaljon valami diplomáciai küldetést a Balkánon, illetőleg a magyarbarát Stirbey oláh Bojárnál az akkor még egészen falusias Bucurestiben (Bukurest).
Beöthy Ödön levélben válaszolt: nem való ő diplomatának, mert az ilyesmihez „követeltetnek hódító tulajdonok a nők körül”.
Kossuth Lajos így válaszol a levélre:
„Igaz, hogy nem vagy Adonis, azonban édes Ödön barátom, nem Londonról és nem Parisról van szó, hanem Bucurestiről. Ott te is megteszed.”
Kossuth Lajos e szavai mögött kétségtelenül ott van az 1848-ban fiatal „idősebb” Andrássy Gyula gróf, a Szabadság harc isztambuli és párisi diplomatája daliás magyar szépségére való utalás. 1849-ben Haynau „in effigie” öt is felakasztatta. A bécsi dámák ezért becézték „Le beau pendu” (A szép akasztott ember) néven.
